A trot, vagyis még ifjúkori nevén a japán enkából lett yuhaengga (1928-1945)
|
| Az 1930-as években egy hagyományos viseletet és gat kalapot viselő
koreai férfi hallgatjaa modern technika egyik csodáját, egy Victor gramofont. A National Folk Museum of Korea archívumából, közkincs. |
Röviden összefoglalva az eddigieket:
A 20. század eleji Joseon dalkultúrájának domináns részét képezték a
hagyományos dalok, köztük elsősorban a narratív dalok (mint az epikus
történetmesélésre alkalmas pansori), vagy a didaktikus, inkább az irodalomhoz
közelítő oktató dalok, valamint a japga dalok csoportja, amiket az alsóbb
néposztályok énekesei énekeltek köztereken, és sok közülük buddhista vagy
sámánista eredetre vezethető vissza. Elkülöníthetőek a színházi dalok (manyo),
amiket vagy színházi előadások részeként, vagy a szünetekben énekeltek, és
leginkább vidám, szórakoztató jellegük volt, bár nem nélkülözték a szatirikus
élt sem. Természetesen voltak még vallási dalok, gyerekdalok és sok más egyéb,
de mindezek mellett létezett még egy nagy és színes dalcsoport: a lírikus
dalok gazdag köre. Bár a népdalok is lírikus dalok, de bennünket most azok az
újféle dalok érdekelnek, melyek már a szórakoztatóipar részeként jelentek
meg.
A fentiek időben is jól elkülöníthetőek, mert nagyjából az 1920-as évekig
tartó korai korszakban domináltak a hagyományos és a didaktikus dalok, az
1930-as évektől számítható késői korszakban viszont előtérbe kerültek a
lírikus dalok.
Az előző részben áttekintettük a Japánban kialakult enkát, amely tipikus
példája a lírikus daloknak. Láthattuk, hogy semmi nem jött létre vegytiszta
formában, és a későbbiekben sem létezett így, a különböző zenei műfajok és
stílusok folyamatos egymásra hatásban léteztek.
Ugyanez igaz Joseonra is, ahol a japánoktól megismert enka rövidesen zenei
cserekapcsolatokat alakított ki a meglévő koreai zenékkel, sőt mindezeket
átjárta a frissen megismert nyugati zenék hatása is, elsősorban a jazz
zenéé.
Az első hangszerbolt (balra) és a Joseon Gramofonbolt Gyeongseongban az
1930-as években.
(közkincs)
(közkincs)
A 3. fejezetben hallhattuk Kim Yeong-hwan (írói nevén Kim Seo-jeong) A három
koldus / A három bajtárs című dalát, amit egy új zenei korszak nyitányának
tartanak. A dal elsőre egy igazi enkának tűnhet, de valahogy mégsem az - és
egyre több hasonló dal született.
Mik a főbb különbségek? A három koldus és az újabb koreai társai
duplamértékesek, tehát 2/4 vagy 4/4 lüktetésűek, ami eltér mind a japán
enka dalok jellemzően 3/4-es ritmusától (a keringő ritmusa), csakúgy, mint
a korabeli ryūkōka dalokat jellemző rubatós, kabuki/joruri felől érkező
frazeálástól is. A koreai dalok is moll pentaton hangsorokat használnak,
de korán megjelenik bennük a la-pentaton, amelyhez másfajta
harmóniamenetek társulnak, mint a japán mintákban, és ez másféle
harmónaiérzetet eredményez. A dalok a koreai szövegprozódiához kezdenek
alkalmazkodni, tehát a hangsúlyok és a szótaghosszak a koreai nyelvhez
igazodnak. A lényeg mindebből, hogy ezek az új dalok nem váltották le a
japán enkát, hanem azt a koreaiak a saját képükre formálták.
A dalok tematikájáról az Encyclopedia of Korean Culture ezt írja: "A trot
dalszövegeinek érzelmi tartalma szinte megegyezik a melodramatikus
regényekével, színdarabokéval és filmekével. A trotra jellemző a vágyak
elfojtására és a beletörődésre való hajlam, a világgal vagy másokkal való
konfliktusokban a megoldás vagy az alkalmazkodás lehetőségének hiánya, és
ezt a vereséget önkínzással és önsajnálattal oldja fel. Következésképpen a
trot gyakran a mély bánat és szomorúság dala, amely gyakran a viszonzatlan
szerelmet, a boldogság megtalálásának képtelenségével kapcsolatos
pesszimizmust és az otthon elhagyása után letelepedni képtelen utazó
szenvedését ábrázolja." A folytatásban azt írják, hogy ezt a hangulatot
némiképp az új népdalok életszeretete, vidámsága ellensúlyozza - nos, majd
a következő részben meglátjuk, hogy így van-e.
