SZEMELVÉNYEK A KOREAI KÖNNYŰZENE TÖRTÉNETÉBŐL [2] – Dallamvándorlás és Yun Sim-deok (1926)

Történetünk két vonulata jó ideig egymástól függetlenül halad, még a földrajzi távolság is hatalmas közöttük, ám a sors különös szeszélye folytán egyszer mégis összetalálkoznak.

Yun Seok-ho diakónus a 19-20. század fordulóján Phenjanban élt a családjával, melybe három lány- és egy fiúgyermek született. Az apa zöldséget árult, míg a felesége egy kórházban dolgozott, de a szerény körülményeik ellenére mindegyik gyerekük zenét tanulhatott. Az 1897-ben, másodszülöttként világra jött lány ugyan elgondolkodott, hogy az anyja kórházát vezető nyugati orvosnő példáját követve ne legyen-e orvos, ám végül mégsem azt választotta.

Yun Sim-deok magas, mutatós lány volt, nyitott személyiséggel és erős hanggal megáldva, és a templomi éneklések során egyre inkább megszerette a zenét. A lánygimnázium oktatási szakának elvégzése után letette azt a vizsgát, amelynek birtokában külföldi ösztöndíjra jelentkezhetett. Sikeresen el is nyerte az egyik kormányzati támogatást, és 1919-ben a Tokiói Művészeti Egyetem első koreai hallgatója lett. De nem ének szakra iratkozott be, hanem emelt szintű tanárképző szakra.

1921-től a Dongwoohoe Utazó Színházi Társulatnak is tagja lett, és az előadások szüneteiben szólókat énekelt. A társulat koreai körútra is utazott, a turné igazgatója és előadásának rendezője Kim Woo-jin volt, a zenéért pedig Hong Nan-pa felelt, aki Yun Sim-deokot a társulathoz hívta. A vidám, közvetlen lányt a pletykákban hiába akarták összeboronálni Honggal, nem sokat törődött azzal, és azt mondta, hogy ő a "szabad szerelem szószólója".

A két említett férfi közül Kim Woo-jin a történetünk számára fontosabb személy, aki tehetséges, újító szellemű író és költő volt. Beszélt japánul és angolul, angol irodalmat tanult, nem volt idegen tőle a nyugati gondolkodásmód, és nyíltan vállalta az ellenzéki diákokkal való szimpatizálást. Szerteágazó irodalmi tevékenysége mellett a modern színházi törekvések koreai úttörőjeként tartják számon. Arisztokrata családból származott, 18 éves korában az apja házasságra kényszerítette, született egy kisfia is, de renitens módon viszonyult a családi elvárásokhoz, és Németországba szeretett volna utazni, hogy továbbtanulhasson.

Kim Woo-jin és Yun Sim-deok 

Yun Sim-deok 1924-ben tért vissza hazájába, ahol rövidesen nagy karriert futott be, mint Korea első szopránénekese, és hatalmas népszerűség övezte. A szülei azonban benyújtották a számlát a külföldi tanulási lehetőségéért cserébe, követelve tőle az eltartásukat, valamint a testvérei tanulmányainak finanszírozását. Az énekesi tevékenységet nem fizették meg rendesen, ezért Yun amellett tanárként is dolgozott, szerepelt a színtársulatban, rádióadásokat vezetett, lemezeket vett fel, és kényszerűen egyre többször vállalta a több pénzt hozó népszerű dalok éneklését is. A nők helyzete azonban nehéz volt, különösen az olyan szabadszelleműeké, mint Yun, ezért - mintha csak a mai idolok helyzetét látnánk - a közönséget nem a művészete hozta igazán lázba, hanem a magánéletével kapcsolatos pletykák és koholmányok gyártása, amelyhez elegendő táptalajt szolgáltattak a női művészekkel szembeni előítéletek, a színésznőket nem tekintve másnak, mint gisaengeknek. Kikezdték Yun származását, hírbe hozták mindenféle férfiakkal, kútba esett házassági tervvel. Nem tett jót neki az sem, hogy színésznőként nem bizonyult igazán tehetségesnek. Egy gazdag férfi támogatta öccse amerikai tanulmányainak költségeit, és valószínűleg cserébe Yun az ágyasa lett, ezzel végleg romlott nő hírébe keverve magát. (Meglepő, de a leírások szerint ez egyáltalán nem volt szokatlan abban az időben, a tehetős férfiak közül sokat tartottak ágyasokat.) Mindez már úgy kikezdte Yun hírnevét, hogy elmenekült Joseonból, és egy ideig Harbinban élt. Azonban nemsokára elő kellett teremtenie a másik testvérének tanulmányi költségeit is, ezért 1925 utolsó napján exkluzív szerződést írt alá a japán Nitto Recorddal.

Az időben kicsit visszaugorva, a világ másik felén eközben az történt, hogy 1880-ban egy román zeneszerző, Ion (Iosif) Ivanovici bemutatta egyik szerzeményét, ami egy keringő volt, címe Valurile Dunării, azaz a Duna hullámai. A keringőt egy zeneműkiadó feleségének, Emma Gebauernek ajánlotta. Hat évvel később Émile Waldteufel hangszerelte a darabot, melyet így mutattak be az 1989-es Párizsi Világkiállításon. A kiállításon résztvevő orosz cár köszöntésére kiírt zenei versenyt 116 induló közül Ivanovici nyerte meg. A szerzemény 1896-ban megjelent az Egyesült Államokban, majd 1903-ban Adler zongoraátiratában is. Valószínűleg Európában folyamatosan nagy népszerűségnek örvendett, de arról nincs tudomásunk, hogy miként jutott el a Távol-Keletre. Elképzelhető, hogy valaki itt járva hallotta, de legvalószínűbb, hogy a zeneműkiadók kottavásárlásainak részeként, mivel az volt a tájékozódás egyik eszköze számukra a világ más térségeiben népszerű zenékről.

Tény, hogy Yun Sim-deok és Ivanovici keringője valahogyan összetalálkozott, és 1926-ban kissé átírt dallammal és hozzáírt szöveggel azon 24 dal között szerepelt, amit Yunnal felvettek a Nitto Recordnál. Egyes hírek szerint eredetileg nem is volt a tervezettek között, Yun hirtelen ötletétől vezérelve készült el a felvétel. E kis háttértörténetben sokan csak a kiadó promóciós reklámját sejtik, mint ahogyan abban is, hogy a dal szövegét maga Yun írta volna, akit nem tartottak elég jó szövegírónak.

Az album megjelenése előtt azonban bekövetkezett egy tragédia. Yun Sim-deok és Kim Woo-jin egyaránt a 29. születésnapja környékén járt, amikor 1926. augusztus 23-án felszálltak ugyanarra a Busanba tartó kompra, ahonnan másnap reggelre nyomuk veszett. Valójában nem lehet tudni, hogy mi történt velük, hogyan tűntek el a hajóról, amin csak a csomagjaikat hagyták hátra, búcsúlevelet nem találtak. A sajtó azonnal egy kiszínezett közös szerelmi öngyilkosságról számolt be, romantikus kulisszákat rajzolva a történtek köré, az emberek pedig a gyilkosságtól a túlélésükig terjedően vadabbnál vadabb teóriákkal álltak elő. Bár ma is sokan tényként kezelik, azóta sem tudni, hogy valóban volt-e köztük szerelmi kapcsolat (a közvetlen ismerőseik ezt határozottan tagadták), baleset érte őket vagy öngyilkosságot követtek el, együtt vagy egymástól függetlenül történt-e velük, ami történt. Sokan egy jól sikerült közös szökésben reménykedtek, amit táplált az a hír, hogy Yun a férfinak küldött egy öngyilkossággal fenyegetőző táviratot, aki állítólag ennek megakadályozásáért találkozott vele hirtelen. Kim korábban is segítséget nyújtott neki a színházbeli gondjainak kezelésében. Még szeretőként sem lett volna okuk semmi végzetességre, hiszen a korban megengedett volt a válás, tehát akár élhettek volna együtt is. Akadályokat nem a szerelmi életük, hanem a művészi önmegvalósításuk elé gördítettek. A bulvársajtó szerint ez volt az első koreai szerelmi öngyilkosság, azonban azt is tudni lehet, hogy ez nem Joseonra, hanem a modern Japánra jellemző tendencia volt. 

