[Filmekről] PARK Chan-wook: I'M A CYBORG, BUT THAT'S OK (2006)

박찬욱: 싸이보그지만 괜찮아

PARK Chan-wook eddigi összes filmje felkerült a toplistámra, de van közöttük egy titkos favorit: az I'm A Cyborg, But That's OK.

Ez a film szélsőségesen megosztja a nézők táborát, sokan kibírhatatlannak tartják, sokan imádják. Nagyban hozzájárult ennek tanácstalanságnak a kialakulásához az a meglepetés, melyet Park Chan-wook szerzett a nézőknek, amikor az előző filmjeitől szinte mindenben eltérő alkotással előállt.

Tagadhatatlan, hogy kell hozzá némi türelem és vájt fül (vagy inkább szem), hogy összeálljon a kezdeteknél szanaszét futni látszó történet, de a figyelmes kivárásért cserébe az egyik legmeghatóbb mesét kapjuk emberségünk lényegéről. Az elmegyógyintézetben játszódó történet minden komor valóságtartalma ellenére a film maga a ragyogó napsütés, és ezt az azúrszínű látványvilág pontosan leképezi. Ha úgy tűnne, hogy ez valamiféle képtelen ellentmondás, akkor tessék gyorsan megnézni a filmet.

Cha Young-goon, a kis cyborg-lány (IM Soo-jung) a létezésének értelmét kutatja, de mindaddig nem leli a választ, míg segítségére nem siet az emberi tulajdonságok és képességek tolvajlásának nagymestere. Bár Il-sun (JUNG Ji-hoon)  az intézet egyetlen aszociálisnak kikiáltott lakója, a tolvajlásai következtében mégis végigszenvedi eszement betegtársai összes búját-baját. A "normális" világ tanácstalanságával és érzéketlenségével ellentétben ő az, aki mozgósít magában valamit, amely segít megszülnie egy ragyogóan kreatív ötletet, és így nemcsak Young-goon életét menti meg, de választ talál a saját problémáira is.

PARK Chan-wook rendező ezúttal bámulatos mesét írt. Mesét, melyet saját elmondása szerint azért készített, hogy kislánya is végre megnézhesse az egyik filmjét. Persze nem tudta teljesen megtagadni önmagát, így a sok mulatságos eleme ellenére ez a történet is valamiféle anderseni komorságú valóságot rajzol a szereplők köré. A figyelmes szemlélők pedig azt is érzékelhetik, hogy a bosszú-trilógia alapmotívuma ott munkál ebben a filmben is, és a női és férfi bosszú-stratégiák után itt valamiféle gyermeki, vagy inkább a gyermekien elesettek bosszúvágyának feltérképezése is megtörténik. A történet rendkívülisége, hogy a végkifejlet látszólag nem borítja fel a világ rendjét, de minden groteszk őrület ellenére ugyanúgy ott találjuk a befejezésnél a nagy filmes előd, a Száll a kakukk fészkére kérdőjelét: melyik világ a normálisabb? A ketrecen belül vagy kívül élőké?

A rangos berlini filmfesztivál, a Berlinale zsűrije a film rajongóinak sorát gyarapította, hiszen 2006-ban a filmnek ítélte az Alfred Bauer díjat.

PARK Chan-wook rendező

A film különös karaktereit kiváló színészek keltik életre, szinte kivétel nélkül emlékezetes alakítást nyújtva és meglepően megmutatva, hogy milyen erőteljes vénájuk van az abszurd figurák megformálásához. A teljesség igénye nélkül: Lee Yong-nyeo, Oh Dal-soo, Kim Choon-gi, Park Joon-myun.

IM Soo-jung, aki a törékeny és halálra éhezett, magát cyborgnak képzelő lány hiteles megformálása kedvéért bevállalt egy kemény fogyókúrát, melynek következtében az amúgy is pehelysúlyú színésznő 39 kg-ra fogyott, de szerencsére ez mit sem csökkentett a bájosságán.

LIM Su-yeon

Mivel a fesztivál elnöke is a legnagyobb színésztehetségek közé sorolta, így ha a férfi főszereplő, az első játékfilmes JUNG Ji-hoon (RAIN) alakítása felkeltené valaki érdeklődését, akkor a színészi pályáját ismertető írásunk vagy az Incredible RAIN menüpontunk alatt további információk találhatók erről a rendkívül sokoldalú tehetséggel megáldott ifjú művészről.

