* Az ismertető spoilereket tartalmaz *
A 2002-ben bemutatott Road Movie (Úti film) az első koreai melegfilmként számon tartott alkotás.
A létrejöttét egy olyan alapötletnek köszönheti, melyet Kim In-sik rendező
készen kapott, és debütáló filmjének forgatókönyvét írta meg belőle. A
témaválasztás bátorságához minden bizonnyal hozzájárult az a tény is, hogy
Kim filmes tanulmányai miatt hat évet Franciaországban töltött, és az ott
magába szívott, a koreainál lényegesen nyitottabb gondolkodásmód
vállalhatóvá tette számára a férfiak közti szerelem és testiség érzékeny
témájának fókuszálását.
Bár a film in medias res két férfi heves és meglehetősen durva szeretkezésének képsoraival indít, később majd rá kell jönnünk, hogy a főszereplő karakterek között valójában egyetlen homoszexuális férfi sincs, akit annak gondolnánk, ő is biszexuális. A rendező és a színészek mind heteroszexuálisak, és Kim rendezőnek - saját bevallása szerint - vajmi kevés tudása volt a meleg emberek és közösségek helyzetéről és problémáiról. Ez némiképp megmagyarázza azt, hogy a történet sokkal inkább szól általános szerelmi érzésekről, valamint a barátság és a bizalom kérdéseiről, semmint a homoszexuális kapcsolatok specifikusságainak feltérképezéséről, már ha vannak ilyenek egyáltalán.
A filmnek mindössze két jelenetében találkozhatunk férfiak közötti szexuális érintkezéssel, mindkét esetben meglehetősen explicit módon láttatva azt. Ezek a jelenetek érzékeltetik, hogy a szeretkezések csak alkalomadtán, az adódó helyzetet kihasználva, lopva, és méltatlan körülmények között jöhetnek létre. Bár az említett nyitó jelenetet egy szakítás követ, tehát társkapcsolat előzte meg, de még az abban látható testi érintkezés is nélkülöz minden különösebb intimitást, két ember közötti meghittségről nem is beszélve. Ezek a jelenetek mintha a főszereplő, Dae-sik (Hwang Jung-min) saját magáról alkotott képét tükröznék, és mintha az állatiasság keveredne benne az aktus miatti bűntudattal és önutálattal. Ez a megjelenítés közvetetten tartalmazza a társadalom elítélő véleményét is, melyet Dae-sik valószínűleg önmagára vonatkoztat.
A főcím után találkozunk történetünk másik főszereplőjével, akinek élete éppen lenullázódik. Suk-won (Jung Chan) brókerként elveszíti minden vagyonát, az utcára kerül a hajléktalanok közé. A feleségére sem számíthat, aki értésére adja, hogy nem kér a helyzettel járó megpróbáltatásokból. Első öngyilkossági kísérletéből Dae-sik menti meg, aki gondozásába veszi az apátiába süllyedt férfit. Suk-won hiába reménykedik három menekülési lehetőségben is, mindegyik bezárul előtte, ezért újra el akarja dobni az életét. Dae-sik ekkor úgy dönt, hogy vesz két vonatjegyet, és ezzel megkezdődik a két férfi "nagy utazása". Előtte azonban még Szöulban történik egy s más.
A film ügyel arra, hogy szavakban semmi se hangozzék el benne, ami a melegek kiközösítéséről szólna. Dae-sik helyzetéről életének színhelyei és a vele történtek beszélnek. A főváros kellős közepén is a társadalom peremvidékén járunk. Dae-sik az aluljárókban élők vezére, akiknek élete az ingyen kajáról és a hajléktalanszállókról való menekülésről szól. Kim rendező nem fél alámerülni a nagyvárosi pokolnak ezekbe a bugyraiba. A filmbe belefér, hogy néhány hajléktalan egyéni arcot kapjon, és lássuk a harcot a kartonokkal kijelölt "otthon" birtoklásáért. A sorsközösség ellenére vajmi kevés az összetartás, itt mindenki magáért küzd. Félelmetes az a jelenet, melyben a férfiak az aluljáró falának fordulva süketnek és vaknak tettetik magukat a szülni készülő nőtársukkal szemben. Ha ez nem lenne elég, akkor Kim még egy fricskát is kioszt a társadalomnak, amelynek "rendes" tagjai megtört hajléktalanokat szeretnének a média tudósításaiban látni, ezért a stáb figyelmezteti az elesetteket, hogy viselkedjenek ennek megfelelően. A végtelen kiszolgáltatottságot ijesztően mutatja meg a motoros vagányok jelenete, amelyben a hajléktalanok élete feláldozható a beteges szórakozás érdekében.