Yun Sim-deok nem érhette meg az album megjelenését, azt a halála után két héttel adta ki a Nitto Record. A lemezen szereplő keringő-átirat címe 사의 찬미, amit fennkölten "A halál himnusza" vagy "Óda a halálhoz"-ként szoktak fordítani. Szó szerint a halál dicsőítése lenne, de a 찬미 szót használták zene vagy dal értelemben is, ezért a cím lehet A halál dala is - és ezzel mintha sejtelmesen előrevetítette volna a bekövetkezett tragédiát. A fájdalmas szöveg nemcsak a japán fiatalok életérzésével találkozott, sokak szerint erősen rezonált az elbukott Március 1. mozgalom utáni koreai fiatalok nihilizmusával is.

사의 찬미

광막한 광야에 달리는 인생아

너의 가는 곳 그 어데이더냐

쓸쓸한 세상 험악한 고해에

너는 무엇을 찾으려 가느냐

눈물로 된 이 세상에 나 죽으면 그만일까

행복 찾는 인생들아 너 찾는 것 허무

웃은 저 꽃과 우는 저 새들이

그 운명이 모두 다 같구나

삶에 열중한 가련한 인생아

너는 칼 위에 춤추는 자로다

눈물로 된 이 세상에 나 죽으면 그만일까

행복 찾는 인생들아 너 찾는 것 허무

허영에 빠져 날뛰는 인생아

너 속혔음을 너는 아느냐

세상의 것은 너에게 허무니

너 죽은 후에 모두 다 없도다

눈물로 된 이 세상에 나 죽으면 그만일까

행복 찾는 인생들아 너 찾는 것 허무  

A halál dala

Ó, te határtalan pusztán át vágtató életem, 

mondd nekem, tudod-e merre mész?   

Ebben a magányos világban, a szenvedés 

zord tengerén, mondd, mit is keresel? 

Halálommal kielégül e könnyekkel teli világ?

A vágyunk a boldogságra úgy tűnik, hasztalan.

Minden mosolygó virágnak és minden 

síró madárnak a sorsa ugyanaz.

Élni a létbe merülten szánalmas,

mintha mi mindig kardélen táncolnánk.

Halálommal kielégül e könnyekkel teli világ?

A vágyunk a boldogságra úgy tűnik, hasztalan.

Az élet, min vadul a hiúság űzött végig,

ugye tudod, hogy mindvégig becsapott?

A világ dolgai hiábavalóak,

halálod után minden elenyészik.

Halálommal kielégül e könnyekkel teli világ?

A vágyunk a boldogságra úgy tűnik, hasztalan.

(Saját fordítás)

Tény, hogy a lemez - amely az első Japánban kiadott koreai nyelvű album volt - 100.000 példányban kelt el, ami minden képzeletet felülmúlóan hatalmas szám volt. A lemezgyártó cég busás haszonra tett szert, mivel a gramofonlemezek ára nagyon magas volt, annyiba kerültek mint egy zsák rizs. Önmagukban viszont nem sokat értek, ezért a vásárlóknak a gramofont is meg kellett venniük, ami további értékesítéseket jelentett a cégeknek. Az albumláz megfertőzte Joseont is, az ott kibontakozó vásárlási rohamtól számítják a lemezipar korszakának helyi beköszöntét. Azt is nyugodtan állíthatjuk, hogy Yun Sim-deok a koreai populáris zene első sztárja lett, vagy legalább egyike a legnépszerűbb három sztárénekesnőnek. 

Kim Woo-jin irodalmi öröksége is érdekes kanyart írt le. A férfit a halála után rossz színben tüntették fel, elsősorban egy Lee Gwang-su nevű japánbarát író aknamunkájának következményeként. Hetven évet kellett arra várni, hogy az életműve, széleslátókörű és úttörő gondolkodása méltó elismerést nyerhessen. Idén, 2025-ben négy kézírásos darabját Korea Nemzeti Kulturális Örökségének részeként vették nyilvántartásba.

