[Tévédrámákról] D-DAY (2015)

디데이 
JTBC, 2015, 20 rész
Műfaj: dráma, orvosi, katasztrófa
Rendező: Jang Yong-woo 장용우
Forgatókönyv: Hwang Eun-kyeong 황은경
Adatok bővebben: HanCinema, MyDramaList

A D-Day az orvosi drámák különösen izgalmas darabja, mivel egy katasztrófafilmmel van összekombinálva. Az eredetileg a 2. világháború normandiai partraszállását jelölő D-Day később átvitt értelemben az éppen szóban forgó esemény bekövetkezésének napját kezdte jelenteni, azonban a sorozat alkotói most a címbeli "D"-nek többféle angol szóból származtatott értelmet is adnak: Disaster (katasztrófa), Dispair (kétségbeesés), Determination (elhatározás). A sorozat szlogenje pedig: "Az életnek folytatódnia kell." 

A dráma hármas expozícióval indul. A történet fő helyszíne egy szöuli hatalmas magánklinika, amely VVIP rákos betegek luxuskörülmények közötti ellátására szakosodott. A vezetőségi ülésen Park Geon igazgató (Lee Kyung-young) éppen afelé tereli a döntést, hogy a kórház ne szerezze be az előírt katasztrófavédelmi készletet, mivel annál sokkal olcsóbb a büntetési tétel megfizetése, és amúgy se lenne rá semmi szükség. Második helyszínünk a Goo Ja-hyeok parlamenti képviselő (Cha In-pyo) által vezetett, szinte teljesen résztvevők nélküli, érdektelenségbe fulladó nyilvános meghallgatás, amely arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a főváros épületállománya nem bírna ki egy erősebb földrengést. Harmadik helyszínünk a tűzoltóság "békebeli" munkájába enged bepillantást, amikor csak jelentéktelen eseményekhez kell segítséget nyújtaniuk, itt megismerjük Choi Il-seop parancsnokot (Kim Sang-ho). 

A kórház egy nagyösszegű állami támogatás elnyerésére hajt, amire jó esély is van, lévén a sürgősségi osztály vezetőnőjének, Kang Joo-ran doktornőnek (Kim Hye-eun) udvarlója az előbb említett meghallgatást vezető képviselő, aki a miniszter befolyásolására is képes. Ezért a kórház igazgatója, akit csak a profit és a saját ambíciói vezérelnek, kénytelen úgy tenni, mintha érdekelné a sürgősségi helyzete, valójában Han Woo-jin doktort (Ha Seok-jin), a robotsebészeti osztály vezetőjét preferálja. 

Park igazgató a profit maximalizálását a betegek által az orvosok ellen indított perek elkerülésével is szeretné elérni, ezért biztonsági intézkedésként egy sor olyan vizsgálatot ír elő, amelyek lelassítják a betegek műtőbe jutását, sokszor az életüket is kockára téve ezzel. Egyetlen orvos szegül szembe a képtelen helyzettel, Lee Hae-seong (Kim Young-kwang), aki zseniális sebész, és sokszor a megérzéseire hallgatva, nagy kockázatot vállalva megkerüli az előírásokat. Számos pert is indítottak ellene, de mindegyiket megnyerte, ám az igazgató "időzített bombaként" tekint rá, és minden baj forrásának a fiatal orvost tartja, akivel szeretne végleg leszámolni. Han doktorral Lee egykor barátságban volt, ám most ő az igazgató jobbkeze, és támogatja a riválisa elleni szankciókat, akit viszont Kang doktornő igyekszik megvédeni. 

Lee Hae-song doktor a központi karakter, aki a renitenssége mellett kiszolgáltatott helyzetben van, amit az igazgató kegyetlenül ki is használ a zsarolására. Lee vezetési hibájával korábban autóbalesetet okozott, ami miatt elveszítette az édesapját, anyja pedig a kórház vegetatív állapotban lévő betege. Az orvos szenved a baleset traumatikus utóhatásaitól, ráadásul emiatt Woo-seong (Song Ji-ho), a tűzoltóknál dolgozó öccse is megszakította vele a kapcsolatát. Az igazgató bosszújaként Lee doktort áthelyezik egy alig működőképes, lepukkant alkórházba.

Ezek között a viszonyok között következik be a földrengés, ami romba dönti Szöul nagy részét, és működésképtelenné teszi a közszolgáltatásokat. Alig van áram és víz, a kórház a tartalékait éli fel, mert az utánpótlás is lehetetlen az utak állapota miatt. A katasztrófa bekövetkezte után a dráma feszültsége minden szintéren felpörög. Mindenfelé halottak és sebesültek, romok közé szorult emberek, akik közül a mozgásképesek özönlenek a még működőképes kórházakba. A többiekkel a tűzoltók küzdenek, akik döbbenten tapasztalják, hogy az általuk megmentett embereket nem akarja fogadni a magánkórház, ami ráadásul nincs is igazán felkészülve az akut sérültek ellátására. Egyszerre koncentrálunk a tűzoltók heroikus munkájára, az egyes betegek hol szívet melengető, hol tragikus sorsára, valamint a magánkórház kapuin belül folyó küzdelmekre, melyekben az igazgató, és az őt vakon követő alkalmazottak gyógyító tevékenységet szabotáló akciói egyre elviselhetetlenebb helyzetbe hozzák az orvosi esküjüket komolyan vevőket és segítőiket. Természetesen az elzárkózás tarthatatlan, ráadásul a renitens Lee doktor is visszakerül ide egy elképesztő mentőakció levezénylése után. Az orvosoknak és az ápolóknak is kényszerűen bele kell tanulniuk az új helyzetbe, aminek példaképe természetesen a felkészült és rátermett, semmitől vissza nem rettenő Lee doktor, aki mellé új segítség is érkezik Jeong Ttol-mi (Jung So-min), egy vidéki doktornő személyében. Kezdetben úgy tűnik, hogy nem sok hasznát lehet venni, de a fiatal nő lépésről lépésre felnő a feladathoz, miközben Lee doktor leghasznosabb segítőjévé és lelki támaszává is válik.

