[Tévédrámákról] GRID (2022)

그리드
Alternatív cím: Zero 제로 (0)
Disney Plus, 2022, 10 rész
Műfaj: science fiction, thriller
Írta: Lee Soo-yeon 이수연
Rendezte: Khan Lee 리건
Adatok bővebben: HanCinema, MyDramaList

A Disney Plus gyártásában készülő Gridet nagy várakozás előzte meg, főként az írója, Lee Soo-yeon miatt, aki a hatalmas sikerű és nagyszerű Stranger, valamint a Life című drámák szerzője is. A science fiction azonban nehéz műfaj, nehéz megtalálni benne a fantázia és a realitás, valamint a bonyolultság és az érthetőség megfelelő arányait. Sok társához hasonlóan a Grid is ellentmondó fogadtatásban részesült a nézőktől, sokan logikusan felépített mesterműnek, sokan lehangoló zagyvaságnak ítélték. Volt azonban egy találkozási pont is: egyaránt szórakoztatónak találták, különösen a remek színészi alakításoknak köszönhetően.

A Grid (Rács) első érdekessége, hogy egy olyan science fiction, amely 2005-ben indul, ami a dráma készítéséhez képest is már a múlt. Javarészt azonban 2021-ben játszódik, ami a jelenünknek tekinthető, és ezzel bizonyára azt a figyelmeztetést igyekeztek hangsúlyozni, mely az utolsó részben hangzik el: sok mindent elvettünk már a gyerekeinktől, ki tudja, hagyunk-e rájuk élhető világot, ha nem vigyázunk.

A Grid alaptétele, hogy a Föld védtelenné válik a napszelek káros hatásaival szemben, pedig 2005-ben az emberiség kétharmadának létét veszélyeztető kitörések várhatók. Azonban az utolsó pillanatban érkezik egy misztikus segítség, szinte egyidőben feltűnik a világ különböző pontjain egy lény, aki létrehozza a Rácsot, a bolygót körülölelő mágneses védőpajzsot, melyet aztán az országok nemzetközi együttműködésével üzemeltetnek. Koreában a Sugárbiológiai Intézet volt az a helyszín, ahol a Szellemnek nevezett lény megjelent, ám annak helyén már egy hatalmas kormányzati intézmény áll, a Rács Koreai Ügynökség, amelynek feladata a Rács felügyelete. A cég titkos anyagai között őrzik az 1997-ben készült videófelvételt, mely bizonyítja, hogy a Szellem bír az időutazás és a teleportálás képességével. A Rács üzemeltetése mellett az intézet fedett célja a Szellem felbukkanásának állandó figyelése abból a célból, hogy elfogják és megszerezzék tőle a képességének titkait, és ezzel a kormányzat nemzetközi erőfölényre tegyen szert.

A sorozat mindössze tíz részes, és ebből az első hat epizód a Szellem becserkészésének folyamata, miközben megismerjük a szereplőket, a köztük fennálló viszonyokat, és a főhősökkel együtt világosodik meg bennünk is, hogy egyénenként milyen módon kötődnek a Rács létrehozójához. A történet egy gyilkossággal indul, melynek során az Ügynökség és a Rendőrség is döbbenten tapasztalja, hogy a tettest a Szellem segíti. Míg a rendőrök a gyilkos, az Ügynökség a Szellem nyomába ered, az utuk folyton keresztezi egymást. Ám nemcsak a két testület rivalizál egymással, hanem a hatalmi fölényben lévő Ügynökség egyes osztályai is. Közülük az Igazgatási Irodára fókuszálunk, melynek négy munkatársa között is különös viszonyrendszert láthatunk. A vezető hideg és parancsolgató, a két férfi munkatárs utálja egymást, köztük lavírozik az egyetlen női beosztott. Mindannyian elégedetlenek az irodai munkára kényszerített helyzetükkel, mivel az eredményeiket folyton az egyéb osztályok aratják le, a kezükből kivéve az önálló cselekvés lehetőségét. Éppen emiatt van összetartás is közöttük, és a Szellem, akinek neve Yoo Ryeong (Lee Si-young), huszonnégy év utáni újbóli megjelenésével felkavarja a várakozás állóvizét. A fiatalabb férfit, Kim Sae-hát (Seo Kang-joon) azonban titkolt szándékok vezérlik: ő is az időutazás képességét akarja magáévá tenni, és annak segítségével megmásítani a történteket, amelyek szülei balsorsához vezettek. A szervezet titkainak megszerzéséhez különös készségeit is beveti (az író nagy találmánya, hogy felruházza a szájról olvasás tudásával) és nem riad vissza illegális megoldásoktól sem. Mivel a rendőrnő, Jeong Sae-byeok (Kim Ah-joong) Szellemről szóló szavainak nem adnak hitelt, így kényszerűen összefog Sae-hával. Az izgalmi faktort csak növeli, hogy Sae-ha másik férfi munkatársa, Song Eo-jin (Kim Mu-yeol) a rendőrnő volt férje. A csoport vezetője, Choi Seon-wool (Jang So-yeon) személyes érintettsége miatt megszállottja az ügynek, és tőle kapunk magyarázatot az Ügynökségen belüli viszonyokra is, miszerint számos egyéni mániákus, vagy szervezett összeesküvő jelent már meg a cég munkatársai körében, az egységek izoláltsága a védelem eszköze. 

