Talán nem helyénvaló egy ismertetőnek szánt bejegyzést saját érzés említésével kezdeni, még számomra is furcsa, hogy miért kerített hatalmába valamiféle egyre erősödő fájdalom, több a sajnálatnál, amíg néztem a Walking on Thin Ice (Vékony jégen járva, eredeti címén Eun-soo nagy napja) című sorozatot, de ez történt - egyre összébb szorult a szívem, pedig a hasonló feszültségű drámákat, annak rendje és módja szerint, inkább a fordulatok iránti kiváncsisággal teljes izgalommal szoktam figyelni. De talán éppen ebben rejlik ennek a thrillernek a titka: a főszereplőkön keresztül olyan közel hozza hozzánk a történetet, hogy szinte úgy érezzük, velük - vagyis inkább bennük - a saját bőrünket visszük a vásárra.
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
Jeon Yeong-sin eddigi munkáiban (Argon, The Lies Within)
már megmutatta, hogy kiváló érzéke van az érzelmi intenzitással játszó történetek
írásához, a másodikként említett Hazugságok mindenütt is erős darab volt.
Mostani munkájában egy szerény és szorgalmas családanyát állít a középpontba, aki
annyira szorult élethelyzetbe kerül, hogy már csak valami csodáért imádkozik,
ami megmenthetné. Ki gondolná, hogy a csoda be is következik, mégpedig egy
droggal teli táska formájában. Kang Eun-soo (Lee Young-ae) erkölcsi dilemma
elé kerül a drog beszolgáltatása vagy megtartása kérdésében, azonban ez csak
látszólagos, hiszen lehetne-e más választása, mikor a tisztességgel szemben a
férje élete a tét? Eun-soo kényszerpályája az első pillanattól világos, a
továbbiakban az új helyzethez való alkalmazkodása, a személyiségének változásai izgalmasak.
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
Férfi főhősünk Lee Kyeong (Kim Young-kwang), akit jó fej, lányok kedvence
rajztanárként ismerünk meg, de több is ennél, mert figyel a tanítványaira és
emberséges velük. Nem kis meglepetés, amikor Eun-soo vele szembesül Jamesként,
akiben a drogokat VIP-körökben terítő partnerét reméli. James egyedül dolgozó,
profi figura, aki éppen annak köszönheti megmaradását az életveszélyes
terepen, hogy nem bízik senkiben. Már a bemutatkozásakor megtudjuk, hogy nem a
drogok érdeklik, az abból származó haszon egy nagyobb tervét szolgálja. A
célja és annak indítéka csak apránként csepegtetve derül ki, mellyel egy
bosszú-dráma is belecsavarodik a történetbe, de a lényeg, hogy James sem
azonos a szimpla maffiózókkal. A nőnél lévő újfajta drog viszont felkelti az
érdeklődését, és megszületik a szövetségük. Ami természetesen minden további
baj forrása, hiszen sosem jelent jót, ha normális beállítottságú emberek
keverednek a gengszterek üzelmeibe.
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
Éppen ezért az első pillanattól megjósolható, hogy a dolgok nem fognak
jó irányba haladni, ám ez a biztos tudás nem von le semmit a bekövetkező
fordulatok izgalmi értékéből. Annak ellenére, hogy az elveszett drogok után
hajtóvadászatot folytat a Fantom nevű, maffiamódszerekkel működő társaság,
valamint a rendőrség is a droghálózat után, nem egy szokványos krimit látunk.
A bűnügyi történetet átszínezik az egyéni drámák, mert a fontosabb szereplők
mögött kirajzolódnak a családi viszonyaik, és ezek a legellenszenvesebbeknek
is emberarcot adnak. Bőségesen találkozunk ilyenekkel, vannak köztük
házastársak, szülők, gyermekek, munkatársak, akik hol pitiánerek, hol
álságosak, hol jobbra törekvők. Emiatt érezzük érzelmileg telítettnek a
drámát, még ha abból a szerelmi szál teljesen hiányzik is. Eun-soo és James
között ez a köztük lévő életkori különbség miatt sem lenne nagyon életszerű,
azonban érdekes, hogy a "vállalkozói" kapcsolatuk mégis szinte egy szerelmi
kapcsolat stációit járja végig: van benne megismerkedési fázis, a bizalom
kialakulásának szakasza, a féltékenység és a megcsalatottság átélése,
szakítási krízis, majd a kitárulkozás, a megértés és elfogadás, a végső
kitartás, akár az önfeláldozásig - mégis mindvégig csak a "munkáról" van szó.
Még akkor is, ha a jelenetek időnként (tényleg ritkán) romantikus drámákat
idéznek, mindig van bennük némi csavar, például némán zajlanak, tehát nem
tudjuk meg, hogy éppen mi hangzik el a szereplőktől.
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
Mivel nem a tisztes családanya és a gaz drogdíler kapcsolatáról van szó, a
drámában elég későn lesz világos, hogy ki a valódi főgonosz. Amíg ez kiderül,
elég részletes rajzot kapunk két szervezet, a Fantom és a rendőrség
működéséről, és nehéz eldönteni, hogy melyiküknél átláthatóbbak a
viszonyok.
Song Hyeon-wook sokszínű rendezői életművének utóbbi munkái között találjuk a
The Golden Spoon és a The Midnight Studio című sorozatokat, de a neve
felbukkan olyan drámák, mint a Brain vagy a Comrades kapcsán is. Egyaránt erős
az emberi kapcsolatok, a thriller és az akciók ábrázolásában, és ezeket a
képességeit bőségesen kamatoztatja a Walking on Thin Ice-ban is. A képei
kifejezőek, a jelenetek ritmusosak, és a kamerája figyel a színészek apró
rezdüléseire is. Kiválóan él a megtévesztés művészetével, számos esetben visz
vékony jégre minket, nézőket is, elhitetve a látszatot, majd utólag, a teljesség bemutatásával korrigálva azt. Talán nem spoiler, ha kiemelem egy rendkívüli
kamerabeállítását, mely teljesen elüt a dráma képi világától, ezért úgy tűnik,
hogy üzenet értékű a történet egyik fordulópontján. Azt hiszem, érdemes
elgondolkodni azon, hogy mi mindent fejez ki ez a kép, ami mintha egy
pillanatra az időt is megállítaná:
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
Külön figyelemre méltó a dráma befejezése, mely egyszerre lezárt és nyitva
hagyott. Mindenki eljut a története végére, átélve sikert, bukást és
penitenciát, a "hogyan tovább?" azonban kétséges. A dráma végső kérdése,
hogy vajon másodszor is elbukik-e valaki, ha hasonló esélyt kínál fel
számára a sors, és ha figyelünk arra, hogy miként válaszolják meg ezt a
főhősök, akkor sejthetjük, hogy mi felé vezet a rohanó Eun-soo, és az
épület tetejének peremén egyensúlyozó Lee Kyeong sorsa. Mivel itt spoilert jelentene, az írásom legvégére (a trailer után) tettem a saját értelmezésemet Lee Kyeong utolsó jelenetéhez, de azt csak a dráma megnézése után javaslom elolvasni.
Nehéz
felsorolni minden színészt, akiknek nagyszerűen alakított karakterei a két
főszereplőt kísérték és befolyásolták az útjuk során. De néhányukat mégis
kiemelem: Eun-soo köréből a férj Bae Soo-bin, a diáklányok szerepében Kim
Si-a, Seo Eun-sol, Lee Ju-yeon, az öntelt anyuka, Jo Yeon-hee, az álságos
barátnő, Oh Yeon-ah. A maffiózók köréből a két szerencsétlen sorsú
testvér, Lee Kyu-sung és Son Bo-seung, a főnök Won Hyun-joon. James
köréből a drogfüggő chaebol-örökös, Do Sang-woo, aki egyúttal a drogos
életút állomásait is megjeleníti, vagy a testvér szerepében Kim Dong-won.
A rendőrség köréből a meghurcolt, mégis saját lábára állni képes Kwon
Ji-woo, és a kopóként kiszemeltjeit nem eresztő Park Yong-woo, vagy a
gyanút fogó Hwang Jae-yeol.
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
A drámát ádáz akciójelenetek tarkítják, melyek eléggé brutálisak. Az
ökölharcok kiválóan kivitelezettek, különösen a profi kiképzettségű
főrendőr és az e téren amatőr James közötti összecsapások.
