Rendhagyó ismertető következik, mert olyan drámáról fogok írni, melynek jelentős részéhez nem találtam még angol nyelvű fordítást sem, ezért a cselekményére a vége felé csak a látottak alapján tudtam következtetni. Choi Jin-hyuk korábbi szerepeit keresve találtam erre a drámára, és annak ellenére, hogy egyáltalán nem terveztem egy ilyen hosszúságú sorozatot végignézni, néhány eleme mégis rávett erre.
A My Daughter, Flower (A lányom, Virág) című sorozat 131 félórás epizódját naponta sugározta az SBS televíziós csatorna. Szerencsére a sorozat már szabadon megtekinthető az
SBS archívumában, így a napról napra történő várakozás szaggatottsága helyett sokkal töretlenebbül élvezhetjük a dráma teljes ívét. Kis keresgéléssel angol fordítást is lehet a 2-76. részhez találni, és az utána következő részek értelmezése sem okoz nagy nehézséget a szöveg értésének hiányában sem.
Ami érdekessé tette ezt a történetet, az a két párhuzamos szerelem bemutatása. Mert nemcsak a fiatalok, Kkot-nim és Sang-hyeok egymásra találásának fordulatait ismerhetjük meg, hanem szokatlan módon az előző generációt képviselő szüleikét is. Soon-ae és Jae-ho kapcsolata még sokkal érdekesebb is, mint a fiatalok amúgy nagyon magával ragadó érzelmei. A tragikus indítású, mindvégig melodrámai behatások alatt álló párkapcsolat azonban a hétköznapok egyszerűségében landol, ahol a két embernek élete derekán kell megküzdenie a saját érzelmeik és egymás vállalásával. Ezt pedig gyönyörűen mutatja be a dráma.
A történet rendívül kompakt, a hosszúsága ellenére sem érezhetünk a nyugati szappanoperákra sokszor jellemző céltalan szétfolyásokat benne. Mindvégig izgalmasak a fordulatok, melyek érzelmi alátámasztottsága meggyőző. A történetnek valóban van íve, hatalmas utat járunk be a kiinduló helyzettől a végkifejletig. A dráma nem hagyja az érdeklődésünket lankadni, annak ellenére sem, hogy a történet folyásában érdekes ritmus figyelhető meg. A felpörgő drámai eseményeket tartalmazó jelenetek után mindig következik egy-egy magyarázó vagy "emésztési" szakasz, melyekben főként a sorozat rezonőreit jelentő családok tagjai beszélgetnek, elsősorban Oh Mi-sook és férje, de hasonló az Eun családban az apa szerepe is. Ezek a figurák karikatúrákhoz hasonlatosan ábrázoltak, érezhetően azzal a szándékkal, hogy humoros jeleneteikkel oldják a drámai feszültségeket. (Be kell vallanom, hogy ezek egy részét én simán átpörgettem, és nem éreztem hiányukat.)
A sorozat filmes megvalósítása nem tartalmaz különösebb látványokat. Néhány külső helyszíntől eltekintve ugyanazokon a helyszíneken játszódik, a családok otthonaiban és a szereplők munkahelyein, amely nagyjából hét-nyolc folyamatosan váltakozó helyet jelent. E kulisszák között történnek a szereplők interakciói, melyeket a színészek töltenek meg élettel. Mivel a dráma története egy évtizedet is felölel, ezért érdekes megfigyelni, hogy a színészek miként játsszák jelenkori és fiatalabb énjüket.
A drámában négy család életébe nyerünk betekintést, melyek mindegyike más-más társadalmi státuszt és eltérő családmodellt képvisel, bőséges lehetőséget nyújtva arra, hogy a nézők ráismerjenek a sajátjukéhoz leginkább hasonlóra.