A Grid nem egy jókedvű alkotás, és ezt a látványa is kifejezi. Nagyon érdekes, hogy az Ügynökség belső terei óhatatlanul felidézik a hatalmas sikerű Severance képi világát, azzal a különbséggel, hogy itt nem steril fehérséggel világító belső terekben járunk, hanem sötét, masszív betonfalak között, melyek hol kék vagy zöld, hol vörös fényben láthatóak. Pedig a két alkotást a filmes látásmód korszellemén túl nem sok kötheti egymáshoz, lévén hogy ugyanabban az időben forgatták őket, és a bemutatásuk is csak két nap különbséggel történt. Mindenesetre elismerés illeti a Grid szcenikusait ezekért a részletesen kidolgozott belső terekért, amelyekben a szinte észrevehetetlen beléptető pontok is igen egyediek, a lift pedig egyenesen baljóslatú. 

Grid

Severance

Grid

Grid

A sorozat viszonylag hosszúra nyújtott első része morális kérdéseket is feszeget. A Szellem nem más, mint egy jövőből érkezett fiatal nő, aki a 2021-es év embereit csak mint a valaha élt, már nem létező emberiség egyedeinek tekinti, ezért közönyösen viseltetik a célkeresztjében lévőn kívüli személyek sorsa iránt. Az Ügynökség sem mutat túl sok hálát az emberiség megmentőjének tekinthető nő felé, nem tartja többnek, mint a megszerezni kívánt eszközök hordozótégelyének, ezért kegyetlenkedésektől sem riadnak vissza vele szemben. Ezekben a viszonyokban később történik némi elmozdulás, amely hatással lesz a történésekre. Ám ezek előtt a készítők még eljátszanak azzal, hogy megmutassák, a militáns eljárásnak milyen következményei lehetnek a békésebb megoldásokkal szemben.

Természetesen az első hat rész sem nélkülözi az izgalmakat, mégis a hetedik rész elejéig kell várnunk, hogy a dráma őrült sebességre kapcsoljon. Talán túl gyors is a fokozat ahhoz, hogy első látásra nyomon tudjuk követni a történéseket, amelyek nem mások, mint a sorozatosan bekövetkező időutazások és helyszínbeli ugrások. Sae-ha egy partizánakcióval - és a biztonsági főnök, Han Wi-han (Lee Gyu-hoe) segítségével, aki szintúgy tud a történtekről - megszerzi az időutazás kellékeit, és nekilát, hogy átírja az 1997-ben történt eredeti eseményeket. A továbbiakban annak lehetünk részesei, hogy az egyes apró elmozdulások milyen alternatív valóságokat hoznak létre. Sae-ha számára egyre kétségbeejtőbb, hogy nem tud jó megoldásra jutni, mert vagy nem képes minden jelenlévőt megmenteni, vagy ha a szeretteit sikerül is, annak az egész világ látja kárát. Kiábrándultan tér vissza a 2021-es Ügynökségbe, ahol a Szellemet vallatják, és visszaszolgáltatja neki az eszközeit. Ekkor viszont történik egy meglepő fordulat, mely egy újabb párhuzamos valóságba juttatja hőseinket. Feltárul a Szellem visszatérésének valódi oka, a gyilkos Kim Ma-nok (Kim Sung-kyun) valódi kiléte és a nyomozóhoz fűződő kapcsolatuk, valamint a sors, ami Sae-hára vár. Megindul a végső hajsza, amelyben ismét történik egy váratlan dolog - megjelenik egy újabb erő, ami a korábbi pontra visszatérő eseményekbe beavatkozni készülő Szellemet támadja meg. Ekkor a nyomozó, aki egyedül van tudatában a hármukat összekötő kapcsolatnak, saját döntésre jut - ám Sae-ha sorsán ezzel sem tud változtatni.