JUNG Ji-hoon (Rain)

A filmet először nézőkben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon a fenti képen látható jelenetben ki énekel? Meg kell nyugtatnunk mindenkit, hogy nincs semmi csalás a dologban, Jung Ji-hoont nemcsak látják, hanem hallják is - jódlizni. A párhuzamos színpadi tevékenységében Rain néven ismert táncos-énekes popsztár úgy gondolta, hogy hiteltelenné válna a karakter, ha itt más kölcsönözné neki a hangját, ezért megtanult jódlizni. Íme:

A rendező és a két főszereplő a Berlinale vörös szőnyegén:

CHOI Seung-hyun zeneszerző

Hasonlóan Park Chan-wook korábbi filmjeihez, a Cyborg is veretes zenei hátteret kapott CHOI Seung-hyun zeneszerzőnek köszönhetően. Bár a keringők itt is jelen vannak, most légiesebben szólnak, és megjelenik mellettük a ragtime sokkal vidámabb zenei világa is. Érdekes nyomon követni az azonos dallamok különböző, sokszor teljesen ellentétes hangulatúra hangszerelt változatait is. Két részlet a film egyedülálló zenéjéből:

Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint IGEN. 

[Filmekről] PARK Chan-wook: OLDBOY (2003)

박찬욱: 올드보이




Íme a film, amit bizonyára minden moziszerető látott már, és azóta kívülről fújja:

"Nevess, és a világ veled nevet;
Sírj, és egyedül sírsz."

Park Chan-wook rendező Ella Wheeler Wilcox versének két sorát rejti el bosszú-trilógiájának középső filmjében, akinek nem ugrik be, hogy hová, az nézze addig újra és újra a filmet, míg meg nem találja. Az Oldboy-ra biztosan nem fog senki ráunni, hiszen a remekművek mindig tartogatnak rejtett meglepetéseket.

A film főhőse, Oh Dae-su képtelen helyzetben találja magát: elrabolják, és fogalma sincs, hogy ki és miért tette ezt vele. Nem tudhatja, hogy fogsága meddig tart, egyáltalán véget ér-e valamikor. Az évek telnek, a modern If várába zárt Monte Cristonkat pedig már csak egyetlen vágy élteti: megtalálni az ellenségét és végezni vele. Váratlanul beköszönt ennek is az ideje, ám ha irracionális volt a történet kezdete, a folytatás csak felülírja azt, sokféle értelemben. A nézőknek nemcsak a történet csavarjaira kell felkészülniük, hanem az sem árt, ha megerősítik testüket és lelküket egy eddig talán soha nem ízlelt koktél elfogyasztására, melyben szokatlan módon elegyedik a könnyfakasztó szentimentalizmus a gyomorforgató brutalitással.

PARK Chan-wook rendező

Park Chan-wook képei a trilógia első történetéhez (Sympathy for Mr. Vengeance) hasonlóan festői szépségűek, és az újabb tanulságos mese tanulságait most is mindenki kénytelen lesz saját maga megérlelni.

A kiváló alakításokat nyújtó szereplők (YOO Ji-tae, GANG Hye-jung) sorából is toronymagasan kiemelkedik CHOI Min-sik játéka. Igaz, hogy a karaktere elképesztően széles játékteret kínál a számára, amelynek bejátszásához csak kivételes tehetséggel bíró színész képes, de CHOI Min-sik nem hagy egy töredék másodpercnyi kiaknázatlan lehetőséget sem.

CHOI Min-sik

CHOI Min-sik

YOO Ji-tae

GANG Hye-jung

A felejthetetlen moziélményhez erőteljesen hozzájárul a film zenéje, mely CHOI Seung-hyun nagyszerű munkája. Az emblematikus, sötét hangulatú keringők a film bemutatása óta szinte már önálló életet élnek. 

CHOI Seung-hyun zeneszerző

Ha esetleg lennének olyanok, akiknek kedvük támad végigolvasni Ella Wheeler Wilcox teljes versét, íme a lehetőség:

SOLITUDE

Laugh, and the world laughs with you;
Weep, and you weep alone.
For the sad old earth must borrow it’s mirth,
But has trouble enough of it’s own.
Sing, and the hills will answer;
Sigh, it is lost on the air.
The echoes bound to a joyful sound,
But shrink from voicing care.
Rejoice, and men will seek you;
Grieve, and they turn and go.
They want full measure of all your pleasure,
But they do not need your woe.
Be glad, and your friends are many;
Be sad, and you lose them all.
There are none to decline your nectared wine,
But alone you must drink life’s gall.
Feast, and your halls are crowded;
Fast, and the world goes by.
Succeed and give, and it helps you live,
But no man can help you die.
There is room in the halls of pleasure
For a long and lordly train,
But one by one we must all file on
Through the narrow aisles of pain.

Készült a filmhez magyar felirat? - IGEN.