A fentiekhez képest 1940-ben történt egy kis változás: megjelentek a dúr
pentaton dalok is, egyrészt a háborús időkben a dalok tragikumának
gyengítése céljából. Másrészt volt ebben japán behatás is, mert
ekkoriban lettek népszerűek az "úti zenék", amelyek elsősorban a
vándorlások közben megélt kalandokról szóltak.
Szöul az 1930-as években. Feljavított és utólag színezett dokumentumfelvételek.
(Video a YouTube-ról)
Azonban ez nem egy tudatosan zajló folyamat volt, hanem időben is elnyúlva
játszódott le, amelynek A három koldus egy jól megragadható példája lett.
Mindez annyira igaz, hogy az így létrejött daloknak jó ideig még nem is
volt önálló gyűjtőneve, egyszerűen az enkától
megkülönböztetve yuhaengga néven emlegették őket, ami népszerű dalt,
slágert jelent, vagy más néven a dalok jellegzetes lüktetésére
utalva ppongjjakként nevezték (ami afféle umca-umca utánzószó).
Valódi nevét visszamenőlegesen nyerte el, amikor a 2. világháborút
követően ezeket a zenéket, pontosabban kiérleltebb utódaikat trotnak
kezdték hívni.
A trot név magyarázata:
Az 1920-30-as években terjedt el Japánban a foxtrot, amelynek japán
adaptációjából fejlődött ki az enka. A foxtrot zenei lüktetésének
kifejezésére rövidült a koreaiak használatában a foxtrot trottá, eleinte
csak a páros ütemű dalok megnevezéseként, majd egy egész műfaj neveként az
1950-es években. Ebből a helyzetből fakadnak azok a vicces példák, amikor
a háború előtti időszak énekeseit trot-énekeseknek kezdték nevezni, bár ők
maguk sosem találkoztak ezzel a megjelöléssel, és soha nem is tartották
magukat annak.
Ez az irány azonban csak az egyik volt, amelyik az enkából és a koreai
zenei jellemzők keveredéséből kinőtt. A másik nagy dalkör inkább a
hagyományos koreai zenei világhoz nyúlt vissza, és azok jellemzőit
olvasztotta az enkával egy másik típusú zenébe, amit ebben az időben új
népdaloknak hívtak, amelyekről a következő fejezetben lesz szó.
Lee Nan-young (1916-1965)
 |
| Lee Nan-young (közkincs) |
Valódi neve Lee Ok-rye volt, és gyerekként rossz családi körülmények
között, szegénységben nőtt fel. Jejura költözve állítólag még hanyeo-ként
is dolgozott, anyja pedig egy japán családnál lett házvezető - és milyen
az élet, ez a család éppen Jeju első modern színházának,
a Changsimgwannak üzemeltetője volt. Így kezdte ott pályafutását Lee
Nan-young, akit később a korabeli zeneipar "három kincse" egyikének
tartottak, Park Si-chun zeneszerzővel és Ban Ya-wol (Jin Bang-nam)
dalszövegíróval együtt. Hivatalosan az Okeh Recordsnál debütált 1933-ban,
és számtalan nagy sikerű dal fűződik a nevéhez. Egyedüli koreaiként indult
japán szervezésű énekversenyen, majd az első koreai dalszövegíró verseny
díjnyertes dalát is ő énekelte lemezre. Kiváló érzéke volt a blues és a
jazz énekléséhez is. Több színházi társulatnak volt a tagja, vele készült
az első musicalfilm, a Joseon dala 1936-ban. Két évvel később kiadták a
remekműveinek gyűjteményét. A háborús években azonban betiltották az
amerikai stílusú dalokat és megnehezedett a lemezkiadás is. Az Okeh
Records ezért utazó társulatot hozott létre, melynek több alegysége is
volt, ezek egyike, a Jeogori Nővérek akár az első koreai lánycsapatnak is
tekinthető.
