Alternatív címek: A Word from Warm Heart, One Warm Word, Warm Words
SBS, 2013, 20 rész
Műfaj: dráma, család, házasság, melodráma
Írta: Ha Myeong-hee 하명희
Rendezte: Choi Yeong-hoon 최영훈
Magyar felirat: Zita6462, Zöld Tigris Fansub
Írta: Ha Myeong-hee 하명희
Rendezte: Choi Yeong-hoon 최영훈
Magyar felirat: Zita6462, Zöld Tigris Fansub
Adatok bővebben:
HanCinema,
MyDramaList
* Az ismertető spoilereket tartalmaz! *
* Az ismertető spoilereket tartalmaz! *
A címe alapján leginkább egy romkomra számítottam, ezért némiképp meglepett,
hogy milyen nehéz témát járt körül a Kind Words (eredeti címén: Egy meleg
szó) című sorozat. A dráma gondolati alapvetése az, hogy miközben két
független ember társkapcsolatának összege 1+1=2, ez a házastársak esetében
megváltozik, és furcsa mód 1+1=3 lesz belőle, tehát a házastársi
elköteleződés hordoz valami többletet, valamiféle hozzáadott értéket. Ezért
két házasságot helyez a fókuszba, mégpedig krízishelyzetben, mivel a
házaspárok egy-egy tagja szerelmi kalandba bonyolódott egymással, és a dolog
lelepleződésével ez nemcsak a saját és a házastársuk, hanem a környezetükben
lévő emberek életére is hatással lesz.
Amíg a házasság intézménye fennáll, addig a téma örökérvényű, ezért a Kind
Words egyszerűen a témájánál fogva is megállja a helyét, de még izgalmasabb
szemügyre venni a következő tények ismeretében. Bár a nyugati országokban is
érvényben volt a házasságtörés büntetése, a vonatkozó jogszabályokat a 20.
század közepére-végére mindenütt eltörölték. Nem így Dél-Koreában, ahol az
OECD-tagországok közül utolsóként még sokáig érvényben maradt a
házasságtörés kriminalizálása, melynek elkövetéséért akár kétéves
börtönbüntetés is járt. Az 1953-ban bevezetett törvény alapján évente
mintegy 1000-3000 per indult, melyek lényegi elemét képezte a felek
szexuális kapcsolatának bizonyítása, ami elengedhetetlen volt a
büntethetőséghez. A bizonyítás természetesen sokszor nehéz és kétséges volt,
a bevetett eszköztár megalázó és sértő is lehetett az egyéni szabadságjogok
tekintetében. Bár a magánnyomozó irodák működése tiltott az országban, a
szerepüket "információs szolgáltatók" vették át, akik követték,
megfigyelték, fotózták és dokumentálták a gyanúsítottak életét, és sokszor
nemcsak a házastársak, hanem ügyvédek vagy az ügyészség megbízásából. A
közvetett bizonyítékok megszerzése (tanúvallomások, bankkártya-adatok,
hotelregisztrációk, üzenetváltások) mellett a legdurvább eszköz a ritkábban
alkalmazott "tettenérés" volt, amikor a házastársak (néha a rokonok
részvételével és/vagy rendőri támogatással) rárontottak a gyanúsítottakra,
akiket a rajtakapás után rendre a nyilvánosság pellengérére állítottak - bár
a nőket és a férfiakat nem egyenlő mértékben, az előbbiek kárára. A
társadalmi változások nyomán a közvélemény is egyre kétségesebbnek tartotta
ennek a rendszernek az érvényességét, komoly társadalmi viták zajlottak
egyes extrém eseteket követően, melyek következtében az Alkotmánybíróság
2008-ban és 2009-ben is foglalkozott a kérdéssel, de a törvény eltörlése
végül csak 2015 elején történt meg. Még ekkor is 600 per volt folyamatban,
melyek a törléskor szűntek meg, és lehetőség nyílt korábbi perek
újratárgyalására is.
A dráma szempontjából mindez azért érdekes, mert a bemutatása a társadalmi viták idején, a törvénycikk eltörléshez közeledve történt, de még érvényben volt a büntető szabályozás, így a fent leírt valóság szinte minden eleme megtalálható benne. A Kind Words határozottan házasságpárti, de szerencsére messzire elkerüli, hogy ezt a megrögzött konvenciókkal indokolja. Ahelyett hosszú és nem feltétlenül kényelmes utazásra invitál az egyéni és kapcsolati lélektan területére. Itt meg kell említeni azt az ügyes megoldást, amivel mindezt lehetővé teszi: ugyan a karakterek a társadalom sokféle rétegéből érkeznek, mindannyian kellő értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkeznek ahhoz, hogy a történetet ne az indulatok, hanem a belátási szándékok vezéreljék.