A dráma legnagyobb erőssége éppen ennek a helytállási folyamatnak a részletes bemutatása, amin minden szereplő átmegy. Lee doktort látjuk legközelebbről, és az ő története nem egy lineáris sikersztori. Az emberpróbáló helyzetek felemésztik a segítők fizikai és lelki erejét, eljuttatva őket a teljes kimerülésig. Lee doktor sérült lelkére olyan terhet rónak az átélt helyzetek, a mentési folyamatok nehézségei és kudarcai, hogy összeroppan a súlyuk alatt. Lee Young-kwang végtelen hitelességgel mutatja meg az orvos mentális kálváriáját, önmarcangoló kétségeit, meghasonlását, majd kikecmergését a mély válságból, és újbóli magára találását. 

Eközben Park igazgató minden manipulációs képességét beveti a rögeszméjé váló viszonyok fenntartása, valamint a helyzet által kívánt teendők elszabotálása érdekében. Egyrészt nagyon erős karakterként lett megírva, másrészt némiképp hiányosan is, mert ebben a folyamatban mintha kifogyott volna az alkotókból a kreativitás, túl sokszor találkozunk vele önismétlő helyzetben. Lee Kyung-young azonban ekkor is élettel tudja megtölteni ezt az egyre eszelősebbé váló figurát: bár találkoztunk már a hatalmi mámorát "őrült karmesterként" kifejező karakterekkel máshol is, itt ennek valamiféle mély humorral és eleganciával átitatott félelmetes változatát láthatjuk. 

Mivel Goo Ja-hyeok képviselőt közben kinevezték a katasztrófa kezeléséért felelős vezetőnek, belelátunk a kormányzati munkába is, és nem sok illúziónk maradhat e téren sem. A képviselő szerepében Cha In-pyo végtelenül határozott és erőskezű politikus, aki érti a szóbeli befolyásolás csínját-bínját. Mégis sokszor nehéz eldönteni, hogy mire is játszik: a valós helyzet megfelelő kezelésére, vagy a saját, hosszú távú politikai előnyének kovácsolására - mert mintha az intézkedéseit és az újjáépítési elgondolásait inkább ez utóbbi vezérelné. 

A katasztrófa azonban jó változásokat is generál: az elit kórházi személyzet kimerészkedik a falakon kívülre, és amit ott találnak, az felnöveszti őket a feladatukhoz, kit előbb, kit később. Ahogy a kinti világ normalizálódik, úgy tér vissza a magánkórház is az eredeti céljaihoz, amelytől Park igazgató térítette el. Az életekkel való játszadozásáért is keményen megfizet, és ha túl későn is, de ekkor bekövetkezik a megvilágosodása - nem tud máshoz fordulni a megmentéséért, mint a gyűlölt Lee doktorhoz. 

Talán a dráma utolsó fordulata több a kelleténél. Bár a tűzoltók kockázatos bevetése fontos mozzanat a fontosságuk érzékeltetésére és az áldozatvállalás szükségességének megértetésére, de a Lee doktorra mért csapás már erős túlzásnak tűnik. 

Sok fontos és színes, a viszonyrendszerek bonyolultságát kifejező szereplője van a drámának, közülük kiemelkedik Park Ji-na (Yoon Joo-hee), aki pszichiáter. Fontos, hogy ez az orvoslási terület is megjelent a drámában, bár örültem volna, ha a tevékenységének bemutatása nagyobb hangsúlyt kapott volna.

A dráma legélénkebb színfoltja a Jeong Ttol-mit játszó Jung So-min, aki a legnagyobb ívű karakterfejlődést játszotta végig, a tétova kezdetektől a határozott feladatvállalásig, miközben mit sem veszített a nőiességéből és kedvességéből. A sürgősségi osztály vezetőjeként Kim Hye-eun más irányú változáson ment át, de szintén maradandó élményt okozott az anyaságának és a felelős vezetővé válásának példájával, azok konfliktusával és összeegyeztetésével.
  

A dráma mindvégig nagyon erős a katasztrófa minden vonatkozásának érzékletessé tételében, részletes körképet kapunk az előállt helyzet bonyolultságáról. Igaz ez a karakterek rajzára is, csak néhányuknál érzékelhető klisékre épülő elnagyoltság. 

Végezetül minden a nyugvópontra jut, és az alkotók végtelenül megbocsátóak minden szereplővel szemben. Mindenkiből előbányásznak valami emberit, és jól is van ez így, még ha érezzük is, hogy némiképp kozmetikázták a vélhető valóságot. 

Lee doktor viszont az orvosi drámák hőseinek kiemelkedően emlékezetes alakjaként sokáig velünk marad.