A Jejoongwon sorozat mellett nem lehet szó nélkül elmenni, bár nem feltétlenül
azért, mert különösen kiemelkedő dráma lenne. Természetesen nagyszerű alkotás, mégis leginkább a témaválasztása figyelemfelkeltő,
mivel reflektorfénybe helyez egy intézményt, melyen keresztül egy bonyolult
történelmi korszakot képes lefesteni, a dráma valós és fikciós szereplői pedig
húsba és lélekbe vágó elevenséggel mutatják meg, hogy a nagy változásokat
hozó, forrongó történelmi idők miként forgatják meg az egyéni emberi sorsokat.
A Jejoongwon egy intézmény neve, mégpedig a nyugati orvoslásnak helyet adó
első koreai közkórházé, mely állami (tehát királyi) támogatással jöhetett
létre 1885-ben, vezetői pedig amerikai misszionárius orvosok voltak. A nevét
is Gojong király adta neki 13 nappal az alapítása után, mely
még Gwanghyewon néven történt, így lett belőle Jejoongwon, vagyis
"emberek megmentésére szolgáló ház". A még szigorú kasztokba rendeződött
országban merőben szokatlanul az intézmény azonos módon kezelt mindenkit,
társadalmi hovatartozástól függetlenül. A szűkös, régi faházból 1904-ben új
épületbe költöztek, és ekkor felvették a támogatójuk, Severance nevét. Ezen a
néven működik ma is egy hatalmas egészségügyi intézmény, az eredeti
Jejoongwont pedig elődjének tekinti mind a Szöul Egyetem, mind a Yonsei
Egyetem, amelynek a kertjében áll a legelső kórháznak helyt adó hanok
rekonstrukciója.
A rekonstrukció és az eredeti épület
A képek forrása:
namu.wiki
Mindebből már sejthetjük, hogy a dráma valós történelmi eseményeken és létező személyek élettörténetén alapszik, még ha némi "költői szabadsággal"
rendezi is azokat a cselekmény folyamába.
A Jejoongwon alapításakor
az egykori remetekirályság már tovatűnt, a nyugati kultúrájukat magukkal hozó
külföldiek a hétköznapok részét képezik. Gojong király segíti és szorgalmazza
a tevékenységüket, melytől országa elmaradottságának felszámolását reméli. A
koreaiak közül sokan csatlakoznak e törekvéséhez, köztük világot járt emberek,
külföldön tanulók, kereskedők találhatók, akik sokféle módon, többek között
tolmácsként, árubeszállítóként is segítségére vannak.
A
fennálló társadalom azonban még nehezen áll át a változásokra, a kasztrendszer
haszonélvezőinek ez nincs is érdekében, az újítás mellett lévők soraiban
pedig erős a széthúzás a radikálisok és a mérsékelten haladni kívánók között.
A huszadik század fordulójának környékén fennálló Joseon Birodalom már
gyengének bizonyul az egyre erősödő japán befolyással szemben, Gojong király
hiába igyekszik lavírozni az amerikai vagy orosz támogatás elnyerésére az
erőviszonyok kiegyenlítése érdekében.
A dráma kissé döcögősen
indul, talán mert részletesen ki akarja rajzolni azt a nyomasztó társadalmi
valóságot, mely a főhősünk sorsát predesztinálni látszik. A valódi név
viselésére való jogosultság híján egyszerűen Kiskutyának szólított fiatalember
az érinthetetlenek alja népségébe tartozik, családi mesterségük pedig a
megvetett mészárosság. Bár én magam is eléggé terjengősnek éreztem a dráma
első harmadát, utólag azt kell mondanom, hogy enélkül nem ütne akkorát az a
változás, amelynek a továbbiakban tanúi leszünk, és nem érzékelnénk azt sem,
hogy a Jejoongwonban uralkodó szemlélet milyen kontrasztot képezett a fennálló
gondolkodásmóddal.
