금수저
Disney Plus, MBC, 2022, 16 rész
Műfaj: dráma
Eredeti mű: HD3 - The
Golden Spoon (2016)
Írta: Kim Eun-hee 김은희, Yoon Eun-kyeong 윤은경
Rendezte:
Lee Han-joon 이한준, Song Hyeon-wook 송현욱
Adatok bővebben:
HanCinema
/
MyDramaList
Aranykanállal a szájában született - mondja az angol mondás azokra, akik
beleszülettek egy extrémen gazdag családba. De van ennek mérsékelt változata
is, az ezüstkanál, ami a gazdag középosztályba születetteknek jut. Evidens ez
a szimbolika a társadalmi különbségek kifejezésére, hiszen annak mikéntje,
ahogyan valaki a minden ember számára egyformán alapvető szükségletet ki tudja
elégíteni, az tükrözi a vagyoni állapotát, ami többnyire meghatározza a
társadalmi hovatartozását is, de legalábbis erőteljesen befolyásolja azt. Ám
mi található az ellenkező végponton, ahol a szegények vagy nincstelenek élnek?
Nekik a nevében is degradáló piszkos kanál jut, és ezzel a dichotómiával elő
is áll az a világkép, amellyel a The Golden Spoon (Az aranykanál) című dráma
dolgozik.
Ami rémesen statikus, a két ellenpont között nincsenek
sem átjárási lehetőségek, sem közbülső árnyalatok. Ezért mindkét világ
rajzolata leegyszerűsített, és szinte a karikírozásig menően sematizált. Két
alapvető sztereotípiával találkozunk: a "tisztes szegénységük" gyötrelmeit
emelt fővel viselők a becsületesek, míg a gazdagok a sunyi manipulációk árán
szerzett és fenntartott helyzetük hatalmi arroganciájában tobzódnak. Bántó is
lehetne ez a rajzolat, ám valamennyire mégis indokolt abból a szempontból,
hogy a dráma egy erkölcsi dilemmára tudjon fókuszálni.
Valójában a
jól ismert "koldus és királyfi" toposz kortárs közegben játszódó, rendkívül
szellemes változatát láthatjuk. Itt a főhősünket nem a véletlen, hanem a
saját, tudatos döntése hozza új helyzetbe, melynek egy társa is áldozatul
esik.
De hogyan dönthet a változásról? Egy mesei elem segítségével, bár a meseiség
ezen kívül nem jellemző a drámára. Mivel egyre nő a sorsukkal elégedetlenek
száma, egy különös módon elő- és eltűnő utcai árus vénasszony felismeri a
piaci rést, és aranykanalakat árul, melyek csodatételre képesek. Ha találsz
egy hozzád hasonló korú, általad irigyelt helyzetben lévő embert, akkor nem
kell mást tenned, csak háromszor a lakhelyén az aranykanállal enned - és
hipp-hopp, máris egymás helyében találjátok magatokat.
A dráma
legjobb ötlete, hogy ezzel a helyet cserélők sem külsőleg, sem belsőleg nem
változnak meg, hanem a környezetükben lévők szemére hull valami mákony, amitől
másnak látják őket. Ráadásul mindketten tudatában is vannak a helycseréjüknek,
ami ellenségekké is tehetné őket, ám valami más történik.
Lee
Seung-cheon (Yook Sung-jae) jólelkű kisfiú, akiben kamaszodva egyre nagyobb
indulatok gerjednek kilátástalan életkörülményeik miatt, melyekért elsősorban
tehetetlennek, életképtelennek tartott szüleit hibáztatja. Bár ösztöndíjjal
bejut egy elit iskolába, ott tűrnie kell a bántalmazásokat. Végül barátjának
tragikus elvesztése löki a végső döntés meghozatalához: beveti az
aranykanalat, hogy megváltoztassa a sorsát. Az új világba viszont a szülei
megtagadásán át vezet az út. A helycsere nem végleges, háromszori revízióra
van lehetősége: egy hónap, egy év, majd tíz év elteltével vissza lehet térni
az eredeti állapotokhoz, ha úgy határoz. Van még egy-két különös szabály is,
melyek szintén befolyásolhatják a történéseket. Seung-cheon boldogan kezdi meg
életét a vágyott körülmények között, a pénz bűvöletében élő új apja,
mostohaanyja, egy borzalmas nagybácsi, valamint az őt egyedül megértő testőre
társaságában. Hamar rá kell jönnie, hogy aranykanállal sem fenékig tejfel az
élet, de a romlottság egyre mélyebb rétegei csak lassan válnak világossá
előtte. Azt is meg kell tapasztalnia, hogy az elhagyott családján való segítés
se könnyű, elsősorban azok ellenállása miatt. Seung-cheon a menekülési és a
megfelelési kényszer között ingadozva él, ezek, és esetenként a valóság
megváltoztathatatlan nyomása alatt hozza meg döntéseit.