A vonat azonban kimenekíti hőseinket innen, és az addig hol fekete-fehér,
hol csak annak tűnő képsorok helyébe a természet élénk színei lépnek. A road
movie lényegének megfelelően folyamatosan mozgásban maradunk, csak a
járművek cserélődnek, és különböző útitársak csapódnak a két férfihoz vagy tűnnek el mellőlük. Néha egy-egy stációhoz érkezünk, melyek tovább árnyalják
a hőseink helyzetéről alkotott képünket, és változó érzelmi kapcsolatuk állomásait
is jelentik. A közös pont mindig az üresség és a kilátástalanság. Mindenki
élete a semmibe hullik: az elbocsátott Min-seoké (Jung Hyung-gi), a társra
vágyó prostituálté, Il-joo-é (Seo Lin), a droghoz nyúló Suk-woné, érdekes módon Dae-sik tűnik a megpróbáltatások kibírásában legellenállóbbnak közöttük.
Két főhősünk erejüket meghaladó alkalmi munkákból tengődik, kiszolgáltatva a munkaadóknak, rendőri fogdákban kötnek ki, ahol vagy nem tudnak mit kezdeni velük, vagy hamis vádak miatt összeverik őket. Suk-won egyre jobban támaszkodik Dae-sikre, aki a túlélést jelenti a célját vesztett férfi számára. Kettősük az utazás egy szakaszára szerelmi háromszöggé változik, amikor a pénzért felfogadott prostituált, Il-joo (Seo Lin) beleszeret Dae-sikbe, ezzel új élet lehetőségét is kínálva a férfinak, akinek tisztában van a beállítottságával és Suk-won iránti szerelmével.
Nem tudni, melyiküket éri nagyobb sokk, amikor Dae-sik szexuális orientáltsága lelepleződik Suk-won előtt. Dae-sik megrémül, hogy nem maradhat tovább Suk-won mellett. Suk-won tesz is egy kísérletet az elszakadásra, ami kérészéletűnek bizonyul. Együtt marad a Dae-sik által eltaszított Il-joo-val, de még a szex sem működik közöttük. Rövidesen újra Dae-sik mellett látjuk, bár nem engedi magához közelíteni a férfit, aki bár szenved ettől, de tiszteletben tartja a kérését.
A történet fordulópontja Dae-sik magánéleti katasztrófájának megismerése. Kiderül, hogy van felesége, aki szereti, és gyereke, akinek hiányzik, de el kellett hagynia őket a mássága miatt, és titokban kell tartania a kilétét a külvilág előtt. A fiával (aki csak sejti, hogy a férfi az apja) folytatott beszélgetés után omlik össze, mert szembesül azzal, hogy a saját gyermekét milyen sorsra ítéli azzal, hogy férfiként nem teljesítheti a legelemibb kötelezettségeit sem mellette. Suk-wonban először ébred szánalom Dae-sik iránt, de ennél többre nem képes. Páros magányuk lassan kibírhatatlanná válik, Suk-won önpusztításba kezd, míg végül Dae-sik, hogy megmentse őt, segít visszautat találni neki a találkozásuk előtti életéhez.
A film ekkor ismét kulisszát vált, lenyűgöző festőiség uralja a képeit. A szerelméről való lemondással életének végképp értelmét vesztett Dae-siket, az egykori "hegyi embert" most hatalmas, kopár sziklafalak zárják maguk közé, melyek között öngyilkosságra készül.
A keresztúton álló Suk-won hiába tépi össze a Dae-sikre emlékeztető fényképet, mégsem tud felszállni a buszra, helyette visszaindul a kőfejtőbe, ahol rátalál a haldokló férfire. A film minden kockája metaforikus értelművé válik. Dae-siket egy raktárban lévő sóhalomra fekteti Suk-won, ami a fehérségével nemcsak a tisztaságot jelképezi, hanem a koreai rituálékban is megtisztító, gonoszt elűző, a hely szentségét biztosító erővel bír. Dae-sik engedélyt kér, hogy szerethesse Suk-wont. A férfi válaszul kimegy a kunyhó elé, ahol a szakadó esőben meztelenre vetkőzve rituális mosdást végez. Nem lesz belőle meleg férfi, de megérti Dae-sik érzéseinek őszinteségét, aki mellett védelmet és biztonságot talált. Ezért felajánlja Dae-siknek azt, amit egyedül ő képes megadni neki. Szeretkezéshez már nincs erő, de így Dae-sik legalább Suk-won ölelésében fejezhette be az életét. Suk-wonra még vár a visszaút, és a Road Movie egy végtelenbe vesző országút képével zárul.