A két főszereplő nő, Soon-ae és Kkot-nim furcsa családja áll a társadalmi hierarchia alján, nemcsak a szegénységük következtében, hanem elsősorban annak köszönhetően, hogy még a gyermekét egyedül nevelő nő családtípusának sem tudnak megfelelni, lévén, hogy nincs közöttük vérségi kapcsolat. Ők inkább a marginalizálódott emberek egymást megtartó szolidaritásának jelképei.
Oh Mi-sook, a barátnő családja már rendezettebb körülmények között él, gyorséttermük biztosítja a megélhetésüket, saját házuk pedig menedéket nyújt Soon-ae-nek is. A házaspár teljesen hétköznapinak mondható élete folytonos civódásból áll, de a látszat mögött erős érzelmi elkötelezettségre épül a kapcsolatuk. Megértőek és megbocsátóak, akik a lányuknak, Hong-dannak sem kívánnak különösebb kiváltságokat, egyszerűen csak boldogságot.
Az Eun család már jóval bonyolultabb képlet. A családfő a vagyonát nem kitartó munkával, hanem ingatlanspekulációval kereste. A vagyonnal azonban nem járt együtt a társadalmi megbecsülés, mivel csak "felkapaszkodottként" tekintenek rájuk, és ez az Eun család fő problémája. A biztos és jómódú megélhetést teremtő, de fukar és kicsinyes családfőnek rá kell jönnie, hogy a felesége az orránál fogva vezeti, ráadásul olyan vizekre evezve, melyekre ő véletlenül sem tévedne. A hiú és ostoba feleség ábrándjai a még magasabbra jutásról megrontják és tönkre is teszik a lányukat, a fiuk pedig kétségbeesetten vergődik a család széthúzó erőterében. Ebben a családban a legnehezebb rendet teremteni, de a dráma megadja rá az esélyt, még ha nagy áldozatok árán is. Érdemes megfigyelni, hogy ebben a családban a két szülő egyike sem beszél normálisan, a színészek különös hanghordozással emelik ki a karakterek jellemvonásait, mindezen túl az apa pedig még erős tájszólásban is beszél.
A tőkeerős chaebol-családokat mintázó Goo család élete nem az anyagi kérdések körül forog, mivel a gazdagság a számukra adottság. Az életük előre kijelölt úton halad, melyben a vagyon és a státusz megőrzése a prioritás, a staféta átvételére pedig a legidősebb fiú van kijelölve. A rend felett a család mátriárkája őrködik, aki végtelen kegyetlenséggel akadályozza meg, hogy bárki eltérjen az általa helyesnek tartott iránytól. A generációs összeütközések ebben a családban a legerősebbek, a nagymama nemcsak a fiával, hanem az unokáival is konfrontálódik, de az apa és a fiai sem értenek egyet. Míg a fiatalabb generációk között megértést követő együttműködés tud születni, addig érdekes megfigyelni, hogy csak szavakban hangzik el a nagyanya akaratától való függetlenedés szándéka, valójában az nem következik be a tettekben. Mindenki a végsőkig kivár a despota nő jóváhagyására, még ha tisztában is van az összes elkövetett gazságával. A család megújulása valójában csak a "nagyasszony" halála után lehetséges, akinek még így is érdemtelen nimbusz övezi az emlékét.
A sorozat ínyencségét a rendkívül összetett karakterek jelentik, senki sem jó vagy rossz, hanem életszerű vegyületben találjuk mindezeket a személyiségükben. A színészi alakítások szinte kivétel nélkül kimagaslóak, de kettő közülük még így is magasan kiemelkedik.