Yun Sim-deok élettörténetével többféle feldolgozásban találkozhatunk, és A halál dala is számtalan műalkotásban felbukkan, a coverek száma is jelentős. Az első filmet 1969-ben mutatták be Yun Sim-deok címmel, majd 1991-ben sokszorosan díjazott újabb film készült Hymn to Death címmel, amely 2018-ban egy hatrészes dráma alapjául szolgált. A dallal azonos című színpadi drámát mutattak be 1988-ban és 1990-ben, egy másikat 2016-ban, musicalt 2005-ben és 2012-ben, sőt opera is készült 2018-ban.

A dal hallható a The Last Princess című filmben is, sokféle előfordulása közül ezt azért érdemes kiemelni, mert a film valós főszereplőjének, Deokhye hercegnőnek állítólag a kedvenc zenéje volt. Az Apple TV gyártásában 2022-ben bemutatott Pachinko című sorozatban is van egy Yun Sim-deok életén alapuló karakter. 

Ez a blogbejegyzés itt véget is érne, ha nem lennének a dalnak magyar vonatkozásai is, de erről még kicsit később.

Nagyon érdekes, hogy a híres feldolgozások között a koreai az első. A következő említésre méltó esemény 1931-ben történt, amikor Josef von Sternberg Dishonored című filmjében Marlene Dietrich játszotta a dallamot zongorán.

Mintegy fél évszázadot kellett arra várni, hogy a Duna hullámai elérjék Amerikát is. Al Jolson és Saul Chaplin 1946-ban publikálta a keringő újabb dalátiratát Anniversary Song címmel és hozzá írt saját szöveggel. Ettől kezdve nem volt megállás, a legnagyobb előadók vették a műsorukra és igazították saját műfajuk stílusjegyeihez, néhány név közülük: Bing Crosby, Django Reinhardt, Frank Sinatra, Tom Jones, Willie Nelson, és így tovább...

Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a világ bármely táján készült filmben felbukkanhat a dallam, használta Kurosawa (Stray Dog, 1949) és Raj Kapoor több filmjében is.  


Végül a magyar kapcsolatok:

1973-ban jelent meg Szécsi Pál második nagylemeze, melynek címadó dala az Egy szál harangvirág volt, ami szintén Ivanovici dallamának átirata. Szécsi maga írt dalszöveget hozzá, tehát nekünk saját, magyar változatunk van. A dal vidám hangvétele jobban közelít az eredeti keringőéhez, nyoma sincs benne depresszív vagy szentimentális hangulatnak. Ennek ellenére e bejegyzés írásakor nehéz nem észrevenni, hogy Yun Sim-deoknak és Szécsi Pálnak szinte azonos rövidségű élet jutott.

Végül pedig itt a helye a magyar vampnak is. Ha Marlene Dietrich zongorázta, akkor Karády Katalin énekelte a dalt, ami mindkét vampnak nagyon jól állt. Karády egy korábbi időszak sztárja volt, mint a nála jóval fiatalabb Szécsi Pál, ám könnyen meglehet, hogy mégis később énekelte fel ezt a dalt, amit a leírások szerint az élete vége felé vettek fel Amerikában. A szöveg is eltérő, úgy tűnik, hogy Karády a Sárgarigófészek című Erdélyi Mihály operettből vette azt át, bár abban a darabban más dallam tartozik hozzá. 

        

→ Tovább a 3. részhez

Források:

윤심덕 (尹心悳)

윤심덕

김우진(작가)

Ion (Iosif) Ivanovici | Biografia compozitorului celebrului vals Valurile Dunării

사의 찬미

이야기 공작소-‘부산의 옛길’ 스토리텔링 창작 희곡 <1-상> 이이사쿠, 2249 사의 찬미- *윤심덕·김우진 정사자살사건 미스터리

유명인 죽음 마케팅 ‘사의찬미’ 대성공 두려웠던 日이 발표한 노래는?

이바노비치: 사(死)의 찬미(讚美)