A
kiváltságait elveszítő másik fiú, Hwang Tae-yong (Lee Jong-won) viszont nem
várt módon reagál új körülményeire. Felfedezi mindazon emberi értékeket,
amiket addigi életében hiányolt, és úgy érzi, ezek messzemenően kompenzálják
az elvesztett gazdagságot, melynek hiánya ugyan fáj, de nem annyira, mint az
azzal együtt átélt szorongások és magányosság.
Az elvesztett és elnyert dolgok, emberi kapcsolatok valódi értékeinek
felismerése mindkét fiú esetében egy felnőtté válási folyamat része is. Két
nőalak is kíséri ezt a folyamatot, akik mintha női tükörképei lennének a két
főszereplő fiúnak. Erős karakter mindkettő, Na Joo-hee (Jung Chae-yeon) kiesik
a jólét világából, és saját erejére támaszkodva kell új életét megteremtenie,
míg Oh Yeo-jin (Yeonwoo) bemesterkedi magát a gazdagok közé, ahol további
manipulációkkal tör újabb pozíciók megszerzésére.
A történetbe
ágyazódik némi thriller is, történnek újabb gyilkosságok, és kísértenek
korábban elkövetettek, melyek felderítése is megtörténik. A szereplők által
átélt traumák és azok lelki lenyomatai egyaránt jól ábrázoltak, némi
pszichológiai árnyalatot adva a thrillerhez.
De a dráma nemcsak a
fiatalokról szól, hanem azok szüleiről is. A fiúk belső világának mély
ábrázolásával vetekszik a szegény család szülőpárjának megjelenítése. Az anya
és az apa alakja is gazdagon megrajzolt, mélyen megérintő a szégyenérzetük, az
erkölcsösségük, a szívük melege, és a soha ki nem apadó harci szellemük,
mellyel a gyermekeikért vívnak. Minden szerető szülő láthatja bennük
visszaköszönni az alapvető szülői dilemmákat, hiszen mindannyian jobbat
akarunk a gyermekeinknek a saját életünknél, és kudarcként éljük meg, ha ezt
nem tudjuk biztosítani. Ám ennél is fontosabb, hogy a gyermekünkbe vetett hit
megrendülhet, ha megtagadnak bennünket - de csak megrendül, és csodálatos
módon ekkor is új erőre kap. Lee Cheol (Choi Dae-chul) és Jin Seon-hye (Han
Chae-ah) alakítása megindító szépségű, melyben a sorsuk miatti szégyenérzet
keveredik az önértékelés képességével és nemes emberi tartással. Előbb csak
ösztönösen, majd tudatosan is "átlátnak a szitán", és mélyen humánus választ
adnak gyermekeik megértésére és elfogadására.
Ezzel az érzelemgazdag világgal szemben áll az aranykanalasok rideg
környezete. A gazdagság valódi, minden más csak látszat, melyek következményei
a megalkuvások, a hazugságok leplezésére szolgáló status quo-kban való
kiegyezések. Fő figura itt természetesen az apa, Hwang Hyeon-do (Choi
Won-young), aki a dráma főgonoszaként ugyan nem több egydimenziósnál, de azon
belül számos árnyalattal bír. Legérdekesebb, ahogyan a fiával (vagyis inkább
fiaival, hiszen a régivel és újjal is) birkózik, és a megvetéstől a
büszkeségig érez irántuk eléggé leszedált érzéseket. Hasonlóan ábrázolt a
felesége, Seo Yeong-shin (Son Yeo-eun) és a nagybácsi, Seo Joon-tae (Chang
Ryul) is. Nem nehéz megjósolni, hogy erről a hármasról sok minden kiderül, és
egyik sem tünteti fel őket jó fényben.
A dráma legfőbb gyengesége,
hogy jobban bízhatna a saját ábrázolásának erejében, és akkor elkerülhetné a
fölösleges szájbarágósságot, melyet a pénz mindenhatóságának megértetésére
alkalmaz.
Ha az erősségeket kellene kiemelni, akkor a
cselekményszövést említeném, hiszen az aranykanál nemcsak egyszeri helycserét
jelent, hanem többszöri áttűnést is, sőt ez csak fokozódik, amikor kiderül,
hogy aranykanala sem csak Seung-cheonnak van. A folytonos szerep- és
nézőpontváltások a drámát fordulatossá, izgalmassá és gördülékennyé teszik,
mely nem veszít az erejéből. A legvégén érzékelhető talán egynél több kanyar,
melynek a kibontása is bombasztikusan eltúlzott, hiszen elég korán egyértelmű
jelzést adnak arra, hogy még egy végső fejlemény várható. Bár az is igaz, hogy
ebben a végső fordulatban rejlik az a büntetés, melyet Seung-cheon megérdemel.
De ott van a megváltás is Joo-hee személyében, aki látja őt. Úgy, ahogyan azt
egy közismert klasszikusban olvashatjuk:
"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek
láthatatlan."