Jo Min-soo színésznőt 2010-ben a legendás Sunny című film egyik szerepében láthattuk, majd 2012-ben Kim Ki-duk Piétájának különös anyafiguráját formálta meg. A két szerep közé ékelődik e sorozat főszerepe. Soon-ae egy törékeny, végtelenül érzelmes nő, akit a megpróbáltatások megkeményítettek. Nem akar túl sokat az élettől, megtanulta, hogy sokszor az életben maradáshoz is nehéz elegendő erőt összegyűjteni. Makacsul védi a territóriumait, és dacos agresszivitással ront neki még a szeretteinek is, ha azok más irányba akarják terelni. Mindvégig csendes, magában őrlődő figura, akit gyakrabban látunk könnyes szemmel, mint mosolyogva. Ez a mindent elfogadó és eltűrő nő azonban elképesztő erővel robban fel, amikor rájön arra, hogy mit tett vele, a szerelmével és a fiával a despota Moon Jeong-ok. Amit Jo Min-soo abban a jelenetben mutat, az nem csupán egy hisztérikus kitörés, hanem olyan őrjöngés, az elkeseredettség és düh olyan kombinációja, melytől az ember tényleg eszét veszti. A régi-új szerelmével való kapcsolatában a nő lényének izgalmas átváltozását képes eljátszani. A kezdeti tétova viszonyulás egyre magabiztosabb lépésekkel halad a kapcsolat vállalása és az érzelmi kiteljesedés felé, és nem számít, hogy ezt az utat félretaposott cipősarkakon vagy hódító tűsarkakon járva teszi meg. Bár a dráma záró szakaszában már nem hiányoltam a fordulatot Soon-ae betegségével, el kell ismerni, hogy abban még egy jutalomjátékra nyílt lehetősége a színésznőnek. Soon-ae arcának finom szépsége a megtört vonásain is mindvégig átsugárzik. Nem tudom nem megemlíteni, hogy folytonosan a mi Törőcsik Marinkkal való hasonlatossága járt a fejemben, benne voltak meg a hasonló külső jellemzőkön túl ezek az átütő erejű színészi képességek is.
A dráma másik, rendkívül bonyolult, és a legmélyebb poklokat is megjáró karaktere Sang-hyeoké, amelynek összes árnyalatát maradéktalanul el tudja játszani Choi Jin-hyuk, akinek pedig ez még egy eléggé korai szerepe volt. Mint minden alakításában, itt is fő jellemzője a rendkívül cool, ám kissé szenvtelennek ható külső mögül megmutatkozó ezerféle érzelem, amelyek kifejezésére nagyon apró rezdülésekkel képes. A karakter alaphangja az identitásválság, és Sanghyuk kezdeti szenvtelensége mögül számtalan módon tör elő a "ki vagyok én valójában?" gyötrő kérdésének minden kínja. Az apjával kapcsolatban mindig fegyelmezetten viselkedő Sang-hyeokban állandóan érezhető a megbántottság és a várakozás, hogy hátha most végre másféle visszajelzést kap... Amennyire arrogáns tud lenni, éppen annyira odaadó és kedves, vagy gondoskodó is. A szerep legnagyobb kihívásai három területen mutatkoztak meg, és Choi Jin-hyuknak nem okozott akadályt egyik sem. Az elsőt az a helyzet jelentette, amikor Sang-hyeok a nem szeretett nő mellett köteleződik el, miközben változatlanul mélyen szereti a másik nőt, aki méltatlanul elutasította. Choi Jin-hyuk a szerepnek ebben a szakaszában nemcsak a karakter érzelmi, hanem a fizikai leépülését is képes megmutatni. Szó szerint elfogy a szemünk láttára, életereje elszáll a semmibe. Meg kell jegyezni, hogy a sminkmesterek is bravúros munkát végeztek, mert Sang-hyeok olyan természetesen tűnik holtsápadtnak ezekben a jelenetekben, hogy komolyan aggódni kezdünk érte. Choi azonban szétrobbantja a karakter addigi határait, amikor tudatosodik benne, hogy milyen manipulációnak lett áldozata. Haragja és a saját botorsága miatti indulata egy nagyjelenetben csúcsosodik ki, melynek első részében egyszerre akarja megfojtani Chae-want, mint a neki ártó család éppen elérhető tagját, miközben működik benne valamiféle tudatos kontroll is, hiszen tisztában van vele, hogy éppen ez a fickó a család egyetlen rendes tagja. Ez a különös feszültség egy fizikai akcióhoz vezet, amikor három elemi erejű ütéssel vezeti le az indulatait az eléje kerülő tárgyakon, ezzel döbbenetes erejű energiakitörést produkálva. Végül nem volt könnyű megformálnia sem neki, sem Jo Min-soonak azt a visszafogott közeledést, amelyet az anya és a fia egymásra találása igényelt. Bár mindketten erre vártak egész életükben, a harminc év elteltével bekövetkezett találkozás pillanatában idegenként álltak egymással szemben. Apró mozzanatokon keresztül vezetett az út az első nagy áttörésig, amikor végre átölelték egymást. Nehéz elfelejteni azt a pillanatot, amikor Sang-hyeok először szólítja az anyját Anyunak a távolságtartóbb, anyósnak is kijáró Anyuka/Édesanya helyett.