Lee Nan-young a magánéletében már nem volt ennyire sikeres. A
könnyűzenei világ zsenijének tartott Kim Hae-song zeneszerzővel 1936-ban
kötött házasságot, melyből három lánya és négy fia született. A háborút
követően, 1948-ban azonban Lee öngyilkosságot kísérelt meg, vélhetően a
férje afférja miatt. Ebben az időszakban a férje által alapított KPK
Zenei Társulattal járták a katonai táborokat, különböző musicalek
eljátszásával vigaszt nyújtva nekik. Ezekben Lee is fellépett, nő létére
még Rómeó (Rómeó és Júlia) és Don José (Carmen Fantasy) szerepét is
játszotta. Azonban nemsokára kitört a koreai háború, és a férjét, aki
nem tudott elmenekülni, elrabolták és Észak-Korába vitték. Bizonytalan
információk szerint a férfi az 50-es évek közepén bebörtönözve halt meg,
más források szerint egy légitámadás során vesztette életét.
Lee ezután a gyermekeivel Puszanba költözött, ahol kemény énekesi
képzésben részesítette őket, miközben az amerikai katonai bázisokon
vállalt fellépéseket. Végül két lánya az unokatestvérükkel 1953-ban
debütált Kim Sisters néven, és rövidesen világhírűvé váltak. Három fia
1961-ben megalapította a Kim Boys nevű triót, és a lányok után ők is az
Egyesült Államokba költöztek. A magányosan élő Lee ekkor már alkohol- és
ópiumfüggő volt, utóbbira fiatalkora óta fennálló krónikus gyomorgörcsei
enyhítésére szokott rá.
Még egymásba szerettek a neves énekes Nam In-soo-val, de a férfi betegsége
miatt ez a kapcsolat nem tarthatott sokáig, Lee azonban mindvégig ápolta a
férfit. Nam 1962-ben bekövetkezett halála után Lee rövid ideig a
gyerekeinél tartózkodott Amerikában, de a 1963-ban hazatért. Még voltak
fellépései, bár megcsappant számban, az utolsó 1965-ben, nem sokkal a
halála előtt.
Leghíresebb felvétele a Mokpo könnyei, amit a "trot anyadalaként" is
szoktak emlegetni. Az Okeh Records és a Dong-A Ilbo közösen hirdetett meg
egy dalszövegíró versenyt 1935-ben (ez volt az első ilyen Joseonban), a
téma pedig a tíz előre megjelölt város egyikéhez szóló himnusz írása volt.
Az álnéven benevezett díjnyertes versenyző verse Mokpóról szólt, ezért egy
onnan származó énekest kerestek a dal előadásához, így kapta meg a dalt
Lee Nan-young. A szöveghez Son Mok-in zeneszerző egyik korábbi
szerzeményének dallamát társították.
(Videó a YouTube-ról)
목포의 눈물
사공의 뱃노래 가물거리며
삼학도 파도 깊이 숨어드는데
부두의 새아씨 아롱젖은 옷자락
이별의 눈물이냐 목포의 설움
삼백 년 원한 품은 노적봉 밑에
임 자취 완연하다 애달픈 정조
유달산 바람도 영산강을 안으니
임 그려 우는 마음 목포의 노래
깊은 밤 조각달은 흘러가는데
어찌타 옛 상처가 새로워진가
못 오는 임이면 이 마음도 보낼 것을
항구에 맺은 절개 목포의 사랑
Mokpo könnyei
(nyersfordítás)
(nyersfordítás)
Mialatt a hajós dala a távolba vész,
S elrejtőzik a Samhakdo-sziget mély hullámai között,
A mólón álló fiatalasszony ruhaujját könnycseppek áztatják.
A búcsúzás könnyei ezek, vagy Mokpo bánata?
A háromszáz éves bánatot hordozó Nojeokbong-szikla alatt
[utalás Imdzsin-háborúra és Yi Sun-sin tábornokra]
A kedvesem lábnyoma oly tisztán látszik, e fájdalmas hűségben.
Még a Yudal-hegy szele is átöleli a Yeongsan-folyót,
A kedvese után síró szív dala Mokpo éneke.
A késő éjszakai sarlóhold tovaszáll,
Miért szakadnak fel hát a régi sebek a szívben?
Ha ő, ki oly kedves, nem térhet vissza, bárcsak a szívemet elküldhetném
hozzá,
A kikötőben fogadott hűség Mokpo szerelme.
A következő felvételen Lee Nan-young a férjével, Kim Hae-songgal énekel duettet. Bár ennek csak majd jóval később lesz relevanciája, de jegyezzük meg, hogy a Kim Sisters (Kim Nővérek) szüleit halljuk.
