Kapcsolat az enkával
|
| Otojiro Kawakami (Public Domain) |
Hogy jobban értsük a helyzetet, röviden tekintsük át a szórakoztatóipar technikai és szervezeti intézménystruktúráját. Mivel Joseon gyarmatosításának ideje egybeesett a tömegmédia kialakulásának idejével, ezért kissé megkésve indulhattak el csak a helyi fejlesztések, addig minden Japánhoz kötődött. A legnagyobb japán lemezkiadó cégek is ekkortájt jöttek létre, többek között a Nippon Columbia 1910-ben, a Victor Talking Machine Company of Japan 1927-ben. Ez utóbbi később Japan Victor Company (JVC) néven működött tovább, ami már számunkra is ismerősen cseng. Azonban nem sokáig volt tartható, hogy a megszállt területeken ne induljanak fejlesztések, ezért először a lemezkiadók fióktelepeket hoztak létre, majd 1933-ban megalakult az első koreaiak által működtetett kiadó, az Okeh Records, ami mögött a hasonló nevű, amerikai bázisú cég állt. De erre az időszakra esik az első nagy magánújságok megalapítása is, 1920-ban kezdte meg működését a Dong-A Ilbo és a Chosun Ilbo. A japán kormány alapította az első rádióállomást is, a JODK hívójelű Gyeongseong rádiót, amiből a felszabadulás után a HLKA, majd a KBS Radio1 lett. A helyi filmgyártás is beindult, 1923-ban egy japán propagandafilm után máris megszületett az első koreai alkotású film, melyet egyre több követett, köztük 1926-ban a híres Arirang. Az 1930-as évekre a populáris kultúra már egyfajta életérzést is jelentett, ekkor jöttek létre olyan kifejezések, mint a "modern boy" és "modern girl" - igen, így, angolosan használva. Tehát nem véletlen, hogy a 30-as években játszódó Modern Boy (2008) című film éppen ezt a címet kapta.
A második világháború és a vele véget érő japán uralom minden téren olyan
nagy cezúrát jelent Korea történelmében, hogy ezt a könnyűzene
vonatkozásában is alkalmazni kell, tehát a most következő műfaji
áttekintések az 1910-1945 közötti időket foglalják magukban, és ahol
szükséges, a felszabadulás utáni időszakról majd külön részben lesz szó.
Ebből az idővonalból az is következik, hogy nagyjából a 20-as évek elejéig a koreaiak a japán kínálatot élvezhették. Legyen szó bármilyen műfajról, valószínűleg minden nagyon modernnek hatott, tehát nem csoda a kezdeti sima, egyszerű átvétel. Mivel ezekre az időkre a japán enka zene nyomta rá legerősebben a bélyegét, ezért először foglalkozzunk az enka-típusú zenékkel és azok változásaival. Bár most csak találgatok, de feltételezem, hogy a japán zene több szempontból sem volt teljesen komfortos, mert nyilván érezni lehetett benne az idegen ízeket, és az se okozhatott nagy örömet, hogy a koreaiak éppen a megszállók zenéjével éneklik ki örömeiket és bánataikat. Többnyire az utóbbiakat, mert az enka erre azért mégis rendkívül alkalmas volt. Azonban éppen ez az érzés lehetett a korai útkeresés inspirációja is.
Lehet, hogy nem állok azzal egyedül, hogy az enka kifejezés nem kelt túl sok
képzetet bennem, ezért az első kérdés, amit valahogy meg kell válaszolnom,
hogy mi is az az enka?
Miközben igyekeztem megismerkedni vele,
sokkal érdekesebb dolgokra találtam, mint amire számítottam.
Az
enka eddigi története három nagyobb periódusra osztható:
1. az enka kezdetei (1870-1910)
2. átmeneti szakasz (1910-1930 körül)
3. modern enka (1945-napjainkig)
Valójában az enka kezdetei akár el is lennének hagyhatóak ebből az írásból,
mert a témánk szempontjából nincs túl nagy jelentőségük, viszont sajnálnám, ha
nem esne szó róluk. Ezért kihasználom a lehetőséget, és az enka történetének
legelejével kezdem.
Ki hitte volna, hogy egy zenei műfaj születése a politikához kapcsolódik?
Pedig az történt a japán Meiji-korszakban (1868-1912), hogy megalakultak a
Szabadság és Népjogi Mozgalom első politikai pártjai, azonban a vezetőiknek
tilos volt az ellenzéki nézeteiknek hangot adni a nyilvánosság előtt. Ezért
rendkívül ötletes módon kitalálták, hogy aktivistáik utcai énekesként
terjesszék azokat, sőt csekély összegért még daloskönyveket is árultak, a
bevételből pedig a mozgalmat finanszírozták. Az enka szó egy rövidített
formája a "beszéddal" jelentésű szónak.
A zenetörténész, etnomuzikológus és multiinstumentalista Tsuchitori Toshiyuki
rekonstruálásának és előadásának köszönhetően két érdekes dalt is
meghallgathatunk az enka e korai korszakából. A ma már hetvenes éveiben járó
Tsuchitorinak elképesztően izgalmas kutatói, előadói (fellépett többek között
Derek Bailey-vel, Milford Gravesszel) és zeneszerzői (Peter Brook darabjaihoz
is írt zenét) munkássága van.
Elsőként a rendkívül hatásos Dinamitdallal ismerkedjünk meg, amit a legrégebbi enka dalnak tartanak:
Channel: ototatchinuru18
Video:
ダイナマイト節 ：演歌壮士団作/ 土取利行（唄・演奏）
ダイナマイト節（民権弁士版）
一、
民権論者（みんけんろんしゃ）の 涙（なみだ）の雨（あめ）で
磨（みが）き上（あ）げたる 大和胆（やまとぎも）
国利民福（こくりみんぷく）増進（ぞうしん）して
民力休養（みんりょくきゅうよう）せ
もしも成（な）らなきゃ ダイナマイトドン！
二、
治外法権（ちがいほうけん） 撤去（てっきょ）の夢（ゆめ）を
見るもうれしい ポルトガル
国利民福増進して 民力休養せ
もしも成らなきゃ ダイナマイトドン！
三、
テコでも動（うご）かぬ 私（わたし）の操（みさお）
いつしか立てずに 置（お）くべきか
国利民福増進して 民力休養せ
もしも成らなきゃ ダイナマイトドン！
四、
四千余万（よんせんよまん）の 同胞（そなた）のためにゃ
赤い囚衣（しきせ）も 苦（く）にゃならぬ
国利民福増進して 民力休養せ
もしも成らなきゃ ダイナマイトドン！
五、
悔（くや）むまいぞや 苦（く）は楽（らく）の種（たね）
やがて自由（じゆう）の花（はな）が咲（さ）く
国利民福増進して 民力休養せ
もしも成らなきゃ ダイナマイトドン！
Dinamitdal
(nyersfordítás)
A népjogi harcosok könnyeinek esőjével
fényesre csiszoltam japán szívemet (bátorságomat).
A nemzeti érdek és a nép jóléte gyarapodjék, a nép ereje nyerjen pihenést
(újuljon meg).
Ha mégsem sikerülne… hát jöjjön a dinamit bumm!
Milyen öröm is, ha álmodhatunk
az extraterritoriális jogok eltörléséről, ó Portugália!
A nemzeti érdek és a nép jóléte gyarapodjék, a nép ereje nyerjen
pihenést (újuljon meg).
Ha mégsem sikerülne… hát jöjjön a dinamit bumm!
A kormányrudam (irányításom) mozdíthatatlan, bárki erőlködjék,
vajon szabad-e valaha is lemondani, feladni?
A nemzeti érdek és a nép jóléte gyarapodjék, a nép ereje nyerjen
pihenést (újuljon meg).
Ha mégsem sikerülne… hát jöjjön a dinamit bumm!
A negyvenmilliónyi honfitársamért
a vörös rabruhát sem érzem tehernek.
A nemzeti érdek és a nép jóléte gyarapodjék, a nép ereje nyerjen
pihenést (újuljon meg).
Ha mégsem sikerülne… hát jöjjön a dinamit bumm!
Nem fogom megbánni! A szenvedés a boldogság magja,
s végül kivirágzik a szabadság virága.
A nemzeti érdek és a nép jóléte gyarapodjék, a nép ereje nyerjen
pihenést (újuljon meg).
Ha mégsem sikerülne… hát jöjjön a dinamit bumm!
|
|
Kawakami Otojiro és felesége, Sada Yakko (Public Domain) |
A másik dal címe Oppekepe Song, zenéjét és szövegét is Kawakami Otojiro írta
1888-ban, és az előadása is az ő nevéhez fűződik. Kawakami igazi renitens alak
volt, merész és szabadszájú szövegei sokszor bajba sodorták. Színész volt és
komikus, több újhullámos színtársulatot is alapított, akikkel bejárta Európa
és az USA nagyvárosait. Feleségével, Sada Yakkóval, aki korának egyetlen
színésznője (valamint gésa és táncosnő) volt, a "nyugati színház minden
aspektusát" tanulmányozva hozták létre színházaikat. Érdemes elolvasni az
angol Wikipedia
róla szóló szócikkét, nagyon izgalmas.
Előbukkant egy magányos alak, vidám fehér fejpánttal, és elegánsan, macsó szamuráj stílusban, térdeit szélesre tárva, letérdelt egy aranyfüstből készült paraván előtt... Kockás férfi kimonója felett piros szamuráj köpenyt viselt, eltúlzottan hegyes vállakkal. Egy vörös felkelő nappal díszített fekete legyezőt tartott a kezében, miközben ritmikusan egy shamisent pengetett, rekedt, gyors tempójú dallamokkal köpte ki a szavakat, a verseket menet közben improvizálva. Gúnyosan szemlélte a kormányt, a gazdagokat és azokat az embereket, akik nyugati ruhákba öltöztek, nyugati szokásokat utánoztak, és minden pénzüket geishákra költötték. A fülbemászó refrén – „Oppekepe” – egy kürt vagy trombita hangját utánozta.
– így írták le Kawakami előadását a korabeli sajtóban.
Channel: JMS Translation
オッペケペー節
権利 幸福嫌いな人に
自由湯をば飲ましたい
オッペケペー
オッペケペ
オッペケペッポーペッポッポー
1. Elővers (A felhívás)
Azokkal az emberekkel, akik gyűlölik a jogot és a boldogságot,
szívesen itatnék egy korty „szabadság-levest” [1].
Oppekepe Oppekepe Oppekepeppo Peppoppo [2]
[1] A „szabadság-leves” (jiyū-yu) egy zseniális szójáték. A yu forró vizet/fürdőt jelent, de a gyógyszerek főzetére is használták. Kawakami arra utal, hogy a politikai szabadságtól és polgári jogoktól rettegő, maradi embereknek gyógyszerként, keserű orvosságként kellene beadni a szabadság eszméjét, hogy „felébredjenek”.
[2] Az Oppekepe egy jelentés nélküli hangutánzó refrén, ami a korabeli katonai rezesbandák kürtjeit, harsonáit utánozta gúnyosan.
かたい裃 角取れて
マンテルズボンに人力車
粋な束髪
ボンネット
貴女に紳士の出で立ちで
上辺の飾りはよけれども
政治の思想が欠乏だ
天地の真理がわからない
心に自由の種をまけ
オッペケペー
オッペケペッポーペッポッポー
2.
versszak: A látszat-modernizáció
A szamurájok kemény, szögletes vállruháját (kamishimo) [3] levetve,
frakkban és nadrágban feszítenek a riksákon.
Divatos konty [4] és bonnett-kalap a fejeken,
hölgyek és urak pompáznak nyugati viseletben.
A külső dísz rendben van ugyan,
de a politikai gondolat teljesen hiányzik belőlük.
Nem értik a világ (ég és föld) igazságát,
szívükben kellene elvetniük a szabadság magját!
Oppekepe Oppekepeppo Peppoppo
[3] A kamishimo a szamurájok merevített, szögletes vállú formaruha-felsője volt. Kawakami azt kritizálja, hogy a feudális öltözéket ugyan gyorsan lecserélték nyugati öltönyre, de a fejekben a gondolkodás nem változott.
[4] A sokuhatsu (束髪) egy új típusú, Nyugatot utánzó női frizura volt, amelyet a hagyományos, nehéz japán kontyok helyett kezdtek el hordani a modernizáció jegyében.
亭主の職業は知らないが
おつむは当世の束髪で
言葉は開化の漢語にて
晦日の断り洋犬抱いて
不似合いだ
およしなさい
何にも知らずに知った顔
むやみに西洋を鼻にかけ
日本酒なんぞは飲まれない
ビールにブランデー
ベルモット
腹にも慣れない洋食を
やたらに食うのも負け惜しみ
内緒でそーっと反吐ついて
真面目な顔してコーヒー飲む
おかしいね
おかしいね
オッペケペッポーペッポッポー
3.
versszak: A hitelre vett luxus
A férje foglalkozását nem is tudni,
de a feje a legújabb divatú kontyba [4] van szedve.
Beszéde a felvilágosodás korabeli divatszavakkal (kango) [5] van teli,
és miközben a hó végi adósságokat tagadja le (a hitelezőket küldi el) [6],
nyugati kutyát dédelget az ölében.
Röhejes ez, hagyja abba!
Semmit sem tud, de mindentudó arcot vág.
Ok nélkül fennhordja az orrát a Nyugat miatt:
japán szakét bezzeg nem hajlandó inni,
csak sört, konyakot és vermutot!
A nyugati ételt, amihez a gyomra sincs hozzászokva,
csak azért is tömi magába dacból és büszkeségből,
majd titokban, lopva kihányja az egészet,
és komoly arccal kávét szürcsöl rá.
Nevetséges, ugye? Nevetséges, ugye?
Oppekepeppo Peppoppo
[5] A kango (漢語) a kínai gyökerű szavak használatát jelenti. A Meiji-korban a nyugati tudományos, politikai és filozófiai kifejezéseket (pl. „köztársaság”, „szabadság”, „filozófia”) ilyen új neologizmusokkal fordították le. A felszínes emberek ezekkel a nehéz szavakkal dobálóztak, hogy műveltnek tűnjenek.
[6] A misoka no kotowari (晦日の断り) a legfontosabb korhű részlet ebben a részben. A korabeli Japánban a hiteleket, számlákat a hónap utolsó napján (misoka) gyűjtötték be. A nő kifelé a gazdag, nyugatias úrinőt játssza, de valójában úszik az adósságban, és elküldi a hitelezőket, mert nincs pénze.
米価騰貴の今日に
細民困窮顧みず
目深にかぶった高帽子
金の指輪に金時計
権門貴顕に膝を曲げ
芸者たいこに金を撒き
内には米を倉に積み
同胞兄弟見殺しに
いくら慈悲なき欲心も
あまり非道な薄情な
ただし冥土のお土産か
地獄で閻魔に面会し
賄賂使うて極楽へ
行けるかえ
行けないよ
オッペケペー
オッペケペッポーペッポッポー
4.
versszak: A korrupt elit és a rizsválság
A mai napon, amikor a rizs ára az egekbe szökik [7],
a szegények nyomorával mit sem törődve,
szemébe húzott cilinderben jár,
aranygyűrűvel és aranyórával kérkedik.
A hatalmasok és nemesek előtt halong,
de a gésáknak és a dobosoknak (hízelgőknek) [8] két kézzel szórja a pénzt.
Otthon a raktárban halmozza a rizst,
miközben honfitársait és testvéreit hagyja éhen veszni.
Bármilyen irgalmatlan is a kapzsiság,
ez már túlságosan embertelen és szívtelen!
Vajon ez lesz a túlvilági szuvenírje?
Ha a pokolban találkozik Enmával (az alvilág bírájával) [9],
vajon megvesztegetéssel a mennyországba (tiszta földre) juthat?
Eljuthat-e oda? Nem, nem juthat el!
Oppekepe Oppekepeppo Peppoppo
[7] A rizsár-növekedés (beika tōki) valós történelmi probléma volt az 1880-as évek végén Japánban, ami hatalmas társadalmi elégedetlenséget és éhséglázadásokat szült. A dal a spekuláns gazdagokat és politikusokat támadja.
[8] A geisha taiko kifejezésben a taiko a férfi szórakoztatókra, gésák kísérőire (taikomochi) utal, akik hízelgéssel csalták ki a pénzt a gazdag politikusokból és üzletemberekből az éjszakai negyedekben.
[9] Enma (閻魔) a buddhista mitológiában a pokol ura és legfőbb bírája, aki mérlegre teszi a holtak földi bűneit. Kawakami gúnyosan megkérdezi, hogy a földi életben korrupt tisztviselő vajon a túlvilágon is tud-e kenőpénzt adni a bírónak.
お妾嬢さん 権妻に
芝居を見せるは不開化だ
勧善懲悪わからない
色気のところに目をむいて
大事の夫を袖にして
浮気をすること必定だ
お為にならない
およしなさい
国会開けた暁に
役者にのろけちゃいられない
日本大事を守りなさい
眉毛の無いのがお好きなら
狸と添い寝をするがよい
オッペケペ
オッペケペッポーペッポッポー
5.
versszak: A színházbolond szeretők
A szeretőknek és második feleségeknek [10]
színházba járni (színészekért rajongani) – az nem civilizáció!
Nem értik a színjáték erkölcsi tanítását (a jó jutalmazását és a rossz
büntetését),
csak a pikáns, szerelmi jelenetekre meresztik a szemüket.
Közben elhanyagolják (faképnél hagyják) fontos férjüket,
és biztos, hogy a hűtlenségen jár az eszük.
Ez nem vezet jóra, hagyják abba!
Most, hogy felvirrad a Parlament megnyitásának napja [11],
nem érünk rá színészekkel enyelegni!
Japán nagy ügyét kell megoltalmazni!
Ha annyira szeretik a szemöldök nélküli férfiakat [12],
akkor feküdjenek le inkább egy nyestkutyával (tanuki)!
Oppekepe Oppekepeppo Peppoppo
[10] Az omekake és gonzai a gazdag tisztviselők és üzletemberek hivatalos szeretőit, másodfeleségeit jelentette. Kawakami azért kritizálja őket, mert a drága színházi páholyokban ülve mutogatták magukat és rajongtak a színészekért, ami a konzervatív és a politikai kritikusok szemében is a Meiji-kori erkölcsi romlás jelképe volt.
[11] 1890-ben nyílt meg az első Japán Birodalmi Gyűlés (a Parlament/Diet). Ez óriási mérföldkő volt, a dal szerint a felesleges szórakozás helyett a nemzet sorsával kellene foglalkozni.
[12] A korabeli kabuki és egyéb színházi színészek teljesen leborotválták a szemöldöküket, és vastag fehér sminket hordtak. Kawakami szerint az ilyen arc groteszk, és gúnyosan a tanuki-hoz (japán nyestkutya, amit gyakran mosómedvékkel azonosítanak) hasonlítja őket.
娘の肩掛け立派だが
とっさんケットを腰に巻き
どちらもお客を乗せたがる
娘の転ぶを見習うて
とっさん転んじゃいけないよ
帰り車は駆け引きだ
本当にかえしちゃたまらない
おや危ないよ
オッペケペ
オッペケペッポーペッポッポー
6.
versszak: Az utcai prostitúció szlengje
A fiatal lány vállkendője pompás,
az öreg (riksás) takarója (blanket) [13] a derekára van tekerve,
de valójában mindketten kuncsaftot akarnak fogni!
Látván azt, ahogyan a lány erkölcsileg elbukik (utcalány lesz) [14],
te ne bukjal el (ne borulj fel a kocsival), öreg riksás!
A hazafelé tartó üres riksával való alkudozás csak taktika,
de ha valóban lekapcsol a rendőrség [15], az bizony kibírhatatlan (kínos)!
Hejhó, vigyázz, veszélyes!
Oppekepe Oppekepeppo Peppoppo
[13] A ketto az angol blanket (takaró) szóból átvett Meiji-kori szleng. Ez a versszak a Tokió utcáin zajló illegális, titkos prostitúcióról szól. A csinos sálat viselő utcalányok és az idős riksások együttműködtek: a riksás takarójával takarták el a lányt és az ügyfelet a hatóságok elől.
[14] A korobu (転ぶ - elesni, felborulni) szó itt zseniális kettős jelentésű szójáték. A riksás esetében a kocsi felborulását jelenti, a lány esetében viszont a korabeli szlengben az erkölcsi bukást, azaz a prostituálttá válást.
[15] A kaeriguruma wa kakehiki és a kaeshicha tamaranai sorok arra utalnak, hogy az engedély nélkül működő riksások és utcalányok állandó macska-egér játékot (taktikát) játszottak a rendőrséggel. Ha a rendőr tetten érte és „hazakísérte” (letartóztatta) őket, az a megélhetésük végét jelentette.
東京市中は賑やかだ
八人乗りなら乗合で
十六人なら乗込で
混んでもかまなきゃ立っといで
一区二銭は安いわねえ
めっぽうかいに安いわね
車がすれたら降りとくれ
皆さん手を貸しこいどくれ
オッペケペー
オッペケペッポーペッポッポー
7.
versszak: A tömegközlekedési káosz
Tokió belvárosa nyüzsgő és zajos!
Ahol nyolcnak kellene ülnie, az a menetrend szerinti omnibusz (noriai) [16],
de ha tizenhatan passzírozódnak be, az már az igazi zsúfoltság (norikomi).
Ha nem bánod a tömeget, állj csak fel és gyere!
Egy körzetért két szen – ugye milyen olcsó?
Rettenetesen, hihetetlenül olcsó!
De ha a kocsik tengelye összeér (elakad a sárban), szálljatok le gyorsan,
és kérem, mindenki segítsen tolni!
Oppekepe Oppekepeppo Peppoppo
[16] Ez a versszak Tokió hirtelen jött, kaotikus tömegközlekedési modernizációját gúnyolja ki (lóvasút, omnibuszok). A kocsik rendkívül olcsók voltak (2 szen), de annyira túlterheltek és rossz minőségűek, hogy az utasoknak gyakran le kellett szállniuk a sárból kitolni a járművet.
洋語習うて開化ぶり
パン食うばかりが改良じゃない
皇国権利を拡張し
国威を張るのが急務だよ
智識と智識の比べ合い
キョロキョロしてはいられない
究理と発明の先駆けで
異国に劣らずやっつけろ
神国名義だ
日本ポー
8. Záróvers: Az isteni ország kiáltványa
Nyugati szavakat mímelve játszani a felvilágosultat,
vagy csupán kenyeret enni – ez még nem reform!
A Birodalom jogait ki kell terjeszteni,
és a nemzeti tekintélyt öregbíteni: ez a legsürgősebb feladat!
Ez a tudás és a tudás összemérése (a világban),
nem lehet csak úgy értetlenül ide-oda pislogni!
A tudományos igazságok keresésében és a találmányokban az élre törve,
ne maradjunk el a külföldi nemzetektől, győzzük le őket!
Az Isteni Ország nevében – Nipponpō (Japán)! [17]
[17] A dal zárása tökéletesen mutatja a Meiji-kor nacionalista, dacos hangulatát. Kawakami szerint a valódi modernizáció nem a nyugati divat és ételek (kenyér) majmolása, hanem az, ha Japán a tudomány és technológia terén legyőzi a Nyugatot, megvédve függetlenségét mint „Isteni Ország” (Shinkoku). A Nipponpō a „Nippon” (Japán) név és a rezesbandák kürtjének hangjának (pō) zseniális, hazafias összeolvasztása.
Csak igazat lehet adni azoknak, akik a ritmizált szövege és szókimondó szövege hallatán ezt a dalt a világ első rapjeként nevezik meg. Azonban a Meiji-korszak második felére ezt az éles nyelvű utcai politizálást már nem nézték jó szemmel, ezért az énekeseknek is más témák után kellett nézniük. Előtérbe kerültek az intimebb érzések, a szerelem, a vágyódás, a bánat, a magány, a nosztalgia, és a tájképek, valamint a politikai helyett a társadalmi szatírák. A hagyományosan pengetett shamisent felváltotta előbb a hegedű, majd később a gitár. Az enka jelentése is egyre inkább "népies stílusú előadói dal"-ra módosult. Az enka átmeneti kora valójában egy nagy zenei olvasztótégely volt, mivel ekkor áramlottak be a nyugati típusú szórakoztató zenék is Japánba, a helyi tradicionális műfajok és a nyugati klasszikus zene mellett megjelentek az operettek, a jazz, a blues, a tangó stb., a belőlük és a keveredésükből kinőtt populáris zene összefoglaló neve ryūkōka lett. Az enka is kereste a helyét, egyaránt érték népzenei és nyugati zenei behatások, szövegeit tekintve pedig érdekes módon még a klasszikus japán költészettel, a wakával is rokonítható - ha nem is a nyelvi sűrítményeinek és szimbolizmusának erőteljessége miatt, hanem az azonos érzelmi rezonanciák tekintetében.
Ezek a zenék nem a nyugati dúr-moll tonális rendszert követték, hanem a
japán yo-in skálákat, vagy a két rendszer egymáshoz igazított változatait. A
japán skálák pentaton hangsorok voltak, melyek közül az in használata (a
dúrhoz hasonlóan) vidámabb tónusú, míg a yo (a mollhoz hasonlóan) sötétebb,
rezignáltabb hangulatú zenéket eredményezett. Az enka dalok a yona-nuki dúr
(pentatonikus dúr) vagy yona-nuki moll (pentatonikus moll) pentaton skálákat
használták, és különösen vonzódtak az utóbbihoz.
