김도영: 82년생 김지영
A
soha el nem fogyó házimunka rutinnal végzett sietős mozdulatait látjuk a
modern lakótelep sokemeletes házának egyik felső szintjén lévő
lakásban, majd pár perc pihenőre a fiatalasszony kimenekül az erkélyre.
Szép, fiatal arc bámul kifejezéstelenül a nagy üres semmibe, a szeme
lecsukódik, magában keresne nyugalmat, de máris megszólal a szobából egy
hang: Anyu! És a hátraforduló nő arcán már egy meleg, anyai mosoly
ragyog.
Főcím következik.
Ennél
pontosabban nem is lehetne felvezetni a témát, melyet Kim Do-young
rendező választott, aki maga is nő, és nem félt belenyúlni egy
darázsfészekbe. A film látens előtörténete évekkel korábbra vezet
vissza. Egy régebbi tévésorozat forgatókönyvírója, Cho Nam-joo írt egy
saját élettapasztalataiból táplálkozó regényt, mely 2016-ban jelent meg.
Koreában ezt tartják az első feminista irodalmi műnek, melynek kapcsán
élénk vita bontakozott ki a közösségi felületeken. Néhányan üdvözölték,
de a nagy többség felháborodottan elutasította. Azonban 2018. májusában
az Igazság Párt vezetője egy ajánlással kísérve Moon Jae-in elnöknek
ajándékozta a könyvet, amely iránt felrobbant az érdeklődés. A regény
2018. novemberétől több mint egymillió példányban kelt el.
Egy
évvel később, 2019. októberében mutatták be a filmes adaptációt,
melynek kapcsán a régi viták újraéledtek, de az idők változása és az
emberek szemléletének formálódása a kérdéskör újragondolását is segíti.
A
főcím után a férjet látjuk, aki segítséget kér egy pszichológustól a
felesége számára, bár a problémáról még nem értesülünk, hogy miért is
teszi ezt. Maga a helyzet rendkívüli, hiszen sok egyéb forrásból tudjuk,
hogy Koreában még mindig nem általánosan elfogadott gyakorlat, hogy
lelki gondokkal valaki szakemberhez folyamodjon segítségért. Később megtudjuk, hogy a felesége depressziós, és az állapotát egy furcsa tünet kíséri: időnként más személyek hangján szólal meg, és ennek nincs tudatában.
A
film további jeleneteiből ezután lajstromozni lehetne a fiatal anyákra,
valamint általánosan a nőkre zúduló szexista megnyilvánulási formákat. A
férfiak gátlástalanul megjegyzéseket tesznek rájuk, ingyenélőknek és
semmittevőknek nevezve a gyermekük nevelésével foglalkozó, otthon maradó
nőket, és nem kivétel ez alól az orvos sem, amint azt a családi vacsora
közben megtudjuk a feleségtől. Azonban mi egy modern család életét
szemléljük, ahol a férfi nem hasonlít az előbb említett társaihoz.
Besegít a gyerek gondozásába, szerető figyelemmel törődik a feleségével,
és ellenszenvvel viseltetik férfi munkatársai bigott, előítéletes
gondolkodásával szemben. Keresi a segítséget, amivel a feleségét
kivezetheti a bajból, és megérti, hogy a szerepek időnként
felcserélődhetnek, a férfi is lehet gyermekét otthon gondozó apuka, ha a
felesége munkában való kiteljesedése, karrierje úgy kívánja.
De
míg ide eljutunk, elsőként részletes rajzot kapunk mindkettőjük
családjáról. A férfi makacs, maradi gondolkodású, agresszív anyjáról,
akinek gondolkodása teljes mértékben foglya a leghagyományosabb,
hierarchikus nagycsaládi modellnek. Ebben a családban kérdőjelek nélkül
élik azt az életet, melyet a felmenőiktől örököltek, és leginkább az
anya ostoba magabiztossággal igyekszik szétrombolni az ettől eltérő
törekvéseket. Minden szava mérgezett fullánk, és bizonyos kéjjel
meregeti azt a leggyengébb láncszem, a legfiatalabb menye felé.
A
nő családja jóval összetettebb, az anyához, akár az origóhoz lehet
viszonyítani a szélsőségeket, hiszen jelen van itt is a férfiak nagyobb
értékűségének, ezért kivételezettségének szemlélete, de nem
megfellebbezhetetlenül - már az anya is fellázad ellene, a fiatalok
pedig elég bátrak ahhoz is, hogy kíméletlenül humor tárgyává tegyék.
Ebben a családban meg is születnek a legfontosabb felismerések, és
képesek lesznek egymás segítségére lenni.