(Videó a YouTube-ról)
이난영,김해송
가실 길 왜 오셨담 가실 길 왜 오셨담
울리고 가실 길을 어이 오셨담
숫보기 가슴에다 불을 지르고
울리고 가실 길을 어이 오셨담
안가곤 안될 사정 안가곤 안될 사정
어쩌면 고렇게도 빽빽하시담
몸이야 가지마는 마음도 간담
언제나 이 한 몸은 당신것이오
가시면 언제 온담 가시면 언제 온담
울면서 떠나가는 당신은 바보
보내곤 살 수 없는 당신이지만
웃어서 보내주는 나도 못난이
Csetlés-botlás
(nyersfordítás)
(Lee Nan-young):
Ha úgyis elmégy, miért jöttél? Ha úgyis elmégy, miért jöttél?
Hogy megsirattass és elmenj, minek jöttél hát?
Tüzet gyújtottál egy ártatlan, tiszta szívben,
Hogy megsirattass és elmenj, minek jöttél hát?
(Kim Hae-song):
Muszáj mennem, nincs mit tenni, muszáj mennem, nincs mit tenni,
Hogy lehetsz hát te is ilyen makacs és szigorú?
A testem bár elmegy, a lelkem is vele tart?
[értsd: a lelkem itt marad veled]
Ez a testem mindörökké a tiéd marad.
(Lee Nan-young):
Ha elmész, mikor jössz vissza? Ha elmész, mikor jössz vissza?
Te egy bolond vagy, hogy sírva mész el!
Bár nélküled élni sem tudok, ha elengedlek,
De mégis mosolyogva engedlek el, én is egy balga vagyok.
(Kim Hae-song):
Ha elmegyek, végleg elmegyek? Ha elmegyek, végleg elmegyek?
Elmenni ugyan elmegyek, de a szerelmem itt marad.
Bár megnyugtathatnám a türelmetlen, sajgó szívedet,
Bár megnyugtathatnám a gyötrődő, sajgó szívedet!
Kim Hae-song sok szerzeménye megtalálható a YouTube-on, például ezen a lejátszólistán is:
Nam In-soo (1918-1962)
|
| Nam In-soo (közkincs) |
A gyarmati kor tekintetében egyszerűen a "lírai dalok császára"-ként
emlegették. Valódi neve Choi Chang-su. Apját korán elvesztette, és anyja
újraházasodásával elég nehéz lett a gyermekkora. Felnőttként minden
kapcsolatát meg is szakította mostohaapjával és annak családjával. Zenei
pályafutása 1938-ban indult, és természetesen szép hangjával a közönség
kedvence lett. Közel ezer dalt énekelt, és két évtizeden át élvezhette a
népszerűségét. Érdekesség, hogy összes albumának borítóját ugyanaz a
fénykép díszítette, senki nem tudja, hogy miért.
Felesége Kim Eun-ha volt, aki akrobata szeretett volna lenni, de Nam
kedvéért felhagyott vele, és csak a családjának élt, mivel négy gyerekük
született. Nam és Lee Nan-young szerelme "megrengette a világot", de nem
váltak el. Nam tuberkulózis okozta halála után az akkor még csak 37 éves
Kim a gyerekeivel együtt az Egyesült Államokba költözött.
Az Éjszakai szomorkodás (애수의 소야곡) Nam In-soo debütáló dala,
amely csak másodszori megjelenésekor, megváltoztatott szöveggel lett
közkedvelt. Angol címe annyi van, ahány helyen írtak róla, mindegyik
nagyjából Éjszakai szomorkodást jelent. A szövege a klasszikus
trot-tematikát követi: az elfojtott vágyak, a magány, az önsajnálat és a
múltba révedő szomorúság tökéletes mintapéldája, gyönyörű, költői képekkel
(mint a szélben zizegő ajtópapír).
(Videó a YouTube-ról)
애수의 소야곡
운다고 옛 사랑이 오리요만은
눈물로 달래보는 구슬픈 이 밤
고요히 창을 열고 별 빛을 보면
그 누가 불러주나 휘파람 소리
차라리 잊으리라 맹세하건만
못생긴 미련인가 생각하는 밤
가슴에 손을 얹고 눈을 감으면
애타는 숨결마저 싸늘하구나
무엇이 사랑이고 청춘이던고
모두 다 흘러가면 덧없건마는
외로이 느끼면서 우는 이 밤은
바람도 문풍지에 애달프구나
Éjszakai szomorkodás
(nyersfordítás)
Bár a sírástól a régi szerelem nem tér már vissza,
Könnyekkel próbálom enyhíteni ezt a bánatos éjszakát.