|
|
Park Yong-woo
|
|
|
Yeon Jung-hoon
|
|
|
Han Hye-jin
|
A forgatókönyv írója egy korábbi kórházi drámájában, a White Towerben már
valószínűleg kikísérletezte a két férfi főalak prototípusát, akiket fő
jellemzőikben átültetett a Jejoongwonba is. Miután a sors szeszélye folytán
Kiskutya, immár Hwang Jeong néven bekerül a gyógyító intézménybe, egymásba
fonódóan láthatjuk az ottani közösség életét, a nyugati orvoslás tanulását, a
gyógyítás helybeli lehetőségeit, eredményeit és fejlődését, a történelmi
eseményeket, amelyek nemcsak az ország, hanem a Jejoongwon életét is
befolyásolják, valamint az intézményhez kötődő szereplők kapcsolatainak
alakulását.
A drámában látható első jelentős történelmi esemény a
Gapsin-puccs, de megéljük a Min királynő elleni merényletet, a király
menekülését az orosz követségre, majd a nemzetközi paktumok következtében a
Joseon Birodalom végét, átjátszva az országot a japán hódítási
törekvéseknek.
A maroknyi orvoscsapat eközben heroikus
küzdelmet folytat az egymást váltó súlyos járványokkal, himlővel, kolerával,
tüdőbajjal, veszettséggel, miközben kísérletezik és feltalál, tanul és tanít,
mivel a segítő személyzet kiképzése is rájuk hárul. Szinte polihisztoroknak
kell lenniük, mert egyszerre gyógyszerészek, sebészek és mindenfajta
szakorvosok egyszemélyben. Rajtuk pedig a jól felszerelt, gazdagabb japán
kórház árnyéka, akik nem válogatnak az eszközeikben, ha keresztbe tehetnek a
koreai intézménynek. A dráma kuriózuma a korabeli gyógyászati technikák és eljárások megidézése, természetesen a rendelkezésre álló eszközök és műszerek rekonstruálásával.
A Jejoongwon főbb személyiségei történelmi
hitelességűek, tehát az egymást váltó amerikai igazgatók és Hwang doktor is.
Azonban az előzőekben leírtakat úgy látjuk, mintha a Jejoongwon lenne
mindennek az origójában, így kissé eltúlzott a fontossága, amely a királyi
udvarhoz köti és a japánok célpontjává teszi.
|
|
Park Yong-woo
|
|
|
Yeon Jung-hoon
|
A rendkívül jó képességekkel rendelkező, alulról felemelkedő Hwang doktor
(Park Yong-woo) mellett a dráma másik férfi főhőse a szintén tehetséges Baek
Do-yang doktor (Yeon Jung-hoon), aki a társadalom ellenpontjáról, a nemesség
felől érkezik. Kézenfekvő megoldás lenne egy szokványos antagonistát csinálni
belőle, szerencsére ennél a dráma írója sokkal okosabb dolgot tett. Bár Hwang
és Baek vetélkedését befolyásolja a származásuk is, de Baek története mélyen
emberi, sokkal inkább az önmagával való megküzdés nehézségei között látjuk,
mintsem szimpla karrieristaként. Ily módon az antagonista szerepe átcsúszik a
valóban patkánylelkületű japán orvosra, és emiatt a dráma végtelen
egyszerűséggel, mégis nagy erővel tudja megéreztetni azt a folytonosan mindent
átjáró veszélyt és kiszolgáltatottságot, melyben az akkori koreaiak éltek.
A
dráma középrészében a kórházra és a gyógyításra fókuszálunk, valamint a
szerelmi háromszögre, mivel a két rivalizáló orvos között természetesen ott áll
vágyuk tárgya, a nő is. Yoo Seok-ran (Han Hye-jin) azonban az első koreai nők
egyike, akik bátran átlépik a szokásjog által nekik rendelt női szerep korlátait.