A
film különböző idősíkok megjelenítésén át vezet be a munkahelyi
hierarchiák rendjébe, és komoly gyűjteményt láttat az egyenlőtlenségek,
ízléstelen élcelődések köréből. Ezek mellé rendeli azokat a
stratégiákat, amelyek a nők túlélését teszik lehetővé az őket
folytonosan hátrányosan megkülönböztető, megalázó közegben. Végül nem
marad ki a felsorolásból a kukkoló kamerákon keresztül a munkahelyekre
befurakodó illegális szexpiac felemlítése sem, mint ahogyan a nyilvános
helyeken a fiatal lányokat érő szexuális abúzusok sem.
Kim Do-young rendező |
Rendkívül
fontos kijelentések hangzanak el a filmben, meglehetősen direkt
megfogalmazásban. Talán a legfontosabb ezek közül, hogy a nők élete
ugyanannyit ér mint a férfiaké, a tanulásba fektetett erőfeszítéseikkel
ugyanúgy megdolgoztak az érvényesülésükért, ahogyan a férfiak. KIM
Do-young rendező időnként a humor eszközével is el tudja érni, hogy
megértsük a dolgok képtelenségét. A film egyik jelenetében a nőtársaság
tagjai arról számolnak be, hogy milyen tanulmányokat folytattak, és mire
használják a sokéves befektetéssel megszerzett tudásukat. Együtt
nevetünk a színésznővel, aki a gyermekének mesélt Hófehérke dramatizált
előadásával tudja csak kamatoztatni diplomáját, de nem tudjuk megúszni,
hogy belegondoljunk, hányféle elvetélt életterv üli körül a baráti
társaság asztalát.
Mindezzel
együtt a film elkerüli, hogy didaktikus tanmesévé váljon, mert a
megidézett jelenségek belesimulnak a történet fősodrába, mely egyre
mélyebben arra koncentrál, hogy a pár miként küzdi le a krízishelyzetet.
A legnagyobb fegyvertény, hogy a feleség meg tud szabadulni a beléje
nevelődött megfeleléskényszertől, mely gúzsba köti az énjét. Fel meri
vállalni a hiányérzeteit, melyeket a személyiségének kiteljesítése terén
érez. A gyógyulás egyúttal az önmagára találás folyamata is, melynek
végén - ha az eredeti tervektől eltérő módon is -, de megszületik az
öntudatos, sikeres Kim Ji-young.
GONG
Yoo a férj szerepében egy olyan karaktert formál meg, melyet még ritkán
látunk koreai filmekben. Már nem a paternalista, családtagjairól
gondoskodó családfőt jeleníti meg, hanem a társat, aki együtt érez,
együtt gondolkodik, és keresi a saját felelősségét is a történésekben.
Sokáig meg fogjuk őrizni azt a jelenetet, melyben az addig titkolt
aggódása töri át érzelmei gátjait.
A feleség szerepében JUNG Yu-mi pedig érdekes kettősséget tud megjeleníteni: légiesen törékeny lénye mégis mindvégig gyakorlatias marad. Bátorságát felelősségérzete táplálja, és gyönyörű az a kulcsjelenete, melyben a legelveszettebb pillanataiban hívja elő magából régi, magabiztos lényét, akinek határozott lépéseit a rendező meg is jeleníti számunkra. Ezek a léptek indítják el hősnőnket azon az úton, melynek végén ismét találkozhatunk ezzel a magabiztos nővel, immár a valóságban.
A feleség szerepében JUNG Yu-mi pedig érdekes kettősséget tud megjeleníteni: légiesen törékeny lénye mégis mindvégig gyakorlatias marad. Bátorságát felelősségérzete táplálja, és gyönyörű az a kulcsjelenete, melyben a legelveszettebb pillanataiban hívja elő magából régi, magabiztos lényét, akinek határozott lépéseit a rendező meg is jeleníti számunkra. Ezek a léptek indítják el hősnőnket azon az úton, melynek végén ismét találkozhatunk ezzel a magabiztos nővel, immár a valóságban.
A
film megmutatja azt is, hogy nemcsak a házaspár változik, hanem a
társadalmi közeg is. Fontos szereplője a történetnek e szempontból a
feleség öccse, aki elkényeztetett nevelése ellenére lassan átlát apja
gondolkodásának korlátain, és felismeri, hogy testvére mennyire
méltánytalan mellőzésben részesül. Magának az apának is dereng már
valami, bár vele ezért még komoly konfrontációba kellett keverednie a
feleségének. A családok mikro-közegén túl már a társadalom
makro-szintjén is elkerülhetetlenek a változások, ezt jelzik a
munkahelyi képzés képsorai, melyen még kissé feszengve veszik tudomásul a
férfinép előjogokra ácsingozó egyedei, hogy másfajta fordulatszámra
kell kapcsolniuk.