Csendesen kinyitva az ablakot, a csillagfényt nézem,
Ki az, aki ott fütyül, kit hív az a füttyszó?
Megfogadom, hogy inkább elfelejtem őt,
De ez az éjszaka mégis a balga, makacs hűségről mesél.
Kezemet a szívemre téve, ha lehunyom a szemem,
Még a gyötrődő lélegzetem is jéghideggé válik.
Mi is volt a szerelem, és mi volt az ifjúság?
Ha mindez tovatűnik, oly múlandó az egész,
De ezen az éjszakán, mikor magányosan zokogok,
Még a szél is oly fájdalmasan zizeg a papírajtó résein.
Nam In-soo következő dala, A szerelem leomlott bástyája (무너진 사랑탑) egy merőben más hangvételű, tempósabb, mégis mélyen drámai és szemrehányó szövegű sláger. A lírai én (egy férfi) csalódottságát és keserű haragját mutatja be, aki felidézi a múltbeli romantikus és ünnepélyes ígéreteket, miközben a kedvese hűtlenül elhagyta őt.
(Videó a YouTube-ról)
무너진 사랑탑
반짝이는 별빛 아래 소곤소곤 소곤대던 그날 밤
천 년을 두고 변치 말자고 댕기 풀어 맹세한 임아
사나이 목숨 걸고 바친 순정 모질게도 밟아 놓고
그대는 지금 어디 단꿈을 꾸고 있나
야속한 임아 무너진 사랑탑아
달이 잠긴 은물결이 살랑살랑 살랑대던 그날 밤
손가락 걸며 이별 말자고 울며불며 맹세한 임아
사나이 벌판 같은 가슴에다 모닥불을 질러 놓고
그대는 지금 어디 행복에 잠겨 있나
야멸찬 임아 깨어진 거문고야
봄바람에 실버들이 하늘하늘 하늘대던 그날 밤
세상 끝까지 같이 가지고 눈을 감고 맹세한 임아
사나이 불을 뿜는 그 순정을 갈기갈기 찢어 놓고
그대는 지금 어디 사랑에 취해 있나
못 믿을 임아 꺾어진 장미화야
A szerelem leomlott bástyája
(nyersfordítás)
Azon az éjszakán, mikor a csillogó csillagfény alatt suttogtunk, oly
halkan,
Ó, kedvesem, ki hajad szalagját kibontva esküt tettél, hogy ezer évig sem
változol meg!
Egy férfi életét kockára tevő, tiszta szerelmét oly kegyetlenül
eltiportad,
S te most vajon hol ringatózol édes álomba'?
Ó, szívtelen kedvesem, ó, a szerelem leomlott bástyája!
Azon az éjszakán, mikor a holdfényben fürdő ezüst hullámok lágyan
fodrozódtak, oly lágyan,
Ó, kedvesem, ki ujjainkat egymásba fűzve, sírva-zokogva esküt tettél, hogy
sosem válunk el!
Egy férfi rónaság-tágas szívében oly vad tüzet gyújtottál,
S te most vajon hol merülsz el a boldogságban?
Ó, rideg kedvesem, ó, te összetört geomungo [koreai citera]!
Azon az éjszakán, mikor a tavaszi szélben a fűzfák lágyan hajladoztak, oly
lágyan,
Ó, kedvesem, ki lehunyt szemmel esküt tettél, hogy a világ végéig is velem
tartasz!
Egy férfi lángra lobbant, tiszta szerelmét ízzé-porrá szaggattad,
S te most vajon hol részegülsz meg egy másik szerelemtől?
Ó, hűtlen kedvesem, ó, te letört rózsaszál!