A végső cliffhanger felvillantja egy másik alternatíva lehetőségét, melyben a szereplők közötti kapcsolat átrendeződni látszik, ám a Rács többé nem védi az emberiséget. Hogy mindez miért és hogyan következik be, az egy további évadot sejtet, ami ki tudja, hogy elkészül-e valaha.

A színészi alakítások rendkívül kiegyenlítettek, nehéz kiemelni közülük bármelyiket. Mégis érdemes megemlíteni, hogy Seo Kang-joonnak nagyon jól áll ez az egyes jelenetekben kettős szerep (hiszen időnként a karaktere apját is el kell játszania), melynek árnyalatait gazdagon képes kifejezni. Igaz ez a nyomozóra is, Kim Ah-joong érzékenységgel és erővel telíti az alakját. A legkülönösebb szerep a Szellem karakterében Yoo Ryeongé, akire az a feladat hárul, hogy sokszor szöveg nélkül éreztesse a nem teljesen evilági lény érzelmi-fizikai állapotait, és ezt remekül teszi. 

A dráma zenéje ismét kiválóan szolgálja a sejtelmesség, az érzelmesség vagy a feszültség hangulatait. 

Mint fentebb írtam, a Grid nem egy jókedélyű alkotás, a cliffhanger sem tud változtatni ezen. A végén szorongással vegyes lemondással maradunk magunkra, melyben vajmi kevés a remény érzete. Bár sokan kaotikusnak érezhetik a drámát, akik kellő figyelmet tudnak szentelni a számára, azok egy stílusos, elég feszes és izgalmas, jelenkorban felsejlő utópiának, vagyis inkább disztópiának lehetnek részesei. 

[Filmekről] Yeon Sang-ho: REVELATIONS (2025)

계시록

A véletlen úgy hozta, hogy a Jung E ismertetője után ebben a bejegyzésben ismét Yeon Sang-ho filmjéről írok, mégpedig a napokban bemutatott, a Netflix megrendelésére készült Revelations (Kinyilatkoztatások) címűről.

Yeon rendező mostanra már sokféle műfajban bizonyította filmes kreativitását, de valamiért azok a rendezései különösen erősek, amelyek a vallás témájával érintkeznek. 

Már 2003-ban nagy figyelmet keltett a The Fake (A hamisítvány) című animációs filmje, amely a hittel való visszaélést leplezte le, a Hellbound című sorozat pedig rávilágított egy vallási szekta működésére. A Revelations akár tekinthető a The Fake késői ellenpólusaként, melynek vizsgálati tárgya most nem a hamis hit, hanem a mély hit, és annak tévútra vihető mellékvágányai. A film forgatókönyvének írója és rendezője ezúttal is Yeon Sang-ho, azonban a producer személye külön érdekesség, aki nem más, mint a sokszoros Oscar-díjazott mexikói Alfonso Cuarón (Gravity, Roma). A film alapja Choi Gyu-seok azonos című webtoonja.

Yeon Sang-ho rendező

A történet három fő karakter köré rendeződik. A központi alak Min-chan lelkész (Ryu Jun-yeol), aki egy fiatal házasember, van egy kisgyereke is. Kedvesnek és alázatosnak tűnik, amint szerény körülmények között ellátja szolgálatát, de mégis van valami agresszivitás a győzködésében, amellyel a hozzá betévedőt hitközségének tagjává kívánja tenni. Rövidesen több más furcsasággal is szembesülünk: nyomoztat a felesége után, és bár tudja, hogy nem nagyon esélyes az épülő grandiózus templom vezetői tisztségére, mégis mintha kapzsi módon sóvárogna erre.

A börtönviselt, még rendőri megfigyelés alatt álló Yang-rae (Shin Min-jae) gonosz szándéktól vezérelve, a gyülekezet egyik tagját követve lép be az istentiszteletre. Amint a lelkész hírül veszi, hogy a gyermeke veszélybe került, a gyanúja azonnal a rosszarcú férfira terelődik, akinek a nyomába ered. A találkozásuk végzetes történéshez vezet és továbbiak kiindulási pontja lesz.

A rendőrség nyomozni kezd Yang-rae után, és ekkor találkozunk Yeon-hee nyomozónővel (Shin Hyun-been), aki testvére halála miatt megszállottan bosszút akar állni Yang-rae-n.