Az
események elindítója Na Eun-jin (Han Hye-jin) és Yoo Jae-hak (Ji Jin-hee)
kapcsolata, amit szinte a végső szakítás pillanatában ismerünk meg. Két
szimpatikus embert látunk, akik érzékelhetően egy hullámhosszon rezegnek.
Annak ellenére, hogy a dráma bemutatja az emberek kiközösítő, megvető
hozzáállását, valamint azt, hogy ők maguk is bűnösnek érzik magukat, nem
ítélkezik felettük, de nem is menti fel őket. Megkerüli a nyílt
kérdésfeltevést, hogy joga van-e két elkötelezett embernek a "szabálytalan"
érzésekhez, de indirekt módon megválaszolja azt - éppen azáltal, ahogyan a
kapcsolatukhoz vezető folyamatokat feltárja. Egy dolgot azonban
kihangsúlyoz, ami az előzőekben leírtak alapján érthető meg igazán: a felek
között nem történt testi érintkezés (tehát nem követtek el bűncselekményt).
Pedig ezt firtatja folyton Jae-hak felesége is, bevallva, hogy jobban örült
volna, ha a férje kapcsolata - ahogy fogalmaz - csak "állatias ösztönök"
fellángolása lett volna, és nem érzelmi vonzalom. Mert ez utóbbi sokkal
kényelmetlenebb, hiszen felveti azt a kínzó kérdést, hogy akkor "mit nem
lehetett bennem szeretni?", vagy azt, hogy "volt-e szerepem abban, hogy ide
jutottunk?".
A Yoo Jae-hak - Song Mi-kyeong (Kim Ji-soo) házaspár kapcsolata ugyan emlékeztet a hagyományos koreai házasságokra, de nem a szülők által elrendezettre, hanem a ritka Hamupipőke-típusúakra. Jae-hak a családjától örökölt céges vagyon vezetője, Mi-kyeong pedig a valóra vált álmai élője, aki mindent megtesz azért, hogy meghálálja a sorsnak, amiért ilyen férjet és életkörülményeket adományozott neki. Már túl vannak két gyerek felnevelésén, akik éppen külföldön tanulnak, ezért a pár előtt nincs akadály, hogy szabadon mozogjanak a krízis feltárásában és kezelésében. Először fogalmuk sincs, hogy mi történt velük, hiszen mindketten tökéletesen alakították a vállalt házastársi szerepüket. Fel sem tűnt nekik, hogy milyen páros magányt építettek ki, és még csak nem is érzékelték a kényelmetlenségét. Nekik rá kell ébredniük a valóságra, ami nem megy könnyen. Először mindketten hárítanak, a feleség bűnbakot keres, és szinte rögeszméjévé válik a férjének büntetése. A férj teljesen vak a felesége ki nem mondott problémái iránt, amit csak tetéz a velük élő anyjának, Choo asszonynak valódi szipirtyó jelleme, amivel Mi-kyeong vérét szívja. Ebben a felállásban tetten érhetőek a konfuciánus értékrendű családi felállások nyomai, a társkapcsolatok érzelmi üressége, az idősek visszaélései a tekintély elvével (a férj talán ha egyszer mond ellent az anyjának), az egyes családtagok vagyoni vagy társadalmi rangon alapuló megkülönböztetése - igaz, már legyengült és kijátszható formában. Miközben gyötrik egymást, eljutva a válásban keresett kiútig, elkezdődik egy másik folyamat is: az egyezkedések során rácsodálkoznak egymás valódi személyiségére, akit addig nem ismertek. Mi-kyeong meglátja a férfi érző lényét, Jae-hak pedig meglepetten figyeli a női mivoltában magára találó feleségét - és úgy tűnik, ez a nő (újra) megtetszik neki.
Más
a felállás Na Eun-jin családjában, akik kissé fiatalabbak, függetlenebbek,
és van egy kislányuk is. Talán ismét a konfucianizmus számlájára írhatjuk
azt az önvádat, amellyel Eun-jin sújtja magát, miután a szakításuk
indokaként megfogalmazza, hogy a harmadik félhez kötő lelki kapocs ugyanúgy
házasságtörő viszony, mint a testiség. Bűntudatát csak súlyosbítja, hogy
látja a vétlen Mi-kyeongnak okozott fájdalmat, és ezt az állapotát csak
eszkalálja az a láncolat, amellyel a viszonya kihat a szerettei életére.