Go Bok-soo (1911-1972)
 |
| Go Bok-soo (közkincs) |
Ulsanban született egy tésztagyárat üzemeltető családban. Gyerekkorától
énekesnek készült, a Columbia énekesversenyén elért harmadik helyezése után
debütált. Az Okeh Records adta ki a dalait, amelynek előadói társulatában is
aktív tag volt. 1940-ben a Victor Recordshoz igazolt. Az 1930-as évek
legnépszerűbb szólistái között említik, de a 40-es években már újabb
kedvencek jelentek meg, Go tevékenységének hangsúlya pedig inkább a színpadi
előadásokra helyeződött. A koreai háború alatt az északiak hadifogságába
esett, de sikerült megmenekülnie. 1957-ben visszavonult, azután üzleti
tevékenységeket (film, könyvkiadás) folytatott, melyek nem bizonyultak
eléggé sikeresnek. A Dongwha Művészeti Akadémia 1959-es megalapítása is
hozzá fűződik, mely Korea első énekakadémiája volt, és több, későbbi nagy
énekest bocsátott ki (Lee Mi-ja, Ahn Jeong-ae). Hwang Geum-sim énekesnő
volt a felesége, hat gyerekük közül több zenei pályát választott.
Go Bok-soo legnagyobb slágere, a
Viszonzatlan szerelem (짝사랑) 1936-ban jelent meg. Az őszi
táj melankolikus képeivel párhuzamban mutatja be az elmúlt ifjúság és a
beteljesületlen szerelem miatti fájdalmat.
A dalszöveg első sora szinte kulturális mérföldkő Koreában, az 으악새
(euaksae) szó jelentése körül ugyanis évtizedes vita folyt: sokan egy
madárfajnak (például a szürke gémnek) hitték a hangutánzó elnevezés miatt,
de a kutatások szerint valójában a szélben zizegő, susogó nádtippanra (egy
nádfélére) utal, amely a koreai ősz egyik jellegzetes szimbóluma.
(Videó a YouTube-ról)
짝사랑
아~ 으악새 슬피 우니 가을인가요
지나친 그 세월이 나를 울립니다
여울에 아롱 젖은 이즈러진 조각달
강물도 출렁 출렁 목이 멥니다
아~ 뜸북새 슬피 우니 가을인가요
잃어진 그 사랑이 나를 울립니다
들녘에 떨고 섰는 임자없는 들국화
바람도 살랑 살랑 멤을 돕니다
아~ 단풍이 흩날리오니 가을인가요
무너진 젊은 날이 나를 울립니다
궁성을 헤메이는 서리맞은 짝사랑
안개도 후유 후유 한숨 집니다
Viszonzatlan szerelem
(nyersfordítás)
Ah, bánatosan susog a nádtippan, talán már ősz van?
A tovatűnt évek könnyekre fakasztanak engem.
A gázlón tükröződő, megkopott sarlóholdat fodrok áztatják,
Még a folyóvíz is hullámzik, s torka elcsuklik a sírástól.
Ah, bánatosan sír a haris, talán már ősz van?
Az elveszített szerelem könnyekre fakaszt engem.
A mezőn árván reszkető, gazdátlan vadvirág körül
A szél is lágyan, halkan keringve fúj.
Ah, a juhar levelei kavarognak, talán már ősz van?
A romba döntött ifjúság könnyekre fakaszt engem.
A palota falai között bolyongó, dércsípte viszonzatlan szerelem láttán
Még a köd is nehéz, mély sóhajjal terül el.
Baek Nyeon-seol (1914-1980)
|
| Baek Nyeon-seol (közkincs) |
Mezőgazdasági és könyvelői tanulmányait követően módosította a pályáját az éneklés felé. Fénykorában állítólag Nam In-soo-éval vetekedő népszerűsége volt. A 2. világháborút követően már nem voltak hasonló sikerei, és a hangsúlyt is inkább jótékonysági tevékenységeire, például árvaház vezetésére helyezte. Még 1953-ban megalakította a Serabol Recordsot, majd énekesi karrierjétől 1963-ban elköszönt.
A 번지없는 주막 (Házszám nélküli fogadó) a gyarmati korszak
tipikus „vándor-melankóliáját” idézi: egy viharos éjszakán, egy isten
háta mögötti, névtelen fogadóban történő fájdalmas búcsúzást és az
elszakadás kínját beszéli el. Olyan gyönyörű, korabeli kulturális
képek jelennek meg benne, mint az ajukkari (ricinusolajjal működő)
mécses lágy fénye.
(Videó a YouTube-ról)
무너진 사랑탑
문패도 번지수도 없는 주막에
궂은비 내리는 그밤이 애절구려
능수버들 재질하는 창살에 기대어
어느 날짜 오시겠소 울던 사람아
아주까리 초롱밑에 마주앉아서
따르는 이별주는 꿀같은 정이였소
귀밑머리 쓰다듬어 맹세를 빌어도
못믿겠소 못믿겠소 울던 사람아
깨무는 입살에는 피가 터졌소
풍지를 악물며 밤비도 우는 구려
흘러가는 타관길이 여기만 아닌데
번지없는 그 술집을 왜 못잊으냐
Házszám nélküli fogadó
(nyersfordítás)
Egy olyan fogadóban, melynek se cégére, se házszáma nincsen,
Oly szomorú az az éjszaka, mikor a fojtogató eső esik.