A
két főhőst alakító színész játékában a teljesen különböző karakterük
ellenére van valami hasonlóság: végtelenül reális és természetes az
alakításuk. Lee Young-ae mindvégig látszólag szürke kisegér, akiben a
belső erő dominál, ami kreatív megoldásokra, és tőle nem elvárható
merészségre sarkallja. Lee Young-ae nagyon erős a megkísértettség, a
gazdagság iránti elcsábulás, az érzelmi elveszettség, majd az észre térés
minden egyes megjelenítésében. Kim Young-kwangot az aurája az utóbbi
szerepeihez hasonlóan (Evilive, Trigger) ismét minden helyzetben dominánssá teszi.
Bámulatosan viszi végig azt a folyamatot, ahogy a nagymenő maszkjai mögül
fokozatosan előbukkan és teljessé válik egy esendő ember arca. Ez az arc
egyúttal a színész arca is, amit nem lehet eléggé tanulmányozni annak
megfejtéséhez, hogy milyen csekély rezdülésekkel tud árulkodni a karakter
sokszor titkolni szándékozott érzelmeiről. Az ő történetének végső
fordulata annyira megrázó, hogy némi melodramatikus árnyalatot is
felfedezhetünk benne, de Kim Young-kwang itt sem téveszt mértéket, ezért
is fáj annyira nézni az érzelmi összeomlását.
(A szerző képernyőképe a Walking on Thin Ice című sorozatból.)
És ezzel vissza is értünk a bevezetésként említett fájdalomhoz, ami
talán nem csak engem ért utol a dráma nézésekor. Ha nem is a konkrét
karakterekkel történtekben, de a kényszerítő helyzeteikben ráismerhetünk a
saját sorsunk hasonló kihívásaira, amelyekre gondolva nehéz eldöntenünk, hogy mennyire vagyunk mi magunk vagy a külső tényezők
felelősek a velünk történő rossz dolgokért. Mindkét kérdés fájdalmas, az
is, hogy miért hibázunk, és az is, hogy miért érdemlünk ki a sorstól
ilyen csapásokat. Mindenesetre szokatlan, hogy ilyen gondolatokkal maradunk
magunkra egy thriller után.
SPOLIER!
Ahogy az írásban ígértem, leírom, hogy miként értelmezeem Lee Kyoung utolsó jelenetét:
Az utcán szinte önkívületi állapotban vonszolódó férfinak beszól valaki, hogy "Meg akarsz halni?" Kyoung arcán rejtélyes mosoly jelenik meg, mintha éppen arra kérdeztek volna rá, amit legjobban szeretne. Ezután már csak azt látjuk, hogy egy épület tetején egyensúlyoz, de csak úgy, mint ahogy a gyerekek a járda peremény, hogy le ne lépjenek. Azután a mélység felé fordul, de a lába alatt fénylő várost veszi szemügyre, mintha valami soha nem látott, felfedezésre váró világ lenne. Majd lenéz, és belenyúl a zsebébe, amelyben ott lapul az utolsó két szem drog. Kitartja a mélység fölé, és elengedi, mint akinek ez már semmit sem jelent. Leveszi a szemüvegét, és a tekintete újra a messzeségbe irányul (a rövidlátók közül sokan szemüveg nélkül látnak jobban a távolba). A képsorok számomra azt tették egyértelművé, hogy a régi Kyeong lelkileg "belehalt" a vele történtekbe, ugyanakkor megnyílt a filmben kérdésként elhangzó második esély. Kyeong igyekszik nem ugyanazt a hibát elkövetni, leszámol a múltjával, és felszabadult lélekkel áll nyitva a jövő előtt, amelyben végre megszabadulva a bizonyításvágytól, a saját életét kezdheti el élni. A jelenetbe belecsúsznak Eun-soo utolsó képsorainak hangjai is, ezek is azt erősítik, hogy bár a vékony jég beszakadt mindkettőjük alatt, valahogy sikerült partra kecmeregniük.
Jogi nyilatkozat: A cikkben felhasznált összes kép a Walking on Thin Ice sorozatról a KBS tulajdonát képezi, és itt a Fair Use feltételei szerint használjuk kritikai és tudományos ismertetési céllal.