Bátor, ragyogó egyéniség, akiben soha nincs kétség afelől, hogy ne lenne
egyenrangú a férfiakkal. Nagyszerű látni a családját is, amelynek tagjai
lenyűgözően mutatják a társadalmi átmenethez szükséges gondolkodás nehézségeit
és bátorságát. A drámában nem áll egyedül, hiszen jelen vannak a nyugati
mintákat mutató női szereplők, valamint azok a koreai nők is, akiket megérint
a változások szele. A dráma legmegdöbbentőbb részei éppen a nők kezelésének
groteszk lehetőségeit mutatják be, valamint azt a végletességet, amellyel a
konzervatív szellemben nevelt nők tekintettek saját magukra.
A
főszereplő hármas tagjait alakító színészek kiváló munkát végeztek, az
összekovácsolódásukat megelőző buktatók, valamint emberi gyengeségeikkel való
megküzdésük terén egyaránt, ezzel a legemlékezetesebb főhősök közé írták be
magukat és karaktereiket.
|
| Kim Kap-soo |
A dráma titkos ásza Yoo doktornő apja, akit Kim Kap-soo játszik, szokásosan
nem is kell megszólalnia ahhoz, hogy érezzük jelenlétének erejét. Most
nagyjából 20-30 színész nevének kellene következnie, mivel mind a főbb, mind a
kisebb szerepekben mélyen átélt alakításokat látunk, lévén, hogy a
szereplőlistában nagyon nagy színészek neveit olvashatjuk.
|
|
Watanabe doktor szerepében Kang Nam-gil
|
|
|
Hwang Jeong apjának szerepében Jang Hang-sun
|
A dráma utolsó részeiben a gyógyászati tevékenységek mellett előtérbe kerül az
ellenállási mozgalom, mivel Hwang Jeong a valóságban is csatlakozott a
függetlenségi harcosok táborához. Nagyobb teret kap a romantika is, ami az
érzelmi húrok pengetése mellett szintén azt érezteti, hogy az emberi
törekvések milyen mélyen kiszolgáltatottak nagyobb erőknek, jelen esetben a
történelemnek.
Mivel mi elsősorban saját, nyugati szemünkkel nézzük ezt az elénk táruló
világot, a dráma e téren is üzen valamit. El kell gondolkodnunk azoknak az
embereknek a bátorságán, akik mérhetetlen távolságban, az otthonosságot
jelentő közegükből kiszakadva bele mertek merülni egy ismeretlen világ
rejtelmeibe, nyitott szívvel fordulva a helyi emberek, kultúrájuk és
társadalmi viszonyaik megismerése felé. Ez pedig valódi misszió, a dráma
különös szépsége pedig az a szeretet, amellyel ezeknek az embereknek a
portréját kirajzolja.
|
|
Dr. Horace Newton Allen szerepében Sean Richard Dulake
|
|
|
Dr. John William Heron szerepében Ricky Kim
|
|
|
Dr. Lilias Horton szerepében Catherine Baillie
|
A Jejoongwon a lassú indulása ellenére éppen ott kap szárnyakat, ahol egyre
nagyobb árnyék nehezedik az emberek sorsára. Szívfájdító, megrendítő, mégis
felemelő történet, amely egyszerre szól erényekről és gonoszságról,
megalázottságról és önbecsülésről, elesettségről és felülemelkedésről, miközben számtalan olyan helyzetet tár elénk, melyekben a hősök mellett mi magunk, nézőként is szembesülünk szinte megoldhatatlan morális dilemmákkal.
Nemcsak
a főhős rabszolgasorból való elképesztően küzdelmes kitörése okán, hanem a
tudományok embert szolgáló mivoltába vetett hit kapcsán is meg kell említeni
ennek a drámának egy később készült testvérét, a Jang Yeong-silt. Bár a
szintén valóban élt csillagászról szóló történet az 1400-as években játszódik,
a két drámát összekapcsolja az adott történelmi miliő ábrázolásának
gazdagsága, és mind a szereplők, mind a drámák készítői részéről érezhető
őszinte bizakodás, mely egyúttal az emberiség jobbá válásába vetett hit
megvallása.