A lélektani thriller ugyan logikusan követi egy nyomozás lépéseit is, de sokkal inkább fókuszál a három szereplő terheltségére. A legfontosabb kérdés, hogy a tettek meddig igazolhatók a jónak tűnő szándékokkal, a múlt szenvedései meddig adhatnak felmentést a jelenbeli cselekedeteinkre, és képesek vagyunk-e a saját téveszméink felismerésére. 

A három karakter háromféle pszichózist testesít meg. A lelkész a vallási elragadtatásból keletkeztetett önigazolásaként látja az isteni kinyilatkoztatás jeleit, melyeket neki szóló, személyes útmutatásokként értelmez, és ennek érdekében a valóságos tényeket is torzítja. Yang-rae látomásait a gyerekkori traumái okozzák, a páni félelem vezérli a téveszméit, melyek embertelen bűnök elkövetésére ösztönzik. Yeon-hee lelki betegségét az önvád okozza, mivel magát okolja azért, hogy nem tudta megmenteni a testvérét. A lelkiismeretfurdalása látomások formájában jelenik meg, a képzelgései minduntalan bosszúállásra sarkallják, melyek ellentétesek a rendőri kötelezettségeivel.   

Ez a különös erőtér formálja a három karakter cselekedeteit és egymáshoz való kapcsolódását, melyek egyszerre történnek a realitásban és a megbomlott elmék játékterében. A rendező el is játszik az ebből adódó lehetőséggel, és időnként fókuszt vált, az eseményeket más-más szereplő nézőpontjából láttatva. Talán e téren érzékelhető némi arányvesztés a rendezés terén, mivel nem egyenlő mértékben foglalkozik a három karakterrel, ezért főként a nyomozó alakja kevésbé tűnik kidolgozottnak. Végül azonban mindhárom szereplő "megtér", vagyis visszatér a valósághoz, bár nem kis áldozatok árán. Érdemes megfigyelni, hogy melyikük milyen ponton jut el a vele történtek felismeréséig. 

Különös ellenpontként tűnik fel a filmben az igazságügyi szakértő, Lee Nak-seong (Kim Do-young), aki a misztikum és képzelgések ködében élő figurákhoz képest szinte sótlan, eleinte az érzelemmentes ridegsége miatt akár ellenszenvesnek is tűnhet. Azonban a nyomozó minden hibáztatása és gyűlölete ellenére hozzá fordul, hogy megérthesse a cselekedetek mozgatórugóit, és a viselkedések tudományos magyarázata közben hull rá a "2x2 józansága", felismerve saját érintettségét is. A pszichiáter ezzel a megoldáshoz vezető út kulcsfigurájává is válik, mert a nyomozóban születő megértés vezet el a látomások szimbolikájának felfejtéséhez, így egy élet megmentéséhez.

Az említett aránytalanságok miatt a fő játéktér a lelkészé, és Ryu Jun-yeol ki is aknázza a sokszínű szerepet. Különös erénye, hogy meg tudja mutatni a felszínen láthatóak mögül felsejlő valódi késztetéseket, és a karaktert a szinte érdektelen szürkeségből el tudja vinni a vallási révületben való ijesztő tobzódásig. Shin Min-jae Yang-rae szerepében jó ideig teljesen zavarba ejtő, mert az ijesztő külseje mögül megtévesztően tud ártalmatlanságra utaló jeleket is küldeni. Náluk kissé egyszínűbb Shin Hyun-been, aki a neki jutó szűkösebb lehetőségek között is meg tudja mutatni a karakter meghasonlottságát, és az abból kilábalásra képes erejét. A mellékszereplők között a vezető lelkészt játszó Choi Kwang-il ismét maradandó nyomot tud hagyni, pontosan megtestesítve a Yeon rendező által az alakjába rejtett véleményt az egyház valódi arculatáról. 

A film szórakoztató faktorát a kevert látványvilága is szolgálja, melyben a vallási misztikum, a természeti elemek szupernaturális láttatása keveredik a szellemfilmeket idéző ijesztgetéssel, valamint a valós emberi kapcsolatok és a nyomozás tárgyilagos képsoraival. Bár végig érdekes a történet, a filmben érződik némi ritmustalanság. A vége viszont felpörög, és nemcsak a látottak, hanem az elgondolkodásra késztetés tekintetében is. Yeon Sang-ho nagyon jó abban, hogy izgalmas, mélyreható kérdéseket tegyen fel, és hagyjon bennünket magunkra a saját válaszaink, igazságaink és ítéleteink megtalálására.