A rácsos ablaknak dőlve, melyet a szomorúfűz ágai verdesnek,
„Melyik napon térsz majd vissza?” – ó, te síró kedvesem!
A ricinusolaj-mécses fénye alatt egymással szemben ülve,
A búcsúpohár, mit egymásnak töltöttünk, oly édes volt, mint a méz.
Egymás haját simítva esküt tettünk egymásnak,
„Nem hiszek neked, nem hihetek!” – ó, te síró kedvesem!
A rágott, sebzett ajkakon kibuggyant a vér,
A széltől rázkódó ajtón túl az éji eső is zokog.
Bár a vándorút, melyen haladok, nem csak ezen az idegen földön vezet át,
Miért nem tudom mégsem feledni azt a házszám nélküli fogadót?
Baek Nyeon-seolhoz fűződik a dúr-pentaton dalok megjelenése 1940-ben a Vagabond Sorrow-val.
Ez az 1940-es, korszakalkotó remekmű, A Vándor bánata (나그네 설움) ismét a vándor-tematikához fordul. A szöveg a gyarmati elnyomás alatt élő koreai nép otthontalanságát, a szülőföld elhagyására kényszerültek mély, kollektív fájdalmát (a han-t) sűríti magába az úton lévő vándor metaforáján keresztül.
(Videó a YouTube-ról)
나그네 설움
오늘도 걷는다마는
정처 없는 이 발길
지나 온 자죽마다 눈물 고였다
선창 가 고동 소리 옛 님이 그리워도
나그네 흐를 길은 한이 없어라
타관 땅 발벗어 돈지
십 년 넘어 반평생
사나이 가슴속엔 한이 서린다
황혼이 찾어들면 고향도 그리워져
눈물로 꿈을 불러 찾어도 보네
낯익은 거리다마는 이국보다 차워라
가야 할 지평선엔 태양도 없어
새벽 별 찬 서리가 뼈 골에 스미는데
어데로 흘러가랴 흘러갈 소냐
A vándor bánata
(nyersfordítás)
Bár a mai napon is csak gyalogolok,
Úti cél nélkül visznek e léptek,
Minden egyes megtett nyomomban könny gyűlt össze.
Bár a kikötői hajókürt hangja felidézi a régi kedvest,
A vándor sodródó útja végtelennek tűnik.
Idegen földön járva, mezítláb bolyongva,
Már több mint tíz éve, s az életem fele elszállt,
Egy férfi szívében nehéz bánat és fájdalom fészkel.
Ha leszáll az alkonyat, a szülőföldem után vágyódom,
S könnyeim között hívom elő otthonom, még ha csak álom is az.
Bár ismerős ez az utca, mégis hidegebb, mint egy idegen ország,
A látóhatáron, ami felé tartanom kell, még a nap sem süt.
Míg a hajnali csillag fagyos dere a csontjaimig hatol,
Hová sodródjak még, hová kellene még sodródnom?
Kim Jeong-gu (1916-1998)
 |
| Kim Jeong-gu (közkincs) |
Észak-Korea területéről származott protestáns családból, állítólag
mindvégig megőrizte onnan való dialektusát. Jókedélyű, humoros
személyiségként írták le, szentimentális sikerdala ellenére többnyire
vidám, népies hangulatot árasztó manyókat énekelt. A felszabadulás után
sokat járt a különböző országokban élő koreai populációkhoz fellépésekre,
így sokszor énekelt az USÁ-ban is. Az a vágya is teljesült, hogy
visszalátogathasson Észak-Koreába, ahová 1985-ben jutott el, sőt még
énekelhetett is ott.
Kimnek különösen magas hangszíne volt, ezért dalai többségét lejjebb kellett
transzponálni, ha más férfiénekes adta elő.
Legnagyobb slágerét, a Könnyáztatta Duman folyó című dalt tartalmazó lemeze
1938-ban jelent meg, de érdekes módon a dal kezdetben nem aratott sikert. A
koreai japán kormányzó azonban 1943-ban betiltotta, arra hivatkozva, hogy az
a nemzeti öntudatot népszerűsíti. Azonos címmel 1963-ban film készült, majd
a következő évben egy észak-koreai témájú rádióadás hozta meg végül a dal
hatalmas sikerét.