Kim In-sik filmje erős felütés volt a témában. Szikár, melodrámai eszközöket mellőző alkotás, melyben még a zenei aláfestés is minimális. Végiggondolt felépítés és nagy ív kirajzolása jellemzi, mely a dokumentarista hangulatú kezdettől a lírai szimbolikájú befejezésig juttatta el a filmet. Ezzel kiemelte a mocsokból a főhős alakját, akit mélyen érző, fájdalmas életet élő emberi lényként búcsúztatunk a film végén.
 |
| Kim In-sik rendező |
Bár a film in medias res két férfi heves és meglehetősen durva szeretkezésének képsoraival indít, később majd rá kell jönnünk, hogy a főszereplő karakterek között valójában egyetlen homoszexuális férfi sincs, akit annak gondolnánk, ő is biszexuális. A rendező és a színészek mind heteroszexuálisak, és Kim rendezőnek - saját bevallása szerint - vajmi kevés tudása volt a meleg emberek és közösségek helyzetéről és problémáiról. Ez némiképp megmagyarázza azt, hogy a történet sokkal inkább szól általános szerelmi érzésekről, valamint a barátság és a bizalom kérdéseiről, semmint a homoszexuális kapcsolatok specifikusságainak feltérképezéséről, már ha vannak ilyenek egyáltalán.
A filmnek mindössze két jelenetében találkozhatunk férfiak közötti szexuális érintkezéssel, mindkét esetben meglehetősen explicit módon láttatva azt. Ezek a jelenetek érzékeltetik, hogy a szeretkezések csak alkalomadtán, az adódó helyzetet kihasználva, lopva, és méltatlan körülmények között jöhetnek létre. Bár az említett nyitó jelenetet egy szakítás követ, tehát társkapcsolat előzte meg, de még az abban látható testi érintkezés is nélkülöz minden különösebb intimitást, két ember közötti meghittségről nem is beszélve. Ezek a jelenetek mintha a főszereplő, Dae-sik (Hwang Jung-min) saját magáról alkotott képét tükröznék, és mintha az állatiasság keveredne benne az aktus miatti bűntudattal és önutálattal. Ez a megjelenítés közvetetten tartalmazza a társadalom elítélő véleményét is, melyet Dae-sik valószínűleg önmagára vonatkoztat.
A főcím után találkozunk történetünk másik főszereplőjével, akinek élete éppen lenullázódik. Suk-won (Jung Chan) brókerként elveszíti minden vagyonát, az utcára kerül a hajléktalanok közé. A feleségére sem számíthat, aki értésére adja, hogy nem kér a helyzettel járó megpróbáltatásokból. Első öngyilkossági kísérletéből Dae-sik menti meg, aki gondozásába veszi az apátiába süllyedt férfit. Suk-won hiába reménykedik három menekülési lehetőségben is, mindegyik bezárul előtte, ezért újra el akarja dobni az életét. Dae-sik ekkor úgy dönt, hogy vesz két vonatjegyet, és ezzel megkezdődik a két férfi "nagy utazása". Előtte azonban még Szöulban történik egy s más.
A film ügyel arra, hogy szavakban semmi se hangozzék el benne, ami a melegek kiközösítéséről szólna. Dae-sik helyzetéről életének színhelyei és a vele történtek beszélnek. A főváros kellős közepén is a társadalom peremvidékén járunk. Dae-sik az aluljárókban élők vezére, akiknek élete az ingyen kajáról és a hajléktalanszállókról való menekülésről szól. Kim rendező nem fél alámerülni a nagyvárosi pokolnak ezekbe a bugyraiba. A filmbe belefér, hogy néhány hajléktalan egyéni arcot kapjon, és lássuk a harcot a kartonokkal kijelölt "otthon" birtoklásáért. A sorsközösség ellenére vajmi kevés az összetartás, itt mindenki magáért küzd. Félelmetes az a jelenet, melyben a férfiak az aluljáró falának fordulva süketnek és vaknak tettetik magukat a szülni készülő nőtársukkal szemben. Ha ez nem lenne elég, akkor Kim még egy fricskát is kioszt a társadalomnak, amelynek "rendes" tagjai megtört hajléktalanokat szeretnének a média tudósításaiban látni, ezért a stáb figyelmezteti az elesetteket, hogy viselkedjenek ennek megfelelően. A végtelen kiszolgáltatottságot ijesztően mutatja meg a motoros vagányok jelenete, amelyben a hajléktalanok élete feláldozható a beteges szórakozás érdekében.
Két főhősünk erejüket meghaladó alkalmi munkákból tengődik, kiszolgáltatva a munkaadóknak, rendőri fogdákban kötnek ki, ahol vagy nem tudnak mit kezdeni velük, vagy hamis vádak miatt összeverik őket. Suk-won egyre jobban támaszkodik Dae-sikre, aki a túlélést jelenti a célját vesztett férfi számára. Kettősük az utazás egy szakaszára szerelmi háromszöggé változik, amikor a pénzért felfogadott prostituált, Il-joo (Seo Lin) beleszeret Dae-sikbe, ezzel új élet lehetőségét is kínálva a férfinak, akinek tisztában van a beállítottságával és Suk-won iránti szerelmével.
Nem tudni, melyiküket éri nagyobb sokk, amikor Dae-sik szexuális orientáltsága lelepleződik Suk-won előtt. Dae-sik megrémül, hogy nem maradhat tovább Suk-won mellett. Suk-won tesz is egy kísérletet az elszakadásra, ami kérészéletűnek bizonyul. Együtt marad a Dae-sik által eltaszított Il-joo-val, de még a szex sem működik közöttük. Rövidesen újra Dae-sik mellett látjuk, bár nem engedi magához közelíteni a férfit, aki bár szenved ettől, de tiszteletben tartja a kérését.
A történet fordulópontja Dae-sik magánéleti katasztrófájának megismerése. Kiderül, hogy van felesége, aki szereti, és gyereke, akinek hiányzik, de el kellett hagynia őket a mássága miatt, és titokban kell tartania a kilétét a külvilág előtt. A fiával (aki csak sejti, hogy a férfi az apja) folytatott beszélgetés után omlik össze, mert szembesül azzal, hogy a saját gyermekét milyen sorsra ítéli azzal, hogy férfiként nem teljesítheti a legelemibb kötelezettségeit sem mellette. Suk-wonban először ébred szánalom Dae-sik iránt, de ennél többre nem képes. Páros magányuk lassan kibírhatatlanná válik, Suk-won önpusztításba kezd, míg végül Dae-sik, hogy megmentse őt, segít visszautat találni neki a találkozásuk előtti életéhez.
A film ekkor ismét kulisszát vált, lenyűgöző festőiség uralja a képeit. A szerelméről való lemondással életének végképp értelmét vesztett Dae-siket, az egykori "hegyi embert" most hatalmas, kopár sziklafalak zárják maguk közé, melyek között öngyilkosságra készül.
A keresztúton álló Suk-won hiába tépi össze a Dae-sikre emlékeztető fényképet, mégsem tud felszállni a buszra, helyette visszaindul a kőfejtőbe, ahol rátalál a haldokló férfire. A film minden kockája metaforikus értelművé válik. Dae-siket egy raktárban lévő sóhalomra fekteti Suk-won, ami a fehérségével nemcsak a tisztaságot jelképezi, hanem a koreai rituálékban is megtisztító, gonoszt elűző, a hely szentségét biztosító erővel bír. Dae-sik engedélyt kér, hogy szerethesse Suk-wont. A férfi válaszul kimegy a kunyhó elé, ahol a szakadó esőben meztelenre vetkőzve rituális mosdást végez. Nem lesz belőle meleg férfi, de megérti Dae-sik érzéseinek őszinteségét, aki mellett védelmet és biztonságot talált. Ezért felajánlja Dae-siknek azt, amit egyedül ő képes megadni neki. Szeretkezéshez már nincs erő, de így Dae-sik legalább Suk-won ölelésében fejezhette be az életét. Suk-wonra még vár a visszaút, és a Road Movie egy végtelenbe vesző országút képével zárul.
Kim In-sik filmje erős felütés volt a témában. Szikár, melodrámai eszközöket mellőző alkotás, melyben még a zenei aláfestés is minimális. Végiggondolt felépítés és nagy ív kirajzolása jellemzi, mely a dokumentarista hangulatú kezdettől a lírai szimbolikájú befejezésig juttatta el a filmet. Ezzel kiemelte a mocsokból a főhős alakját, akit mélyen érző, fájdalmas életet élő emberi lényként búcsúztatunk a film végén.
A
film kapcsán készült egy interjú Kim In-sik rendezővel, amelynek magyar
fordítása itt olvasható.
A rendező ebben megemlíti, hogy milyen nehéz volt megfelelő szereplőket találni a filmhez. Végül a Road Movie karaktereit is - a következő években készült, azonos témájú filmekhez hasonlóan - fiatal, még pályakezdőnek minősülő színészek vállalták el, akikről ma már talán nehéz elképzelni, hogy mekkora kockázatot vállaltak ezzel a döntésükkel. Hwang Jung-min és Jung-chan azonban nemcsak bátor volt, hanem nagyon tehetséges is, ezért mindketten nagyszerű alakítást is nyújtottak.
A valóságban ezekben az években kezdődött meg a coming outok sora a koreai szórakoztatóiparban, elsőként Hong Suk-chun vállalta fel 2000. szeptemberében a nyilvánosság előtt a másságát. A következményekről szintén található a magazinban egy interjú a színésszel, amely kiegészíti és alátámasztja a Road Movie elkészültének fontosságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése