Az 1920-30-as évek zenei útkereséseit úgy is leírhatnánk, mintha
eleinte a különféle dalok kavargó sokasága egy széles úton együtt haladt
volna, ám amikor többirányú útelágazáshoz értek, akkor az összetartóbb
csoportok már külön utakon haladtak tovább. Ezért van az, hogy a kezdeti
időszakban ugyanazon dalok többféle későbbi műfaj sajátosságait is mutatják,
tehát a korábban a trot kialakulására mutatott példákat akár a mostani
fejezetben is idézhetnénk, csakhogy most az új népdalok illusztrálására.
A trot előszelét képező yuhaengga egyértelműen a japán enkában gyökerezett, és
ez a többnyire melankolikus műfaj tökéletesen alkalmas volt a gyarmati sor gyötrő
érzéseinek kifejezésére nemzeti és egyéni szinten egyaránt. Azonban hiába volt divatos, az
elnyomóktól érkező zene volt, és talán még annyira sem csengett otthonosan a
koreai fülekben, mint az egyértelműen idegen nyugati jazz, ami ettől
függetlenül szintén egyre nagyobb népszerűségre tett szert. A 20. század
elején még elevenen éltek a koreaiak nagy része számára zenei komfortzónát
képező népi-nemzeti tradicionális dalműfajok is, a népdalok mellé pedig már a
19. század végétől felsorakoztak ismert szerzők által írt közkedvelt
népdalszerű dalok is. A szórakoztatóipar formálódásának hatásai nem hagyták
érintetlenül ezeket a zenéket sem, egyre inkább a tömegek általi könnyű
énekelhetőség, a változtatás nélküli reprodukálhatóság irányába terelgetve
azokat. Bár úgy gondolhatjuk, hogy e tulajdonságok a népdalok alapvető
sajátosságai közé tartoznak, azért ez nem féltetlenül igaz - gondoljunk csak a
pansorira, amelynek avatott előadása hosszú tanulási, felkészülési
időt követel az énekesektől.
|
|
Énekóra a phenjani gisaeng-iskolában © Chuncheon Nemzeti Múzeum |
A sokszínű népzenén belül volt egy jabka (잡카) nevű dalcsoport, amely
különösen alkalmasnak mutatkozott az új igények teljesítésére. Ezeket a
dalokat a Joseon-kor második felétől kezdve elsősorban utcai előadóművészek
énekelték a piacokon és egyéb köztereken. A jabka igen rugalmas műfaj volt,
könnyedén magába szívott mindenféle hatásokat más népdalcsoportokból is. Volt
még két előnye: a témái többnyire az egyszerű emberek érzelmeiről és
hétköznapjairól szóltak, zeneileg pedig félúton helyezkedett el a
"csiszolatlanabb" népzene és a fennkölt nemesi muzsika között, ráadásul a
yuhaenggával szemben általában vidámabban tekintett a világra.
A 19. század végétől kezdve minden átalakulóban volt a koreai társadalomban,
így a művészetekben is. Az irodalom terén például a japánban tanuló diákok
megismerkedtek a nyugati költészettel, és a koreai vers hagyományaitól az "új"
(sin) jelzővel különböztették meg az annak hatására általuk képviselt
költészetet. Ez a jelző kapcsolódott a népdalokra emlékeztető dalokhoz is, így
lett a műfaj neve "sin minyo", azaz "új népdal". Ennek a megjelölésnek létezik egy
tágabb és egy szűkebb értelmezése is, előbbi szerint beletartoznak a 19. század
végétől keletkezett, új stílusjegyeket mutató dalok is, míg az utóbbi csak az
1930-as évekre létrejött zenéket jelenti. Most csak ezzel a második megjelöléssel foglalkozunk.
Az egyik korábbi részben már láthattuk, hogy az "új népdal" kiforrott
megjelenését 1926-ra teszik, amikor bemutatták Na Un-gyu rendező Arirang
című filmjét, melyhez főcímdalként egy szokatlan Arirangot játszottak. Ez a
dal egy évszázadok óta énekelt népdal, melynek számtalan tájegységi
változata is ismeretes. Miben volt mégis más a filmdal?
Először is abban, hogy egy konkrét személy zene- és szövegalkotói
tevékenységének nyomait viselte. Már határozottan egy városi, populáris
feldolgozás, ami arra lett kitalálva, hogy ne csak alkalmi, közös
események spontán énekléseként elhangzó, kötetlenül előadott dal legyen,
hanem alkalmassá váljon professzionális előadásra és terjesztésre
színházakban, rádiókban, és főként hanglemezen. Ennek érdekében
sztenderdizálták a formátumát: rögzített versszakra és refrénre osztották,
melyek ismételhető hosszokba rendeződtek. A népdaléneklésben megszokott
rugalmas, rubatós előadásmódot (ahol az énekes az érzelmeinek hatására hol
gyorsítja, hol lassítja a tempót) kizárták a kötött, többnyire 2/4-es vagy
3/4-es ütemezéssel, és az így rendszerezett metrum megkönnyítette az ének
zenei kíséretét és a lemezre való felvételt is. A szólóéneket
hagyományosan legfeljebb egy dob kísérte, ezt most felváltotta egy
nyugatias, városias hangszerelés, mely a nyugati hangszerekre
támaszkodott. A következő jellemzőt valószínűleg a zenészek értik igazán,
az ő kedvükért ideírom (ám mivel én nem vagyok az, nem vállalok érte
felelősséget): megjelenik a funkcionális harmónia, egyszerű I–IV–V jellegű
diatonikus harmóniamenetek a modális–pentaton alap fölött. Végül a
regionális variánsok helyett egyetlen, könnyen felismerhető dallamot
alkottak, rádió- és gramofonbarát tempóban.
|
|
A Taepyeongyeon című új népdal hirdetése a Polydor kiadó
reklámjában ©Korea Gramophone Records |
Tehát az ismerős dallam ne tévesszen meg senkit, a Bonjo Arirangként is
nevezett dal valóban egy új kor kezdete, melyet számtalan további
követett. Az új népdalok természetesen nem népdalok, konkrét
zeneszerzőkkel és dalszövegírókkal rendelkező műdalok, és ha stílusukban
emlékeztetnek is a valódi népdalokra, vagy ha a dallamukban fel is
ismerhető egy-egy konkrét népdal, igazából a hagyományos koreai és a
nyugati zene elemeit használó hibridek, melyek egyértelműen
tömegfogyasztásra szánt termékek. Gyors népszerűségükhöz elengedhetetlen
volt a koreaiak által működtetett hanglemezkiadó létrejötte, mely a
hazai igényekre koncentrált, már amennyire azt tehette - mégis nagyobb
szabadsággal rendelkezett, mint a közvetlen japán irányítás alatt álló
rádiók.
A yuhaenggák bánatos szerelmekről és elvágyódásról szóló
dalai helyett az új népdalok megénekelték a természet és a helyi élet
örömteli szépségeit. Időnként ismert dallamok éledtek újjá friss, aktuális
érzéseket kifejező, új szövegekkel. Az előadásmód is megváltozott, míg
korábban csak a népdaléneklésben jártas előadók énekelték őket, egyre több
más stílust képviselő népszerű énekes is repertoárjára vette az új
népdalokat.
|
|
A gisaengek viselete az 1930-as években ©Naver |
Az új népdalok énekesei azonban főként olyan gisaengek voltak, akik képzettségüket gwonbeonokban szerezték. A gisaengek felső osztályához tartozók (ilpae, 일패) eredetileg az udvar felügyelete alatt álltak, költészetre, zenére, kalligráfiára, éneklésre és etikettre tanították őket. Feladatuk volt a palota ünnepségein a tánccal-énekléssel való szórakoztatás, míg a hétköznapokon gyógyszerkészítéssel vagy varrással foglalkoztatták őket. A középső osztálybeliek (ipae,이패) a köztisztviselőket és alacsonyabb rangú nemeseket, míg a harmadik osztálybeliek (sampae, 삼패) a közembereket szórakoztatták, nem ritkán (bár nem törvényszerűen) prostitúcióval is összekapcsolva. Senkit ne tévesszen meg ez az osztályozás, ami csak a foglalkozáson belüli rangsor – a kasztrendszer fennállásáig a gisaengek egyöntetűen a legalacsonyabb társadalmi stászuszúak közé tartoztak.
A gyarmati uralom beköszöntével azonban ez a rendszer is eltűnt. A gisaengeknek magukról kellett gondoskodniuk, és rövidesen létre is hozták a saját szervezeteiket, melyek szinte minden nagyvárosban megtalálhatók voltak, Szöulban négy is működött. Ezeket hívták gwonbeonoknak, melyek egyrészt képző intézmények voltak, másrészt a mai művészügynökségekhez hasonló feladatokat is elláttak, részesülve a hozzájuk tartozó színészek, előadók bevételeiből. Meglehetősen nagy intézmények voltak, a legnagyobbak elérték a közel 200 fős létszámot is. A gwonbeonokhoz kötődő művészeknek regisztráltatni kellett a tevékenységüket, és adót is fizettek (mintha ma egyéni vállalkozók lennének), ezzel elkülönültek a többi gisaengtől. Érdekes módon külön intézmény szolgált a házas és a hajadon gisaengek számára, mivel azok közül, akik csak előadóművészettel foglalkoztak, sokan megházasodtak. A gwonbeonokban a hagyományos képzési tartalmak mellett a különböző népzenei műfajok előadásához is professzionális képzettséget szerezhettek. Mivel az új népdalok ihletői főként a pansori, a jabka és a minyo voltak, értelemszerűen a gisaengek bizonyultak legalkalmasabbnak az előadásukra. Amikor Wang Su-bok, az első gisaengből lett énekesnő hatalmas népszerűséget ért el, nyomában a gisaengek sokasága igyekezett betörni a szórakoztatóiparba. Ugyanakkor ezeknek az énekeseknek eléggé kétes volt a társadalmi megítélése, ennek köszönhető az is, hogy elég keveset tudunk a privát életükről, a rokoni kapcsolataikról, mivel ezeket igyekeztek a nyilvánosság elől minél inkább elzárni.
|
|
Képeslap a japán gyarmati időszakból: A phenjani gisaengiskola épületének látképe
© Koreai Nemzeti Néprajzi Múzeum
|
Az új népdalok műfaja az 1930-as években élte fénykorát. Szinte
változatlan formában még túlélte a világháborút is, az 50-es években sok olyan új népdal jelent meg, ami nem sokban különbözött a korábbiaktól.
Azonban a számtalan újabb zenei hatás, amely a háború utáni Koreát érte,
végül oda vezetett, hogy az új népdalok az 50-es évek végétől már nem
igazán tudtak megújulni, a 80-as években pedig végképp eltűntek.
Ismerjünk meg néhány népszerű dalt és előadót a háború előtti időkből!
|
| Kang Seok-yeon (1914-2001) |
Elsőként a kor egyik sztárénekesnőjének felvétele következik. Kang
Seok-yeon Jejun született egy egyedülálló ötgyermekes anya egyik
gyermekeként. Szöulba költözésük után testvéreit követve előbb
színtársulatok tagja lett. Színészként dicsérték a természetességéért.
Énekesként 17 évesen debütált, és igazi sikereit ekkor aratta, kilenc év
alatt 130 felvétele jelent meg különböző lemezkiadóknál. Dalainak fő
témái - elválás, családok szétszakadása, gazdasági csőd - a gyarmati Korea
tragikus valóságára utalnak.
A kínai császárfa (The Paulownia Tree) című dalt az elsők között, egy 1931-es hanglemezen énekelte. A lírai dal pansori stílusú, a szövege tele van szimbolikus képekkel. Kezdetben mintha csak egyéni fájdalomról szólna, de ez a dal végére kiteljesedik az egész nemzetre. Zeneszerzője Kang Yun-seok, szövegírója Lee Gyu-song.
A kínai császárfa (The Paulownia Tree) című dalt az elsők között, egy 1931-es hanglemezen énekelte. A lírai dal pansori stílusú, a szövege tele van szimbolikus képekkel. Kezdetben mintha csak egyéni fájdalomról szólna, de ez a dal végére kiteljesedik az egész nemzetre. Zeneszerzője Kang Yun-seok, szövegírója Lee Gyu-song.
A kínai császárfa
(nyersfordítás)
A hegy szellemének varjúja károg-károg,
de a kedvesem betegsége egyre súlyosbodik.
de a kedvesem betegsége egyre súlyosbodik.
Ehe-ra, hát ez a könny.
Ehe-ra, hát ez a bánat.
Ahol piros és fehér barackok dúsan nőnek,
ott lányok és fiúk járnak-kelnek.
ott lányok és fiúk járnak-kelnek.
Ehe-ra, hát ez a szerelem.
Ehe-ra, hát ez a bánat.
Repüljünk, ne sírjatok,
a nap lenyugszik a Baekdu-hegy oldalán.
a nap lenyugszik a Baekdu-hegy oldalán.
Ehe-ra, hát ez a búcsú.
Ehe-ra, hát ez a bánat.
Hová tűnt a gyönyörű hegyekkel és folyókkal ékes ország,
és miért jött helyette ez a sivár pusztaság?
és miért jött helyette ez a sivár pusztaság?
Ehe-ra, hát ez a neheztelés.
Ehe-ra, hát ez a bánat.
오동나무
오동나무 열두 대 속에 신선 선녀가 하강을 하네
에헤라 이것이 이별이란다 에헤라 이것이 설움이라오
산신령 까마귀는 까욱 까욱 하는데 정든 님 병환은 점점 깊어가네
에헤라 이것이 눈물이란다 에헤라 이것이 설움이라오
홍도 백도 우거진 곳에 처녀 총각이 넘나드네
에헤라 이것이 사랑이란다 에헤라 이것이 설움이라오
날아가자 우지를 마라 백두산 허리에 해 저물어가네
에헤라 이것이 이별이란다 에헤라 이것이 설움이라오
금수강산은 다 어데 가고요 황막한 광야가 왠 일인가
에헤라 이것이 원한이란다 에헤라 이것이 설움이라오
Kang Seok-yeon másik népszerűvé vált felvétele A vándor dala volt,
ami a 30-as évek végén jelent meg. Melankolikus hangulatával hasonló az
előző dalhoz, és ebben még szoros rokonságban állnak a yuhaenggák
letargiájával. Az idegen országba menekült, hazájára visszagondoló vándor
témája hatalmas siker lett, így ez a dal tekinthető a 40-es évek számos
vándor- és csavargódala kiindulási pontjának. Zeneszerző: Kang
Yun-seok, dalszöveg: Lee Gyu-song.
A vándor dala
(nyersfordítás)
Szívem, átitatva egy fiatalember könnyeivel, akinek vére megfagyott,
Testem, elkeseredettségtől és bánattól megbetegedve,
Végtelenül vándorolva az Északi-sarkvidék hójában és aurorájában,
Ki ismerheti a mellkasomban rejlő fájdalmat?
A felkelő holdra és a lenyugvó napra tekintve,
Vágyakozva szülőföldemre, ahol a hegyek gyönyörűek és a vizek tiszták,
Magányos utazóként, egyedül, könnyeim törölgetve,
Vándorlásom egy újabb napja véget ér.
Tavaszi szelek és őszi esők, az évek hiábavalón múlnak,
Közben a szívem is lassan megöregedett,
A szerelmem, amely egykor állhatatos volt, szintén elhervadt,
A testem megöregedett, a szívem megöregedett, én magamtól fonnyadok el.
방랑가
피 식은 젊은이 눈물에 젖어
낙망과 설음에 병든 몸으로
북극한설 오로라로 끝없이 가는
애달픈 이내 가슴 뉘가 알거나
돋는 달 지는 해 바라 보면서
산 곱고 물 맑은 고향 그리며
외로운 나그네 홀로 눈물 지울새
방랑의 하루 해도 저물어 가네
춘풍추우 덧없이 가는 세월
그동안 나의 마음 늙어 가고요
가약 굳은 내 사랑도 시들었으니
몸도 늙어 맘도 늙어 절로 시드네
|
Park Bu-yong (1901- ?) Fényképészeti anyagok a Nemzeti Gugak Központ gyűjteményéből. Fekete-fehér fotó Park Bu-yong népdalénekesről, 1932 körül. |
Park Bu-yong énekesnőről nem tudunk sokat. Édesapjának korai
elvesztése megrendítetta a családja anyagi helyzetét, ezért nagyon
fiatalon, mindössze 12 évesen jelentkezett az egyik
gisaeng-intézménybe, ahol képzett énekessé és táncossá vált. Az Okeh
Records 1933-ban választotta énekesévé, és közel három évig volt a
kiadó reprezentativ előadóművésze, de a már nyomában járó fiatalabb
énekesek egyre nagyobb népszerűségre tettek szert. A 40-es évektől nem
tudni semmit a sorsáról. Leghíresebb dala A Nodeul folyó partja, amit
1934-ben adtak ki. Zeneszerzője Moon Ho-wol, szövegírója Shin
Bul-chul.
A Nodeul folyó partja
(nyersfordítás)
노들강변
노들강변 봄버들 휘휘 늘어진 가지에다
무정세월 한 허리를 칭칭 동여 매어나 볼까
에헤요 봄버들도 못 믿으리로다
푸르른 저기 저 물만 흘러 흘러가노나
노들강변 백사장 모래마다 밟은 자죽
만고풍상 비바람에 몇 번이나 쉬어갔나
에헤요 백사장도 못 믿으리로다
푸르른 저기 저 물만 흘러 흘러서 가노나
노들강변 푸른 물 네가 무슨 망녕으로
재자가인 아까운 몸 몇몇이나 실어갔나
에헤요 네가 진정 마음을 돌려서
이 세상 쌓인 한이나 두둥실 싣고서 가거라
A Nodeul folyó partja
(nyersfordítás)
Nodeul-parton, a tavaszi fűzek lelógó ágai közé
kötözhetem-e a könyörtelen éveket, mint egy szoros övet?
Hej, még a fűzfában sem lehet bízni,
csak a zöld víz az, mi ott folyik, csak folyik tova.
Nodeul-parton, a fehér homokot mindenütt lépésnyomok borítják,
ezeréves viharok, esők és szelek között hányan pihentek meg
itt?
Hej, még a homokban sem lehet bízni,
csak a zöld víz az, mi ott folyik, csak folyik tova.
Nodeul-part, ó te zöld víz, milyen téboly hajtott téged,
hogy annyi értékes fiatalt, tehetséget és szépséget elvittél?
Hej, ha megfordulna a szíved, igazán
e világ felgyülemlett bánatát is elvihetnéd a hullámaidon
tova.
노들강변
노들강변 봄버들 휘휘 늘어진 가지에다
무정세월 한 허리를 칭칭 동여 매어나 볼까
에헤요 봄버들도 못 믿으리로다
푸르른 저기 저 물만 흘러 흘러가노나
노들강변 백사장 모래마다 밟은 자죽
만고풍상 비바람에 몇 번이나 쉬어갔나
에헤요 백사장도 못 믿으리로다
푸르른 저기 저 물만 흘러 흘러서 가노나
노들강변 푸른 물 네가 무슨 망녕으로
재자가인 아까운 몸 몇몇이나 실어갔나
에헤요 네가 진정 마음을 돌려서
이 세상 쌓인 한이나 두둥실 싣고서 가거라
|
|
Kang Hong-sik (1902-1971) |
Kang Hong-sik bár középiskolásként Japánba ment tanulni, a tokiói operához
énekesi ambíciókat dédelgetve került, később mégis színész és
forgatókönyvíró, színházi rendező lett. 1927-ben tért vissza Joseonba,
ahol filmekben és színdarabokban szerepelt. Filmjeihez számos dalt
felénekelt, és sok önálló dalfelvétele is készült. Phenjanban született,
és a háború után sem hagyta el szülővárosát. Észak-Koreában segítette egy filmgyártó
cég létrejöttét, majd rendezőként dolgozott a Nemzeti
Filmstúdiónál. A 38. szélességi kör című dokumentumfilm az ő nevéhez
kötődik, hasonlóan az első ott készült nagyjátékfilmhez, amelynek Szülővárosom a címe. Gyermekei is rendezők, színészek, zenészek lettek, és a
fényképen talán felismerhető némi hasonlóság az unokájával is, aki nem
más, mint az igen neves dél-koreai színész, Choi Min-soo.
A Leány és legény című dala 1934-ben jelent meg, melyben már jobban
érzékelhető az új népdalok játékosabb természete. A dal alapja
a "Heungtaeryeong" népdal, melyet Kim Jun-young zeneszerző
használt a kompozíciójához, a szöveget Beom-o (ez Yoo Do-soon álneve)
írta.
Leány és legény
(nyersfordítás)
(nyersfordítás)
Megjött a tavasz, a tavasz elérte a szűzleány szívét is.
„Megyek zöldet gyűjteni” – mondja, és tipegve kisétál a rétre.
A lágyan fújó szélre önkéntelenül felcsendül az Arirang-dal.
Hm~~~~
Ott a kapát fogva szántó legény szívét is eléri a tavasz.
A tavasz megérkezett, a vére felforr, a szíve hevesen dobog.
Az orra alatt dúdolt dal is dallamos, csengve száll a levegőben.
Hm~~~~
A tavasz kisasszony nagy sóhajjal eldobja a virágkosarát,
letör egy fűzfaágat, majd félig leheveredik a napos oldalon,
és a késével farigcsálva furulyát készít, amin rögtön játszani kezd.
Hm~~~~
A dalt hozó tavaszi szellő gyengéden fújdogál.
Az öreg legény elámul, eldobja a kapa nyelét,
és a furulyaszóra rázendít, énekli a maga keserédes panaszdalát.
Hm~~~~
처녀총각
봄은 왔네 봄이와 숫처녀의 가슴에도
나물 캐러 간다고 아장아장 들로가네
산들 산들 부는 바람 아리랑 타령이 절로난다
흥~~~~
호미들고 밭가는 저 총각의 가슴에도
봄은 찾아 왔다고 피는 끓어 울렁울렁
콧노래도 구성지다 멋들어지게 들려오네
흥~~~~
봄 아가씨 긴한숨 꽃바구니 내던지고
버들가지 꺽드니 양지쪽에 반만 누워
장도든 손 싹둑싹둑 피리 만들어 부는구나
흥~~~~-
노래 실은 봄바람 은은하게 불어오네
늙은 총각 기막혀 호미자루 내던지고
피리 소리 맞춰 가며 신세타령을 하는구나
Kang Hong-sik másik nagy sikere a szintén 1934-ben megjelent Aranyfa-hágó /
Gaenari-hágó, melynek zeneszerzője Kim Jun-young, szövegét Yoo
Do-soon írta. A cím egyszerre utal egy valós és egy jelképes helyre,
értelmezés kérdése, hogy ki hogyan fordítja. Állítólag az 1960-as évekig a
hegymászók, hegyekre kirándulók kedvenc dala volt.
Aranyfa-hágó
(nyersfordítás)
(nyersfordítás)
Az Aranyfa-hágó a könnyek hágója.
Hiányzik az az idő, amikor a kedvest fogadtam.
E-he-he-ya, a kedves, persze, úgy van, a kedves,
vajon most hol gondol a forsythiára?
A holdfényen lépdelve jöttem, hogy találkozzam a kedvessel.
A várakozás érzésében letörtem egy aranyfaágat.
E-he-he-ya, az aranyfa, persze, úgy van, az aranyfa,
akkor is mosolyog, tudva, még ha úgy tesz is, mintha nem tudná.
Az Aranyfa-hágó fölött függő hold,
megvilágítja azt a rövid utat, amelyen a kedves jött.
E-he-he-ya, az a hold, persze, úgy van, az a hold,
most mégis csalódást okoz a szívemnek.
Aranyfa-hágó, minden jót!
Te hold, világítsd meg az utat, hamarosan visszatérek.
E-he-he-ya, a kedvest, persze, úgy van, a kedvest,
még hajnalhasadás előtt elhozom őt, és visszatérek vele.
개나리고개
개나리 고개는 눈물의 고개
님을 맞던 그 때가 그리웁고나
에헤헤야 그님은 아무렴 그렇지 그님은
지금은 어데서 개나리 생각하나
달빚을 밟으며 임맞이 와서
기다리는 심사에 꺽은 개나리
에헤헤야 개나리 아무렴 그렇지 개나리
모른 척 할래도 안다고 싱글벙글
개나리 고개에 걸린 저 달은
임 오시던 지름길 비춰 주니
에헤헤야 저 달이 아무렴 그렇지 저 달이
지금은 이맘을 실망케 하는구나
개나리 고개야 너 잘있거라
길 밝혀라 저 달아 쉬 다녀오마
에헤헤야 그님을 아무렴 그렇지 그님을
먼동이 트기 전 모시고 돌아오마
Sunwoo Ilseon (1919-1990)
Sunwoo Ilseon a hároméves phenjani gisaeng-iskola elvégzése után 1933-ban debütált a Polydor felfedezettjeként. Wang Su-bok énekesnővel duettet is alakítottak, és az 1935-ös népszerűségi felmérés első két helyét foglalták el. Korea kettéosztása után északon maradt, és a Phenjani Zenei Főiskola népzenei szakának professzora lett. Lee Bu-pung író úgy emlékezett rá, hogy a hangja olyan szép és tiszta volt, „mintha egy jáde fuvola hangját hallanánk a mennyben”.
Sunwoo Ilseonról feljegyezték, hogy Ahn Sang-ho függetlenségi aktivistát, aki oktató és művészetpártoló is volt, titokban felkereste a szöuli fogva tartása alatt, amikor Ahnt a rendőrségi kínzások miatt kórházban kezelték. Pénzzel is segítette a férfit, akit végül nem sikerült megmenteni, belehalt az utóhatásokba. Sunwoo Ilsont viszont rajtakapta a rendőrség, és bár nem bántották az éppen sikerei csúcsán lévő énekesnőt, állítólag valamilyen módon megalázták.
Az 1934-ben megjelent Virágszedés hozta meg számára a népszerűséget, melynek zeneszerzője Lee Myeong-sang, szövegírója Kim An-seo.
Virágszedés
(nyersfordítás)
A tavaszi szellő, könnyű, mint a levegő
Amikor a virágok nyílnak
Nem tudom elfelejteni
Azokat a régmúlt napokat
Bár próbálok felejteni
Az évek elszálltak, mint a felhők
Szomorú szívem
Nem tudja, hogyan felejtsen
Virágot szedtem és játszottam
Mintha csak tegnap lett volna
De a szeretett ember eltűnt
És egyedül hagyott engem
꽃을잡고
하늘 하늘 봄바람이
꽃이 피면
다시 못 잊을
지낸 그 옛날
지낸 세월 구름이라
잊자건만
잊을 길 없는
설운 이 내 맘
꽃을 따며 놀던 것이
어제련만
그 님은 가고
나만 외로이
(Forrás: Bugs!)
Nehéz kiemelni egyet a sok híres dala közül, de az 1936-ban megjelent Joseon
Palgyeonggára esett a választásom, különösen azért, mert a videóban
látható képsorok remekül illusztrálják a dalt. A reggeli nyugalom földjén című
filmet Norbert Weber atya, német misszionárius forgatta 1925-ben.
A dal két dologra is példa: tükrözi az elnyomás alatt élő koreaiak rendíthetetlen hazaszeretetét, valamint a később kettéválasztott ország "tudathasadását". Hiszen míg az elnyomás éveiben szabadon büszkeség tárgyát képezte bármely honi tájegység, addig az 1950-es években az Észak-Korea területére került természeti szépségek éltetése Dél-Koreában már cenzúrázandó tartalom lett.
A dal zeneszerzője Hyeong Seok-gi, szövegírója Pyeonwol.
A dal két dologra is példa: tükrözi az elnyomás alatt élő koreaiak rendíthetetlen hazaszeretetét, valamint a később kettéválasztott ország "tudathasadását". Hiszen míg az elnyomás éveiben szabadon büszkeség tárgyát képezte bármely honi tájegység, addig az 1950-es években az Észak-Korea területére került természeti szépségek éltetése Dél-Koreában már cenzúrázandó tartalom lett.
A dal zeneszerzője Hyeong Seok-gi, szövegírója Pyeonwol.
Joseon nyolc híres tájának dala
(nyersfordítás)
Ó, a Kumgang-hegy (Gyémánt-hegy) tizenkétezer csúcsán mind különös sziklák
vannak,
a Hallasan pedig olyan magas, olyan magas, hogy eltávolodott az emberi
világtól.
Istenem, milyen szép ez, szép! Ó, igen, oly csodás!
Ó, e neves hegy és folyó hazánk büszkesége!
Ó, a Seokguram-barlang reggeli látványa, ha nem látod, örök bánat marad,
a Haeundae esti holdja pedig, minél inkább nézed, annál szívmelengetőbb.
Istenem, milyen szép ez, szép! Ó, igen, oly csodás!
Ó, e neves hegy és folyó hazánk büszkesége!
[A versszak az 1950-es évek után
cenzúrázva:]
Ó, Keumpo, Bujeon-fennsík a nyár paradicsoma,
és Phenjan, e gyönyörű föld országában az ifjúság királysága.
Istenem, milyen szép ez, szép! Ó, igen, oly csodás!
Ó, e neves hegy és folyó hazánk büszkesége!
Ó, a Baekdu-hegy Mennyei Tavában tündérek álma mélyen él,
az Amnok (Yalu) folyó zuhatagán pedig a tutajozás maga a látványosság.
Istenem, milyen szép ez, szép! Ó, igen, oly csodás!
Ó, e neves hegy és folyó hazánk büszkesége!
조선팔경가
에~ 금강산 일만 이천 봉마다 기암 이요
한라산 높아 높아 속세를 떠났구나
에헤라 좋구나 좋다 지화자 좋구나 좋아
명승의 이 강산아~ 자랑이로구나
에~ 석굴암 아침 경은 못보면 한이 되고
해운대 저녁 달은 볼수록 유정 해라
에헤라 좋구나 좋다 지화자 좋구나 좋아
명승의 이 강산아~ 자랑이로구나
3절은 6.25 사변후 검열됨 :
에~ 캠프의 부전고원 여름의 낙원 이요
평양은 금수강산 청춘의 왕국이라
에헤라 좋구나 지화자 좋구나 좋아
명승의 이 강산아~ 자랑이로구나
에~ 백두산 천지간엔 선녀의 꿈이 짙고
압록강 여울에는 땟목이 경이로다
에헤라 좋구나 지화자 좋구나 좋아
명승의 이 강산아~ 자랑이로구나
|
| Lee Eun-pa (~1917- ?) |
Születési dátumát nem ismerjük, mint ahogyan valódi nevét sem a minden
bizonnyal Jinnampóból (Dél-Phjongan) származó lánynak. Az Eun-pa
művésznév, amit valószínűleg a felfedezője adott a gisaengnek, aki nem
volt más, mint Moon Ho-wol zeneszerző. Egy vidéki útján hallotta énekelni
Lee-t, és Szöulba invitálta. Hamarosan egymásba szerettek és élettársak is
lettek. Lee 1934 májusában debütált, és rövidesen a legnépszerűbb énekesek
közé került, rengeteg felvétele között többnyire ő énekelte Moon
szerzeményeit is. Néhány év múlva azonban szinte teljesen nyoma veszett, még 1949-ig nyomon
lehetett követni egy-két nyilvános szereplését, de utána semmit nem tudni
róla. Meglehet, hogy családot alapított, és mint sok pályatársa, azután a
múltját eltitkolva csendes életet élt.
Szót kell ejteni a dal szerzőiről is. Moon Ho-wol (1908-1952) állítólag
autodidakta módon tanult zenét, de így is széles zenei képzettségre tett szert.
Játszott a Korea Jazz Bandben, zeneszerzőként pedig 1933-ban kezdett
dolgozni, legnagyobb sikereit 1940-ig aratta. Többféle műfajban is írt
dalokat, de leginkább az új népdalok reprezentativ szerzőjének számít. Bár a
szerzeményei feldolgozások, mégis erősen érződik bennük az eredeti népdalok
lelkülete. Ugyanez igaz Kim Neung-in, valódi nevén Seung Eung-sun
(1910-1937) szövegíróra is. A tragikusan rövid életű Kim jelentős
munkásságot hagyott hátra gyermek- és drámaíróként is. Szintén ő alapította és
elnökölte a Remény Társasága nevű költői klubot. A két férfinak volt egy
közös szenvedélye: az országot járva felkutatták és lejegyezték a helyi
népdalok dallamait és szövegeit, és megkezdték azok rendszerezését. Ez a
folklórkinccsel ápolt közvetlen kapcsolat teszi különösen élővé és
érzékennyé a saját feldolgozásaikat, kompozícióikat és szövegeiket.
Koreában is az 1900-as évek elején ébredt fel az érdeklődés a folklór iránt, az értelmiségiek ekkor kezdtek a hagyományos dalok megőrzésén dolgozni. Az új népdal zeneszerzői és szövegírói is gyakran utaztak vidékre népdalgyűjtő körutakra, lejegyezték a helyi dallamokat, amelyek egyúttal alapjául szolgáltak az általuk készített “modernizált” verzióknak. Furcsa módon a japán főkormányzóság is szorgalmazta a népdalok gyűjtését, de főként tudományos katalogizálás céljából (és gyakran torzító, kolonialista szempontból).
Az 1935-ben megjelent Kwanseo ezer mérföldje című dal Moon Ho-wol és Kim Neung-in együttműködésében készült, fentebb pedig már hallhattuk Moontól a Nodeul folyó partja c. dalt is.
Koreában is az 1900-as évek elején ébredt fel az érdeklődés a folklór iránt, az értelmiségiek ekkor kezdtek a hagyományos dalok megőrzésén dolgozni. Az új népdal zeneszerzői és szövegírói is gyakran utaztak vidékre népdalgyűjtő körutakra, lejegyezték a helyi dallamokat, amelyek egyúttal alapjául szolgáltak az általuk készített “modernizált” verzióknak. Furcsa módon a japán főkormányzóság is szorgalmazta a népdalok gyűjtését, de főként tudományos katalogizálás céljából (és gyakran torzító, kolonialista szempontból).
Az 1935-ben megjelent Kwanseo ezer mérföldje című dal Moon Ho-wol és Kim Neung-in együttműködésében készült, fentebb pedig már hallhattuk Moontól a Nodeul folyó partja c. dalt is.
A videóban Lee Eun-pa mellett látható férfi Moon Ho-wol.
Kwanseo ezer mérföldje
(nyersfordítás)
Kwanseo ezer mérföldjének eldugott hegyvölgyéből kereskedni indult kedvesem.
E lehulló levelű őszben sincs semmi hír róla, teljes a csend.
Hegyen túl, felhőn túl, az álomösvényen járkálva ide-oda bolyongok.
Hajdan a kék madár egy sóhajjal is messzire repült.
Kwanseo ezer mérföldjén, Nagnang (Lelang) ősi helyén, a Taedong folyó őszbe
öltözött.
A vándor a Moran-dae (Moran terasz) alatt könnyeket ejt.
A Sárga-tenger kéken terül, a hajóút végtelen.
Yongdangpo (rév, gázló) környékén az alkony vastagon ereszkedik.
Kwanseo ezer mérföldjén a kövér (bő termő) mezőkön áthaladó szekér zaja
hallik.
A gyapotföld emelt góréján egy hajadon sóhajtása ül.
Vajon hol lehet Hanyang (Szöul)? – hegyek és folyók egymásra torlódnak.
Csak az egykor itt járt kedves árnyéka dereng a szemem előtt.
관서천리
관서천리 두메산골 장사차로 떠난 님
이 가을 낙엽져도 소식이 감감해
산 넘고 구름 넘어 꿈길은 오락가락
옛날엔 푸른 새가 한숨에 날렀소
관서천리 낙랑옛터 대동강은 가을빛
나그네 모란대에 눈물을 집니다
황해는 푸른바다 뱃길은 끝이없고
용당포 여울터에 황혼이 짙으오
관서천리 살진 벌판 지나는 차(車)소리에
목화밭 축등에는 처녀의 한숨
한양이 어데련가 물과 산이 겹치고
떠난 님 옛 양자만 눈앞에 암암
A kompozíciók sokszínűségének érzékeléséért érdemes meghallgatni még egy
Moon Ho-wol szerzeményt, a szöveget ezúttal Kim Yeon-su írta. Férfi-nő
duett Go Bok-su és Lee Eun-pa előadásában, a címe Új nap virrad, 1936-ban
jelent meg. A dal a bő termést (풍년 pungnyeon) ünnepli, a menari
egy koreai népi dallamforma, a „sinsangmaji” (신상맞이) pedig egy régi
rituálé az istenek/ősök fogadására, amit a 20. század elejére már kikopott
hagyománynak mutat a szöveg.
Halljuk benne a samulnori adta alaplüktetést, de kicsit indulószerűen,
szokatlan, de ötletes a kánon megjelenése. Némiképp kórusműre is, jazz
bandre is hasonlít, de mindent összevetve lendületes, vidám a
végeredmény.
Új nap virrad
(nyersfordítás)
(nyersfordítás)
A Sinjaeryeong (hegyhágó) alatti Namuri-mezőn bő termés lett az új rizsből,
De a hátsó domb gesztenyefája alatt a lányokból is „bő termés” lett (sok
fiatal lány gyűlt össze).
Eheya, deheya – vállrázós tánc kerekedik!
A bő termést ünnepelve új nap virrad!
A Sinjaeryeong Namuri-mezőin teljes erővel zeng a „menari” (népi
énekdallam).
Az utcabeli lányok (az első és hátsó házakból) serényen szövik a
nyersvásznat.
Eheya, deheya – vállrázós tánc kerekedik!
A bő termést ünnepelve új nap virrad!
Az a hajdani „sinsangmaji” (ősök, istenek tiszteletére tartott szertartás)
már évtizedek óta nyomtalanul eltűnt,
Csak a menari szép dallama hangzik mindenütt szét.
Eheya, deheya – vállrázós tánc kerekedik!
A bő termést ünnepelve új nap virrad!
새날이 밝아오네
신재령 나무리벌판 올벼 풍년이 졌건만
뒷동산 밤나무 아래는 아가씨 풍년이 졌네
에헤야 데헤야 어깨춤 나온다
풍년맞이에 새날이 밝아오네~
신재령 나무리벌판 메나리 소리 한창이요
앞뒷집 아가씨들은 무명지 길쌈 한창일세
에헤야 데헤야 어깨춤 나온다
풍년맞이에 새날이 밝아오네~
그 옛날 신상맞이도 자취 끊긴지 몇 십년
메나리 좋은 곡조만 구석구석 떨치네
에헤야 데헤야 어깨춤 나온다
풍년맞이에 새날이 밝아오네~
Most egy teljesen másféle duett következik, van benne felvezető szöveg, a
tréfás történetet pedig egymásnak felelgetve adja elő Ham Seok-cho és Lee Byeong-han.