Két anekdota is kering, ami a dalhoz kapcsolódik. Az egyik az 1950-es
években történt a dal zeneszerzőjével, Lee Si-woo-val (valódi neve Lee
Man-du). A 30-as években énekesként és zeneszerzőként dolgozó Lee teljesen
ismeretlen maradt, majd 1948-ban részt vett egy antikommunista
hadműveletben, ami után több magasrangú karhatalmi állami tisztséget is
betöltött. A Sports Seoul írta meg, hogy az 50-es években egy
szórakoztatóhelyen tartott razzia után bevitték az ott fellépő énekest, és
Lee-nek feltűnt, hogy éppen az ő slágerét énekelte. Meg is kérdezte tőle,
hogy ismeri-e a dal zeneszerzőjét, de az énekes csak a dal eredeti
előadójára emlékezett. Lee állítólag kifakadt: „A dal szerzője Lee Si-woo!
Lee Si-woo! Én voltam az!” Lee 1962-ben még visszatért a zeneiparba, több
sikeres dala is lett, de 1975-ben életét vesztette egy motorbalesetben.
A másik, jóval kevésbé megbízható hitelességű történet is a zeneszerzőhöz
kapcsolódik, aki állítólag egy turnéján a Duman folyónál szállt meg. A
fogadóban éjszaka keserves sírást hallott, és megtudta, hogy a síró nő
férjét, Mun Chang-hakot, aki függetlenségi harcos lett és évekig nem tért
vissza, pár nappal azelőtt kivégezték. Mivel a férfi halálának napja
egybeesett a születésnapjával, a felesége megemlékezett mindkettőről, majd
a folyóba vetve magát öngyilkos lett. Állítólag Lee-t ez a történet
ihlette a Könnyáztatta Duman folyó megírására. Mun valós személy volt, és
igazoltan függetlenségi harcos, de a kivégzésének dátuma (1923) nincs
teljesen összhangban a dal keletkezésének (1935) e történetével.
A dal eredeti változatában egyértelmű a trot ppongjjak lüktetése, de mégis érdekes, hogy az Immortal Songs 2 egyik
2018-as adásában Song So-hee-nek hogyan sikerült belőle kibontania egy
olyan változatot, amivel szinte népdal érzetét keltette. Talán ez is
bizonyítja, hogy a kezdeti időszakban milyen könnyen átjárhatóak voltak
a műfaji határok.
(Videó a YouTube-ról)
(Videó a YouTube-ról)
눈물 젖은 두만강
두만강 푸른 물에 노젓는 뱃사공
흘러간 그 옛날에 내 님을 싣고
떠나든 그 배는 어데로 갔소
그리운 내 님이여 그리운 내 님이여
언제나 오려나
강물도 달밤이면 목메여 우는데
님 잃은 이 사람도 한숨을 지니
추억에 목메인 애달픈 하소
그리운 내 님이여 그리운 내 님이여
언제나 오려나
님가신 강 언덕에 단풍이 물들고
눈물진 두만강에 밤새가 울면
떠나간 그님이 보고 싶구나
그리운 내 님이여 그리운 내 님이여
언제나 오려나
Könnyáztatta Duman folyó
(nyersfordítás)
Ó, csónakos, aki a Duman folyó kék vizén evezel,
Régen elvitted szerelmemet.
Hová tűnt az a távozó hajó?
Vágyott szerelmem, vágyott szerelmem,
Mikor térsz vissza?
Még a folyó is sír a holdfényes éjszakában,
És én, szerelmem nélkül, mélyen sóhajtozom.
Emlékekkel teli sirató, szomorú sirató.
Szerelmem, szerelmem,
Mikor térsz vissza?
A juharlevelek színesítik a partot, ahol elindultál,
És amikor a csalogány egész éjjel sír a könnyekkel áztatott Duman folyó
felett,
Vágyakozom arra, hogy lássam azt, aki elment.
Szerelmem, szerelmem,
Mikor térsz vissza?
Ezzel elbúcsúzunk a yuhaenggák világától, és a következő részben az új népdalokkal fogunk megismerkedni, miközben betekintünk a gisaengek (a japán gésák koreai megfelelői) életébe is.
→ Tovább a 6. részhez
Források:
