Mivel újabban Dél-Korea több kiemelkedő alkotással is hozzájárult a
horrorfilmek zombi alműfajához, kíváncsi lettem, hogy mikor készülhetett és
milyen is lehetett az első általuk készített zombifilm. Rövid keresgélés után
rátaláltam az A Monstrous Corpse (Egy szörnyű test) című filmre, melyet
1980-ban rendezett Gang Beom-gu, és ezt a filmet tartják a műfaj első koreai
darabjának.
Gang Beom-gu rendező |
Szerencsére nemcsak olvasni lehet róla, hanem a 한국고전영화 Korean Classic Film YouTube-csatornán meg is tekinthető a teljes film. Bár erre a felületre
digitálisan felújított változatokat töltenek fel, ez a film távolról sem tűnik
tökéletes állapotúnak. Az elszíneződés és a hanghibák magyarázata a film
elején olvasható: az eredeti kópia eltűnt, így a felújítás a két megmaradt
pozitív másolat egyikéről készült. Bizonyára lehetett volna további
korrekciókat is végrehajtani a színhelyesség visszaállítása érdekében, de nem
ismerjük a szempontokat, hogy erről miért mondtak le.
A rendező nem
teljesen önálló alkotást hozott létre, mivel a film története szinte pontosan
követi Jorge Grau spanyol filmrendező Let Sleeping Corpses Lie (Hagyjuk az
alvó hullákat nyugodni) címen ismeretes, 1974-ben készült spanyol-olasz
koprodukciós filmjét, koreai környezetbe helyezve az abban látottakat.
A Let Sleeping Corpses Lie (alternatív címen The Living Dead At
Manchester Morgue) előzetese
Elsősorban George A. Romero
filmjeinek köszönhetően 1980-ra már készen állt a modern zombik figurája, és a
társadalomkritikára való felhasználásuk metodikája is. A zombik már elindultak
filmes hódító útjukra, még ha első lépéseiket magányosan tették is meg, csak
később okozva a hordáik által világra szabadított apokalipszist. A
koreai film a nyugati trendek ütőerével együtt lüktet, így majd egy évtizeddel
megelőzi a távol-keleti filmek első igazinak tekinthető zombifilmjeit, melyek
amúgy is inkább a műfaj újjászületéséhez köthetők a 90-es évektől. Azzal
együtt igaz ez, hogy természetesen korábban is szerepeltek már hasonló
élőhalott lények a térség filmjeiben, melyek a helyi kultúrákban
gyökereztek.
A spanyol eredeti filmről csak néhány részlete alapján
tudtam benyomásokat szerezni. Ezekből úgy tűnik, hogy mozgalmasabb alkotás,
mint a koreai változata, mely sokkal iskolásabbnak tűnik. Gang filmjére
általában jellemző egyféle statikusság, mely sokat elvesz az élvezhetőségéből.
Természetesen mindkét alkotás megfakult az idő múlásával, tehát a beleélő
képességünket erősen mozgósítani kell, hogy feszültnek és ijesztőnek tudjuk
látni a ma már korántsem annak tűnő helyzeteket.
Yu Gwang-ok |
Chiang Ming |
Park Am |
Gang filmjének zombijai még a lassú mozgású típust képviselik, akik nem
kannibálok. A film kínosan ügyel arra is, hogy ébredésükre tudományos
magyarázatot adjon. Ezzel a filmet a science-fiction műfajába is gyökerezteti,
és egyúttal megadja az ijesztő események keletkezésének emberi hibára
visszavezethető okát is, mely a horror műfajának általában egyik kitétele.
Jelen esetben ez a természet rendjébe történő beavatkozás: egy kutatócsoport
ultrahangot sugárzó állomást létesít a káros rovarok kiirtása érdekében, és
ennek hatósugarát folyamatosan növelve éleszti fel akaratlanul az érintett
területeken a holtakat, akikre a film szerint a sugárzás ilyen hatással
bír.
A történet szerint egy Amerikából hazatérő nő, Su-zi
keresi testvére hegyek közti, eldugott helyen lévő házát, és közben segítséget
kér egy fiatalembertől, Kang Myungtól, akiről kiderül, hogy
környezetvédelemmel foglalkozó szakember. Együtt autóznak tovább, de
eltévednek. Miközben Kang rátalál egy adótoronyra és a működtetésén dolgozó
kutatókra, Su-zit megtámadja egy zombi. Végül eljutnak a testvér házához, ahol
a pszichotikusnak tűnő nő hasonló támadásról számol be, ráadásul a férjét is
holtan találják, aki egy veszekedést követően ment el szokásos erdei
fotózására. Megjelenik a rendőrség, élén egy eltéveszthetetlenül Kojaket
imitáló figurával (a sikeres amerikai sorozat két évvel korábban ért véget).
Mivel a fafejű nyomozó a nővért gyanúsítja, Kang és Su-zi saját maga igyekszik
a történtek nyomába eredni. Megtudják, hogy ki lehetett a nőket megtámadó
alak, akinek a temető hullaházában kellene nyugodnia. Ellenőrzik, hogy így
van-e, és ekkor találkoznak az ott feléledő holtakkal, akik végeznek az őket
követő rendőrrel. Kang gyanakodni kezd az ultrahang-sugárzás nem várt
hatására, de a rendőrség és a kutatók is bolondnak tartják, hiába kéri a
sugárzás leállítását. Nemsokára azonban a nyomozó is szembesül a kórházban
feltámadó zombikkal. Su-zi nővérével végez az élőhalott férje, Kang viszont
nem érzékeli, hogy a nő már halott, ezért vissza akarja szállítani a kórházba.
A nő az autóban feléled és végez Kanggal, aki immár zombiként támad az
adóállomást éppen felügyelő régi kollégájára, végez vele, miközben megsemmisül
az adótorony is. A film ily módon a megnyugtató megoldással zárul, tehát
nélkülözi a horror műfajára többnyire jellemző befejezést, melyekben rendre
felsejlik a nyugtalanságra okot adó veszély továbbélése.
A filmben
a történet felépítése nem túl koherens, valójában a fordulatok leginkább annak
köszönhetőek, hogy érthetetlen módon mindenki azonnal elkezd irracionálisan
viselkedni, amint kiderül, hogy zombik járják a környéket. Egyedül kóborolnak,
véletlenül sem kapcsolják fel a világítást, és bár tudják, hogy a zombik
félnek a tűztől, véletlenül sem védekeznek ezzel ellenük. A zombik alig
araszolnak, a nők lába viszont csak összecsuklásra alkalmas, futásra
egyáltalán nem. Így a film elsősorban a sejtelmes helyszínekre, a folytonos
félhomályra, a hanghatásokra és a színészek rémületet imitáló játékára
hagyatkozva igyekszik a feszültséget felkelteni és ébren tartani, bár nem
igazán meggyőző sikerrel.
Érdekesek a karakterek olyan
szempontból, hogy mindegyikük egyféle koreai alteregója egy-egy nyugati
mintának. Úgy öltöznek és úgy viselkednek, mintha egy nyugati produkcióból
tévedtek volna koreai színtérre. Nemcsak a már említett, Kojekre hajazó
rendőrre, de még Kangra is igaz ez, akiről az egyik néző azt írta, hogy úgy
néz ki, mint egy westernhős, pedig szerepe szerint tajvani lenne. A
környezeten és a neveken kívül egyszerűen nincsenek koreai ízei a filmnek.
Végeredményben
ez az alkotás inkább már csak egy filmtörténeti érdekesség, tehát
megtekintését leginkább csak az ilyen irányú érdeklődéssel rendelkezők számára
tudnám javasolni.