Az egyszerű, mégis szokatlan dallammeneteket tartalmazó zenét Jeon
Ki-hyeon írta, a szöveg Kim Da-in munkája. Az Ondol-éji mese 1939-ben
jelent meg, és talán ebben rugaszkodunk el legmesszebbre a tradicionális
koreai dalok valódi zenei világától. A szöveg még őrzi a jellemző jegyeket,
de már nyugati harmóniákat hallunk, erős a jazz hatása is. Az egész dal
hangvétele sokkal közelebb áll a városi kabarék színpadi dalainak
világához.
Ondol-éji mese
(nyersfordítás)
Ondol-éji mese
(nyersfordítás)
[Bevezető narráció:]
„Ami abban a régi feljegyzésben áll:
mostantól úgy hatvan évvel ezelőtt
Kjonggi-do Jödzu földjén élt egy Bakdori nevű legény
és egy Kapszuni nevű lány.”
Bakdori és Kapszuni ugyanabban a faluban éltek.
Kettejük nagyon szerette egymást.
De ez csak a szívükben volt,
kívülről pedig hmm~~~ úgy tettek, mintha nem is ismernék egymást.
Időközben Kapszuni férjhez ment.
A menyasszonyi palankinban* könnyeket hullatott.
De az a palankin belsejében történt,
kívülről pedig hmm~~~ úgy tett, mintha semmi sem történt volna.
Haragjában Bakdori is megnősült.
Azon az éjjelen férjként fennhangon nevetett.
De a szíve fájt és égett.
Kívülről pedig hmm~~~ úgy tett, mintha „ugyan, az a nő semmi” lenne.
Azután is, ugyanúgy egyikük sem tudta a régi gondolatokat,
a fájó szerelmi vágyakozást elfelejteni.
De az csak a szívükben volt,
kívülről pedig hmm~~~ úgy tettek, mintha nem is ismernék egymást.
*menyasszonyi hordszék, gyaloghintó
*menyasszonyi hordszék, gyaloghintó
온돌야화
[ "그 사기에 적혀있는것은
아니되 지금으로부터 한육십년전
경기도 여주땅에는 박돌이란 총각과
갑순이란 처녀가 있었답디다" ]
박돌이와 갑순이는 한마을에 살았오
두사람은 서로서로 사랑을 하였대요
그러나 그것은 마음속 뿐이요
겉으로는 음~~~ 서로서로
모르는척 하였오
그러는중 갑순이는 시집을 갔다나요
시집가는 가마속에 눈물이 흘렀대요
그러나 그것은 가마속 일이요
겉으로는 음~~~ 아무런일 없는척 하였오
화가나서 박돌이도 장가를 들었대요
그날밤에 서방님은 하늘높이 웃었오
그러나 마음은 아프고 쓰리었오
겉으로는 음~~~ 그까짓년 하여도 보았오
그후에도 두사람은 한결같은 옛생각
안타까운 상사념을 잊을수는 없었오
그러나 그것은 마음속 뿐이요
겉으로는 음~~~ 서로서로
모르는척 하였오
Az új népdalok kiindulópontját képező 1926-os Arirang mindent elsöprő sikere
után természetesen rengeteg újabb, egymástól merőben különböző
Arirang-változat született. Ezek közül most csak egyet idézek ide, amely nem
igényel különösebb magyarázatot.
Kim Yong-hwan - Kkolmangtae Arirang (1939)
Dalszöveg: Kim Seong-jip, zene: Kim Yong-hwan
Dalszöveg: Kim Seong-jip, zene: Kim Yong-hwan
A dalok sorát végtelenül lehetne folytatni, de lezárásként azt az előadót
hallgassuk meg, akit a legizgalmasabbnak találtam.
|
|
Lee Hwa-ja (~1916 – ~1950) |
Lee Hwa-ja életéről sem tudunk sokat, hiányoznak a születési adatai, valódi neve talán Lee Won-jae lehetett. Már 13 éves korában énekelt,
mivel vándorló kocsmazenészként élte az életét. Felfedezésének történetét több helyen is elmesélik, meglehet, hogy kissé kiszínezve. Eszerint 1935-ben Kim Yong-hwan, az akkori zeneélet "keresztapjaként" emlegett zeneszerző hallotta a híresztelést, hogy egy vidéki kocsmában egy nő kiválóan énekli a korabeli nonae dallamstílust. Eleinte nem nagyon foglalkozott vele, majd mégis felkeltette a kíváncsiságát a dolog, így társaival elmentek megnézni. Állítólag azonnal lelombozta őket a hőségben olajosan fénylő arcú, nem túl szép, térdig feltűrt szoknyában szétvetett lábakkal ülő, magát legyezővel hűtő nő látványa. De ha már ott voltak, akkor megittak valamit, Lee Hwa-ja töltött nekik, és végül sor került az előadásra is. A nő csodálatosan énekelt, ezért rögtön Szöulba hívták. Nem kellett sok idő ahhoz sem, hogy a több műfajt is nagyszerűen interpretáló nő arcképei és dalainak szövegei borítsák be a zeneüzleteket, és mindenki őt próbálja utánozni. Több lemezkiadóval állt szerződésben, de az új népdalok szuperslágerei az Okeh Recordsnál jelentek meg vele, kiérdemelve általuk az "új népdalok királynője" címet. Ragyogásának korszaka a 40-es évek legelejéig tartott, amikor az erős dohányos Lee az ópiummal is kísérletezni kezdett. Utolsó felvétele 1942-ben készült, ami egy japánbarát dal volt. Bár vannak más variációk is, a felszabadulás idején már drogfüggő énekesnőről azt sejtik, hogy a Danseongsa templom közelében egyedül élt egy bérelt szobában, és testileg és mentálisan is teljesen leépülve halhatott meg, valószínűleg 1950-ben, mivel azután már nem találni róla feljegyzéseket.
A szénazsákos pásztorfiú dala (1938) az új népdalok énekléséhez való kiváló érzékét mutatja, különösen élvezetes a szinte életképet megjelenítő, állatokat nógató hangok beépítése a dalba.
A zeneszerző Kim Yong-hwan, a dal szövegét Jo Myeong-am írta, és Son Mok-in hangszerelte.
Szénazsákos pásztorfiú
(nyersfordítás)
(nyersfordítás)
Szénás zsákját a hátára kapva, a marhákat terelő pásztorfiú,
ahogy lazán rángatja a kantárt, dúdolgat egy nótát:
„Gyerünk, hé, siessünk, a kedvesem már várhat!”
Hm~ gyerünk, hajj, hajj!
A lemenő nap felé tekintve énekelget a pásztorfiú,
kopott dohányzacskóját rázogatva szájába veszi a pipát,
„Gyerünk, hé–, siessünk, a kedvesem már várhat!”
Hm– gyerünk, hajj, hajj!
A falu előtti patakocskánál arcát mosó pásztorfiú,
nadrágja szárát kirázva újra vállára kapja szénás zsákját,
„Gyerünk, hé–, siessünk, a kedvesem már várhat!”
Hm~ gyerünk, hajj, hajj!
꼴망태 목동
꼴망태 둘러메고 소를 모는 저 목동
고삐를 툭툭 채며 콧노래를 부르다가
이랴 흥- 어서 가자 정든 님 기다릴라
응~ 이랴 쯧쯧
석양산 바라보며 타령하는 저 목동
골통대 툭툭 털어 입담배를 피워 물고
이랴 흥- 어서 가자 정든 님 기다릴라
응- 이랴 쯧쯧
마을앞 실개천에 얼굴 씻던 저 목동
고의춤 툭툭 털어 농구망태 다시 메고
이랴 흥- 어서 가자 정든 님 기다릴라
응~ 이랴 쯧쯧
Bár Lee Hwa-ja több műfajban is otthonosan mozgott, most mégis egy olyan dalt mutatok meg, amely egyikbe sem illeszkedik. Ezzel megragadom a lehetőséget arra is, hogy felemlítsem azokat az itt nem tárgyalt dalokat, melyek erősen szerzői ihletésűek, és nem feltétlenül viselik magukon egy-egy műfaj jegyeit.
Az Anya című dal 1939-ben jelent meg, és jobb híján önéletrajzi dalként jelölték meg. A hányatott sorsú, szülők nélküli Lee Hwa-ja valószínűleg a saját életére ismert a dalban, ezért az előadása különösen drámai erejű.
Zene: Kim Yong-hwan, dalszöveg: Jo Myeong-am.
Anya
(nyersfordítás)
(nyersfordítás)
Anya, anya, élj ezer évig és tízezer napig!
Legyen részed kilencszeres szerencsében és tízszeres boldogságban!
Amikor megkaptam a leveledet, könnyek homályosították el a szememet,
és az arcomat a szoknyám halványrózsaszín redőibe temettem,
és sírtam, sírtam, sírtam.
Anya, anya, ez a fiatal lány előtted
vérkönnyekkel őröl tintát, hogy könyörgését megfogalmazza.
Milyen bűn a múlt életemben okozta ezt a tőled való elválást, anya?
A virágok virágzó reggeleken vagy a madarak éneklő estéken,
Miért kell a mellkasomat vernem és sóhajtoznom?
Anya, anya, összekulcsolt kezekkel könyörgöm neked:
Éld meg hátralévő napjaidat békében.
Mikor fogok újra az öledbe kapaszkodni,
És kiönteni a szívemben felgyülemlett bánatot?
Imádkozom a jólétedért.
어머님
어머님 어머님 기체후일향만강 하옵나이까
복모구구 무임하성 지지로소이다
하서를 받자오니 눈물이 앞을 가려
연분홍 치마폭에 얼굴을 파묻고
하염없이 울었나이다
어머님 어머님 이 어린 딸자식은 어머님 전에
피눈물로 먹을 갈어 하소연합니다
전생에 무슨 죄로 어머님 이별하고
꽃피는 아침이나 새 우는 저녁에
가슴치며 탄식하나요
어머님 어머님 두손을 마주 잡고 비옵나이다
남은 세상 기리기리 누리시옵소서
언제나 어머님의 무릅을 부여안고
가슴에 맺힌 한을 하소연하나요
돈수재배 하옵나이다
Végezetül Lee Hwa-ja 1940-ben megjelent híres dala arra is alkalmas, hogy e bejegyzés végén főhajtás legyen a kor gisaeng énekesei előtt, akik a népszerűség és a siker, valamint a megvetettség kettős szorításában élték művészi és köznapi életüket, mely sokszor tragikusan rövidre sikerült. Kim Hae-song zeneszerző hiába volt Lee Nan-young énekesnő férje, mégis makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a dalát Lee Hwa-ja énekelje. Lee sokáig hezitált, hogy elvállalja-e a saját korábbi életének metaforájaként is értelmezhető dalt, de végül megtette. Az előadása mély átélésű kifejezése lett a szórakoztatóiparban dolgozó nők életérzésének.
A dal szerzője Kim Hae-song, szövegírója Jo Myeong-am.
Egy kurtizán álma
(nyersfordítás)
Tizenhat éves virágfiú is sírt már utánam,
s én is sírtam bolondos első szerelemért.
A pirosítóval és púderrel kifestett arcomon
a fiatalság hullott virágokként szóródott szét.
A szívemet is gisaengnek bélyegezték, de ez címke ellenemre van.
Méltóságteljes férfiak kedveltek engem,
én pedig viszont szerettem fiatal férfiakat.
Késő éjjeli riksában ittasan vitettem magam,
hányszor is áztattam zsebkendőmet könnyeimmel?
Még ha a nevem gisaeng, annak is kell éreznem magam?
A ragyogó gyémántot is megkívántam,
a félelmetes hatalom előtt még kacérkodtam is.
A fényűzés is megfakult, a szerelem is megfakult,
egy letépett, megtaposott virág lett belőlem.
De romlottnak is kell lennem, attól, hogy gisaeng vagyok?
화류 춘몽
꽃다운 이팔 소년 울려도 보았으며
철 없는 첫사랑에 울기도 했더란다.
연지와 분을 발라 다듬는 얼굴 위에
청춘이 버스러진 치는 낙화 신세
마음마저 기생이라 이름이 원수다
점잖은 사람한테 귀염도 받았으며
나 젊은 사람한테 사랑도 했더란다
밤 늦은 인력거에 취하는 몸을 실어
손수건 적신 적이 몇 번인고
이름조차 기생이면 마음도 그러냐
빛나는 금강석을 탐내도 보았으며
겁나는 세력 앞에 아양도 떨었단다
호강도 시들하고 사랑도 시들해진
한 떨기 짓밟히운 낙화 신세
마음마저 썩는 것이 기생의 도리냐
A gyarmati időszak könnyűzenei műfajainak áttekintését a következő részben a manyóval folytatom, és majd abban kiderül, hogy ez a megnevezés mit is jelent.
Források:
Encyclopedia of Korean Culture:
Han, Joon - Han, Shin Kap - Zhang, Eu Jeong - Kwon, Do Hee:
The Formation and Differentiation of Modern Korean Music World;
Korean Social Sciences Review | Vol. 3, No. 1, 2013: 107-131
The Formation and Differentiation of Modern Korean Music World;
Korean Social Sciences Review | Vol. 3, No. 1, 2013: 107-131