Konvencionálisabb szerep a nagyanyáé, amellyel Yoon So-jung birkózik meg, aki a gonosz indulatoktól fűtött, uralkodó hajlamú nő alakját egy eddig nem látott ízzel is ki tudta egészíteni. Az alapvető karaktervonásokhoz hozzá tudta rendelni az öregedő nő félelmeinek megmutatását, valamint éppen a korából is fakadó öreges dacosságát, majd egyre inkább eszelősségét, mellyel egyre mélyebbre hajszolta magát az eredendő bűnének elfedését célzó gaztettek bevállalásában, miközben láthatóan azok következményeit egyre kevésbé tudta felmérni. Yoon ezekben a jelenetekben igazán meggyőző, az már a karakter gonoszságából fakad, hogy a belátás pillanataiban sem érzünk iránta sok szánalmat.
Végre kaptunk egy olyan cégvezető karaktert is, aki meg tudta őrizni emberi személyiségét. Park Sang-won meglehetősen eltérő arculatot mutatott Goo Jae-ho kezdeti megjelenítésében, majd a dráma végső szakaszában. El tudta játszani a fia felé keményen forduló, de az anyja előtt pipogya férfit, és ebből az állapotból el tudott jutni a fiáért kiállni képes, anyjával szembeszálló bátor és következetes családfő alakjáig. Nagyszerűen tudta megjeleníteni a meghökkenéseit, amelyet fia megjegyzései okoztak benne - ezek a dráma belső szépségeit is jelentették, eljátszva egy fordított felállással, melyben az ifjabb generációk tanítják az idősebbeket az élethez való helyes viszonyulásra. Apa és fia rideg viszonyának oldódása férfiasan visszafogott módon történik, míg a szerelmet újra megélő férfi sokkal lágyabb árnyalatokat is kap Park Sang-won játékában.
A fiatalabb női szereplők játéka is színvonalas. Jin Se-yeon alakításában Kkot-nim szép és tisztalelkű fiatal nő, aki megáll a saját lábán. Tisztában van az érzéseivel, és harcolni is képes azok érvényesítéséért. Az ő karakterében azonban ismét találkozunk egy olyan jellegzetességgel, mely nem egyedülálló a koreai drámák szerelmes női esetében. Sokszor előfordul, hogy a végtelenül bájos és odaadó nők hirtelen fúriává válnak a legkülönbözőbb okokból, melyeknek közös sajátossága, hogy az események váratlan alakulása miatt elveszítik belső biztonságukat. Ezt az érzést a szerelmükön torolják meg, mit sem törődve a másik érzelmeivel, akiket ilyenkor különösebb ok nélkül nagyon mélyen megsebeznek. Itt is valami hasonló történik, és Kkot-nim egycsapásra konok jégkirálynővé változik, aki nem sok érzelmet mutat akkor sem, amikor már nyilvánvalóan önpusztításba taszítja Sang-hyukot. A drámákban szereplő férfiak általában ilyenkor sokkal gazdagabb érzelmek kinyilvánítására képesek. Bizonyára egy nehezebben értelmezhető kulturális sajátosság áll a jelenség hátterében, melyet nekem még sokadjára látva sem sikerült értelmezni.
Ráadásul a drámában ez kétszer is megtörténik, Yoon Hye-jin nagyon hasonlóan viselkedik, amikor Jae-ho szakít vele. Jung Yoo-eun színésznő az ő esetében is tökéletesen megmutatja a karakter sötét arcát, aki lepaktál a férfi anyjával, és vele közösen akarja rákényszeríteni az akaratát a többi szereplőre.
A balesetet okozó Eun Chae-kyeongot Son Eun-seo játssza, aki a dekoratív megjelenésű nő személyiségét szintén több változatában láttatja. Az érzelmileg fejletlen, tettei következményeit felismerni képtelen nő az anyjára hagyatkozva próbál megúszni minden helyzetet, miközben pánikbetegsége egyre inkább elhatalmasodik rajta. A nyugalmasabb szakaszokban vonzó is tud lenni, de minden odaadó törekvésén átüt az önzéséből fakadó gonoszsága. Végül mégis ő az, aki el tudja hitetni, hogy a tettével való szembenézés és a bűnhődés megváltoztatta, és eljut az őszinte bocsánatkérésig.
A dráma ragyogó fénypontja Kim Bo-mi a tündéri Hong-dan alakjában, aki örömével és bánataival is mosolygásra fakasztja a nézőket.
Még két karaktert ki kell emelni. Oh Young-shil a barátnő, Mi-sook alakjában zajos, sokat beszélő, sokszor tapintatlan is, mégis nagyon szerethető. Különös szenzorai vannak a másik ember érzéseinek feltérképezésére, és éppen ezért rendre ő az, aki kimozdítja Soon-ae-t a bizonytalanságaiból, tévedéseiből. Gyakorlatiassága és józansága miatt mindig a legjobbkor nyújtja a megfelelő segítséget, miközben talán róla gondolnánk mindezt a legkevésbé. A másik különleges figura az Eun család feje, az apró termetű, harcias hanghordozású apa, aki kezdetben még ripacsnak is tűnik. De az őt játszó színész, Jung Kyu-soo többször is csinál valami egészen furcsát: ebben az elviselhetetlen karakterben megmutatja az erkölcsi nagyságot, az emberi félelmeket és az őszinte megindultságot, miközben nem esik ki a szerepéből. Ez valami egészen rendkívüli színészi mutatvány, nem láttam még hozzá hasonlót. Nem képes ugyanerre a feleségét játszó Lee Jong-nam, aki hiába változtatja végül a hangsúlyozását vissza normálissá, marad, aki volt, csak kevesebb a smink rajta. Az ő esetében dicséretként értelmezendő, hogy minden jelenetében bicskanyitogató tudott maradni.
Nem hagynék még szó nélkül két kedves karaktert. Egyikük a felelősségteljes férfivá érő Eun Chae-wan, akit Lee Jee-hoon végtelenül szimpatikussá tudott tenni, finom eszközökkel megmutatva a karakter belső átalakulását. Nagyon szeretetre méltó alakot formált Baek Jong-min is, aki látható élvezettel vetette bele magát az átmenetileg gyerekes viselkedésű Joon-hyuk életre keltésébe, pontosan másolva a gyermeki mozgásokat, hanghordozásokat és kommunikációs mintákat. Ugyanakkor megható a bátyjáért aggódó fiatal férfi szerepében is.
*Spoileres tartalomismertető következik*
A dráma hosszú történetét nehéz lenne röviden leírni, de megpróbálom összefoglalni, ezúttal sem titkolva a cselekmény részleteit.
Yang Kkot-nim (a kkot-nim jelentése virág) egy dühös tinédzser lány, aki haragszik az egész világra, különösen az apjára, aki a felesége halála után új asszonyt hozott a házhoz. A lány nem ismeri Jang Soon-ae előtörténetét, akinek életét az apja mentette meg. Soon-ae nem élhetett a szerelmével, akitől gyereke is született, de a kisfiút elrabolták tőle. Soon-ae élete kiüresedett, és a házasság adott neki menedéket az életben maradáshoz. Azonban váratlanul egy tragikus balesetben a férj életét veszti, és az anyagi nehézségekkel is szembesülő két nőnek valamit kezdenie kell egymással. A kezdeti utálat lassan átfordul az ellentétébe, a dacos lány megkapaszkodhat az anyaszerepet felvállaló Soon-ae-ben.
Már ekkor feltűnik Soon-ae mellett a szókimondó barátnője, Oh Mi-sook, aki mindvégig segítségére van férjével és lányával, Hong-dannal egyetemben, aki barátnője Kkot-nimnak.
A hármas autóbaleset másik áldozata egy jómódú család kisebbik fia, Goo Joon-hyeok, aki látta az elkövetőt. Súlyos agysérülést szenved, majd felgyógyulva a trauma hatására a memóriája kizárja a hétéves kora utáni emlékeit, ezért a 27 éves fiatalember kisgyerekként gondolkodik és viselkedik, így nem emlékszik a baleset okozójára sem. A család korábbi történetéről megtudjuk, hogy az apa megözvegyült, és Joon-hyuk mellett van egy idősebb fia is, Sang-hyeok. A fiú titkolja, hogy kamaszkorában véletlenül megtudta, hogy örökbe fogadták. Bár szavakban az apa nem tesz különbséget a két gyereke között, meleg érzelmeket csak a vér szerinti fia felé mutat ki. Sang-hyeok szenved és elkeseredésében elhagyja az otthonát. Joon-hyuk ered a nyomába, aki rajongó szeretettel tekint a bátyjára, és ekkor következik be a baleset. Az apa Sang-hyeokot hibáztatja, akit a családdal élő nagymama próbál ezúttal is a védelmébe venni, és az is kiderül, hogy Sang-hyeokot valójában ő nevelte fel. Sang-hyeok lelkiismeretfurdalástól gyötörten tér vissza az otthonába, és életét az öccse gondozásának szenteli.
Hét év múlva találkozunk ismét a történet szereplőivel. Kkot-nim terapeuta lett, amelyhez rengeteg áldozattal járó út vezetett. A megélhetési nehézségek most is szorongatják őket, ezért Soon-ae és ő is kénytelen a fő munkája mellett másodállásokat vállalni. Kkot-nim páciense lesz Joon-hyuk, akit mindig a hidegszívű és arrogáns bátyja visz a kezelésekre, így a két fiatal összeismerkedik. Ahogy az lenni szokott, útjaik mindig keresztezik egymást, de csak lassan olvad a jég közöttük.
Megjelenik a történetben egy harmadik család is, amelynek két gyermeke közül az idősebbik fiú, Eun Chae-wan egy kávézót vezet. A kávézó állandó helyszíne lesz a történetnek, ahol Kkot-nim másodállást vállal a barátnőjével, Hong-dannal együtt. Az aranyifjak életét élő Chae-wan beleszeret Kkot-nimbe, és ez az érzés, valamint számos más történés teljesen átformálja a fiút, aki a történet egyik legszimpatikusabb szereplőjévé válik. Nem úgy, mint az anyja és a húga, akik a család férfitagjait teljesen negligálva a saját útjukat járják. Semmi más nem élteti őket, mint egy gazdag férfi behálózása. A nagyravágyó anyát és az érzelmileg labilis lányát egy súlyos titok köti egymáshoz: a lány, Chae-kyeong nem más, mint aki az autóbalesetet okozta, és elhajtott a helyszínről, sorsára hagyva a két áldozatot. Az anya segített eltüntetni a nyomokat, az esetet eltitkolva a többi családtag elől. Chae-kyeong egy időt Amerikában töltött, ahonnan visszatérve munkatársa lesz a jóképű Sang-hyeoknak, akire szemet is vet. Mivel érzékeli a férfi és Kkot-nim között ébredező érzéseket, az anyjával együtt mindent elkövetnek a lány megalázására.
Sang-hyeok ekkor már az apja divatcégének marketingosztályán dolgozik, de nem boldogulnak egymással, mert az apa nem ismeri el a tehetséges fia munkáját sem. A részleg vezetője egy csinos, elvált nő, Yoon Hye-jin, aki átlát az apa, Goo Jae-ho magányán, és kitartóan ostromolja a zárkózott férfit. Bár tudja, hogy Jae-ho életében még a házasságát megelőzően volt egy nagy szerelem, amellyel a férfi még mindig nem tudott leszámolni. A Hye-jin iránt vegyes érzelmeket tápláló férfi nyomozást indít egykori szerelmének megtalálására, aki nem más, mint Kkot-nim anyja, Soon-ae. Azonban hamis információkat kap róla, mert az anyja megelőzi a nyomozásban, és azt hiteti el vele, hogy Soon-ae boldog házasságban él. Így a férfi megkéri Hye-jin kezét, de még mielőtt feleségül venné, felmondja a kapcsolatukat. Hye-jinből sértett fúria válik, aki Jae-ho őt pártoló anyja, Moon Jeong-ok manipulációival és befolyásos apja segítségével majdnem romba dönti a férfi cégét. Azonban az utolsó pillanatban észre tér és külföldre távozik. Ez a kapcsolat kizökkenti Jae-hót az érzelmi apátiájából, akit Sang-hyuk boldog szerelme és a fia kérdései is elgondolkodtatnak. A férfi óvatosan közeledni kezd Soon-ae felé, akiről már tudja, hogy valójában nincs párkapcsolata.
Sang-hyuk és Kkot-nim szerelme kiteljesedik. A fiú családja el van ragadtatva a lánytól, így már az esküvőt tervezgetik, amikor érthetetlen dolog következik be: a nagymama ellenszegül annak, hogy összekössék a sorsukat. Senki nem tudja, hogy Moon Jeong-ok lenyomoztatta a lány hátterét, és rájött, hogy Kkot-nim Soon-ae lánya. Ettől kezdve ugyanolyan kíméletlen hadjáratot indít a lány ellen, mint harminc évvel korábban az anyjával tette. Mivel Jae-ho és Soon-ae érzései újraéledtek egymás iránt, mindketten fel akarják kutatni elveszített gyermeküket. Felébred bennük a gyanú, hogy talán Sang-hyuk származásáról nem tudnak mindent, és először Jae-ho végeztet DNS-tesztet, melynek eredménye az anyja kezében landol, aki meghamisítja azt. A nő minden gonosz lépésének hátterében a bűne végsőkig való takargatásának szándéka áll, ugyanis ő raboltatta el Soon-ae-től a párnapos Sang-hyeokot, akit úgy fogadtatott örökbe a fiával, hogy annak fogalma sem volt róla, hogy a saját gyermekét veszi magához. Egy véletlenül elejtett megjegyzés azonban felébreszti Soon-ae gyanúját, aki egy másik DNS-tesztet végeztet, amelyből kiderül az igazság.
Kkot-nim számára azonban mindez már elviselhetetlen terhet jelent, amivel nem tud megbirkózni. Rájön, hogy a saját boldogságának ára az anyja boldogságának feláldozása. Ezért elfordul a (ha csak papíron is) hirtelen testvérévé változott Sang-hyeoktól, és elmarja maga mellől a kétségbeesett férfit. A cég életében újabb válság jelentkezik, a média pedig nyomon van, hogy kiteregesse a tulajdonosok családi életét. Ekkor már jó ideje a marketingosztály munkatársa Chae-kyeong is, akiről úgy tűnik, hogy megjavult, és lemondott Sang-hyeokról. A férfi azonban egyrészt Kkot-nim miatti dühében, másrészt azért, hogy megmentse a szerelmét attól, hogy a média kiteregesse a "vérfertőzőnek" tálalható kapcsolatukat, magához rántja Chae-kyeongot. A hibás lépés következménye egy eljegyzés lesz, mellyel a férfi olyan csapdába kerül, amelyből nem tud menekülni. Keményen inni kezd, és belebetegszik ebbe a helyzetbe.
Chae-kyeong megpróbál teljesen beépülni a férfi életébe, és az öccse gondozásába is bevonódni, aki azonban retteg tőle. Az erőszakossága ismét balesetet okoz, amelynek megint Joon-hyeok az áldozata, akit azonban az újabb sérülés visszaránt a valóságba. Egyre több dologra emlékszik vissza a balesetéről is, rá is jön az igazságra, amelynek igazolására nincs bizonyítéka. Azt a nagymama szerzi meg, akitől a rettegő Chae-kyeong ellopja, erőszakosságával az idős nő halálát is okozva. Joon-hyeok számára azonban összeállnak a történések mozaikjai, amelyek nyomán Sang-hyeok megtalálja az ellopott bizonyítékokat a menyasszonya lakásában. A férfi őrjöngve kéri számon Chae-want, aki már korábban megtudta, hogy mit követett el a testvére és az anyja, de képtelen volt azt bevallani sem a szerelmének, Kkot-nimnak, sem a barátjának érzett Joon-hyeoknak.
A történtek tisztázódása azonban megmenti Sang-hyeokot a rossz döntése végzetes következményeitől, és megnyitja az utat a szerelmesek újbóli egymásra találásához is. El sem kerülhetik, hogy újra érintkezésbe kerüljenek egymással, mivel Kkot-nim rádöbben, hogy Sang-hyeok gyermekével várandós. Természetesen nemsokára újra boldog párként látjuk őket, akik hamarosan egy vidám esküvőt is tartanak.
Időközben Jae-ho és Soon-ae kapcsolata is megerősödött, akik kialakítottak egy mindkettőjük számára elfogadható, közös életformát. Soon-ae és a megtalált fia között is átszakadt a kezdetben távolságtartást okozó érzelmi gát. A bűnösök megbűnhődnek, Chea-kyeongra börtönbüntetés vár, a szülei pedig penitenciára járnak a baleset áldozataihoz, elsősorban Soon-ae-hez. Sang-hyeok átveszi a cég vezetését és Joon-hyeok élete is biztatóan alakul a kávézó új tulajdonosaként, sőt Hong-dannal is egymásra találnak.
A végső boldogságnak azonban még mindig nincs itt az ideje, mivel még egy komoly próbatételt ötlöttek ki hozzá a történet írói. Soon-ae megbetegszik, és az élete is veszélybe kerül. Veseátültetésre van szüksége, és egyedüli alkalmas donornak Kkot-nim bizonyul, aki nem vállalkozhat erre, amíg gyermeket vár. Hogy miért nem Sang-hyeok, aki vér szerinti gyermeke Soon-ae-nak, arra csak a szerzők tudnának magyarázatot adni, de bizonyára azért, hogy lássuk, anya és lánya kapcsolata erősebb, mint a vér szerinti kötelék. Így Soon-ae végigszenvedi a terhesség idejét, majd a szülés után Kkot-nimmal boldogan vonulnak be a műtőbe.
A sikeres gyógyulás után mindannyian boldogan élnek, míg meg nem halnak, különösen, hogy Jae-ho és Soon-ae is összeházasodott, még a betegség idején.