Azonban van egy nagyon fontos elem a drámában: Eun-jin "félrelépésének"
előzménye a férjének, Kim Seong-soo-nak (Lee Sang-woo) hűtlensége, amelyet
éveken át csak szavakban tudott megbocsátani, a valódi érzéseiben nem, és
emiatt képtelen volt észlelni a férje igyekezetét és gyötrődését. Ennek a
házaspárnak az érzelmi viszonya kezdetektől fogva impulzív, erős szélsőségek
között mozog. Két nagyon érzékeny emberről szól, akiknek arra kell
rájönniük, hogy az érzelem sosem tűnt el közöttük, csak valahol elveszett,
ezért meg kell találniuk. Ők is eljutnak a válás gondolatáig, amellyel
szemben két hatalmas erő dolgozik: a közös gyerek, aki tükrözi a tetteik
következményeit, valamint Seong-soo belátóképessége, aki felismeri, hogy a
jelenlegi helyzet az ő egykori hibás lépésében gyökerezik. A kislányuk, Kim
Yoon-jeong (Lee Chae-mi) aki rendkívül aranyos, remekül játszó
gyerekszínész, a szájába adott szövegeket túl felnőttesre írták, ezért néha
visszásan hangzanak, de éppen ezáltal mindig elérik a kívánt
céljukat.
A két család még egy ponton érintkezik: Song Min-soo (Park Seo-joon) és Na Eun-yeong (Han Groo) kapcsolatában. Min-soo is nővére, Min-kyeong családjában nőtt fel, Jae-ho szinte saját gyermekének tekinti. A fiatal férfi karaktere azt mutatja meg, hogy a gyermekkorban látott családi minták és élmények milyen mélyen befolyásolják az életünket: Min-soo is a gyermekkori traumák és a készen kapott új családi élete tapasztalatainak szorításában vergődik. A húsz részben kibontakozó történet alkotói reális drámai eszközökkel dolgoznak, csak elvétve engedve a melodráma vonzásának. Kicsit éppen itt, e pár történetének dramatizálásában, de nem nagyon zavaró, csak érzékelhető módon.
Ami viszont igazi ínyencsége a drámának, az az idősebb korosztály érintettségének ábrázolása. A történet így lesz Eun-jin szüleinek jelenlétével többgenerációs látlelet. Az idős szülők, Kim Na-ra (Go Doo-shim) és Na Dae-ho (Yoon Joo-sang) modern gondolkodásúak, akik nem akarnak beleavatkozni a gyerekeik életébe. Nem rejtik véka alá a véleményüket, de mellettük állnak, bármi is történjen, és ha véletlenül ők maguk hibáznának, azt beismerik. Azonban a helyzetük nem fájdalmak nélküli, mert egyrészt folytonosan reflektálnak a saját megélt életükre is, másrészt a tehetetlenség érzése is kínozza őket gyermeik szenvedéseinek láttán. Mégis kiapadhatatlan erőforrások, akiknek támogatásából bőven jut fogadott gyermekeiknek, azaz gyermekeik társainak is.
A Kind Words a koreai melodrámák tengerében egy azoktól mélyen elütő, igazi, realitások talaján álló dráma-gyöngyszem. Bár a hatása a bemutatása idején különösen nagy lehetett, a tartalma mind a mai napig érvényes, szívet szorító és gondolatébresztő. Meglehet, hogy az azóta eltelt és felgyorsult időben sokat változtak a házasságról alkotott nézetek, azt hiszem, hogy az 1+1=3 érvényességét nem kell elvitatnunk, ha a házasság helyébe a szeretett emberért való felelősségvállalást írjuk. A Kind Words sem tesz mást, és időnként megfogalmaz olyan igazságokat, melyek közhelynek hatnak, de ettől még nem érdemes megkérdőjelezni őket:
A dráma szempontjából mindez azért érdekes, mert a bemutatása a társadalmi viták idején, a törvénycikk eltörléshez közeledve történt, de még érvényben volt a büntető szabályozás, így a fent leírt valóság szinte minden eleme megtalálható benne. A Kind Words határozottan házasságpárti, de szerencsére messzire elkerüli, hogy ezt a megrögzött konvenciókkal indokolja. Ahelyett hosszú és nem feltétlenül kényelmes utazásra invitál az egyéni és kapcsolati lélektan területére. Itt meg kell említeni azt az ügyes megoldást, amivel mindezt lehetővé teszi: ugyan a karakterek a társadalom sokféle rétegéből érkeznek, mindannyian kellő értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkeznek ahhoz, hogy a történetet ne az indulatok, hanem a belátási szándékok vezéreljék.