A yona-nuki moll skála
Az enka ebben az átmeneti időszakban nem igazán találta a helyét, viszonylag
gyorsan háttérbe szorult a ryūkōka elementáris hatásával szemben. A műfaj
kikristályosodása majd a háborút követő időszakban következik be, amikor
kiteljesíti erőteljes műfaji jellemzőit: a szerelem és nosztalgia
balladisztikus hangvételét, a rezignáció képeit (alkohol, kikötő, este, eső
stb.), valamint az ezekhez társuló, túlcsordulóan érzelmes, vibrátós
előadásmódot.
Az írásunk szempontjából fontos átmeneti korszakban azonban még ezek a
stílusjegyek sokkal visszafogottabbak, és nem is igazán letisztultak.
Ingadozik a besorolás is az enka és a ryūkōka között. Hogy nagyjából képet
alkothassunk a Japánból származó zenékre, hallgassunk meg néhány példát.
Az első felvétel Taki Rentarō kompozíciója 1901-ből, a "Hold a romos kastély
felett" (荒城の月), melyet a modern enka előképének szoktak tekinteni. A
yona-nuki moll dallam hangjai szomorkás, melankolikus hangulatot
ébresztenek. Előadó: Ichiro Fujiyama és a Columbia Női Kórus.
Channel: みつ
Video: 【流行歌】荒城の月 藤山一郎 コロムビア・レコード
Az 1914-ben megjelent "Katyusa dala" a yona-nuki dúr dalok egyik példája,
Nakayama Shinpei szerzeménye. Eredetileg Tolsztoj Feltámadás című regényéből
készült színházi adaptáció betétdala volt, onnan önállósult slágerré. Bár
azt írtam, hogy általában a dúr dallamok vidámabbak, ez éppen nem az, hiszen
a főhősnő elveszett ártatlanságát, a férfi iránti gyengéd érzéseit és a
sorssal való küzdelmét jeleníti meg, így egyszerre szomorú és emelkedett. A
dalt már 1916-ban kiadták Joseonban is koreai szöveggel, így egyben azon
dalok példája is, amelyeket korábban nem taglaltunk a hazai zenei fejlődés
részeként, mivel nem tartalmaztak koreaiak által hozzáadott értéket: az
idegen dallam megtartásával és az eredeti szöveg változtatások nélküli
lefordításával váltak slágerré.
Channel: sabo yobo
Végül még egy korabeli sláger, viszont jóval későbbi feldolgozásban. Noguchi
Ujo (szöveg) és Nakayama Shinpei (zene) dala az enka klasszikus előképe,
1923-as első felvételét követően követhetetlenül sok kiadása, élő előadása és
különböző alkotásokban való megjelenése volt. A révész dalának ez a változata
az Esős napok (1957) című filmből való, melynek rendezője Seiji
Hisamatsu.
Channel: 【流行歌の情景】Old but gold
Mivel a modern enkával biztosan nem fogok foglalkozni, egy felvétel erejéig
megidézem, hogy mi fejlődött ki az eddig hallott felvételek nyomán. Misora
Hibari énekesnő a modern enka királynője, egyik híres dala a Like the Flow of
the River, ami az utolsó albumán 1989-ben jelent meg. Az előadásában
tökéletesen lehet élvezni a kobushi énektechnika érzelmi vibrátóját, a
hangszerelésben a vonósok és fúvósok jelenlétét, a dal melankolikus
líraiságát, mégis intenzív érzelmi töltetét.
Channel: Alice Jiang
Bár el szerettem volna jutni ebben a részben a koreai trot kezdeményeihez, de azt hiszem, jobb lesz itt megállni, különben végtelenül hosszú lenne ez a bejegyzés. Legközelebb viszont azzal folytatjuk.
→ Tovább az 5. részhez
Források:
Szerzői jogi megjegyzés: A bejegyzésben szereplő archív fotók és dokumentumok a hatályos jogszabályok értelmében közkincsnek minősülnek, vagy oktatási célú méltányos használatból származnak. A cikkben beágyazott és feliratozott videók a YouTube platform szabályzatának (Content ID) megfelelően, a jogtulajdonosok engedélyével és jóváhagyásával jelennek meg. A blog nem formál jogot a zenei és képi anyagok tulajdonjogára; azok a mindenkori szerzőket és kiadókat illetik.