A Yoo Jae-hak - Song Mi-kyeong (Kim Ji-soo) házaspár kapcsolata ugyan emlékeztet a hagyományos koreai házasságokra, de nem a szülők által elrendezettre, hanem a ritka Hamupipőke-típusúakra. Jae-hak a családjától örökölt céges vagyon vezetője, Mi-kyeong pedig a valóra vált álmai élője, aki mindent megtesz azért, hogy meghálálja a sorsnak, amiért ilyen férjet és életkörülményeket adományozott neki. Már túl vannak két gyerek felnevelésén, akik éppen külföldön tanulnak, ezért a pár előtt nincs akadály, hogy szabadon mozogjanak a krízis feltárásában és kezelésében. Először fogalmuk sincs, hogy mi történt velük, hiszen mindketten tökéletesen alakították a vállalt házastársi szerepüket. Fel sem tűnt nekik, hogy milyen páros magányt építettek ki, és még csak nem is érzékelték a kényelmetlenségét. Nekik rá kell ébredniük a valóságra, ami nem megy könnyen. Először mindketten hárítanak, a feleség bűnbakot keres, és szinte rögeszméjévé válik a férjének büntetése. A férj teljesen vak a felesége ki nem mondott problémái iránt, amit csak tetéz a velük élő anyjának, Choo asszonynak valódi szipirtyó jelleme, amivel Mi-kyeong vérét szívja. Ebben a felállásban tetten érhetőek a konfuciánus értékrendű családi felállások nyomai, a társkapcsolatok érzelmi üressége, az idősek visszaélései a tekintély elvével (a férj talán ha egyszer mond ellent az anyjának), az egyes családtagok vagyoni vagy társadalmi rangon alapuló megkülönböztetése - igaz, már legyengült és kijátszható formában. Miközben gyötrik egymást, eljutva a válásban keresett kiútig, elkezdődik egy másik folyamat is: az egyezkedések során rácsodálkoznak egymás valódi személyiségére, akit addig nem ismertek. Mi-kyeong meglátja a férfi érző lényét, Jae-hak pedig meglepetten figyeli a női mivoltában magára találó feleségét - és úgy tűnik, ez a nő (újra) megtetszik neki.
A két család még egy ponton érintkezik: Song Min-soo (Park Seo-joon) és Na Eun-yeong (Han Groo) kapcsolatában. Min-soo is nővére, Min-kyeong családjában nőtt fel, Jae-ho szinte saját gyermekének tekinti. A fiatal férfi karaktere azt mutatja meg, hogy a gyermekkorban látott családi minták és élmények milyen mélyen befolyásolják az életünket: Min-soo is a gyermekkori traumák és a készen kapott új családi élete tapasztalatainak szorításában vergődik. A húsz részben kibontakozó történet alkotói reális drámai eszközökkel dolgoznak, csak elvétve engedve a melodráma vonzásának. Kicsit éppen itt, e pár történetének dramatizálásában, de nem nagyon zavaró, csak érzékelhető módon.
Ami viszont igazi ínyencsége a drámának, az az idősebb korosztály érintettségének ábrázolása. A történet így lesz Eun-jin szüleinek jelenlétével többgenerációs látlelet. Az idős szülők, Kim Na-ra (Go Doo-shim) és Na Dae-ho (Yoon Joo-sang) modern gondolkodásúak, akik nem akarnak beleavatkozni a gyerekeik életébe. Nem rejtik véka alá a véleményüket, de mellettük állnak, bármi is történjen, és ha véletlenül ők maguk hibáznának, azt beismerik. Azonban a helyzetük nem fájdalmak nélküli, mert egyrészt folytonosan reflektálnak a saját megélt életükre is, másrészt a tehetetlenség érzése is kínozza őket gyermeik szenvedéseinek láttán. Mégis kiapadhatatlan erőforrások, akiknek támogatásából bőven jut fogadott gyermekeiknek, azaz gyermekeik társainak is.
A Kind Words a koreai melodrámák tengerében egy azoktól mélyen elütő, igazi, realitások talaján álló dráma-gyöngyszem. Bár a hatása a bemutatása idején különösen nagy lehetett, a tartalma mind a mai napig érvényes, szívet szorító és gondolatébresztő. Meglehet, hogy az azóta eltelt és felgyorsult időben sokat változtak a házasságról alkotott nézetek, azt hiszem, hogy az 1+1=3 érvényességét nem kell elvitatnunk, ha a házasság helyébe a szeretett emberért való felelősségvállalást írjuk. A Kind Words sem tesz mást, és időnként megfogalmaz olyan igazságokat, melyek közhelynek hatnak, de ettől még nem érdemes megkérdőjelezni őket:
"Nem akkor van vége valaminek, amikor megkapod, amit akarsz.
Az csupán a kezdet."
