2018. május 16., szerda

[röpke] YANG Yun-ho: Fighter In The Wind (2004)

양윤호: 바람의 파이터

________________________________

Írta: Ricemegatron Expert
________________________________



Különös élettörténet Choi Yeong-eui-é, akit a világ talán jobban ismer Masutatsu Oyamaként, a kyokushin karate kifejlesztőjeként. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, a film Choi Bae-dalról szól - szóval hogyan is kapcsolódnak ezek a nevek egymáshoz? A japán név szó szerinti fordítása az ősi Chosun-királyság, tehát az ősi Korea (Bae-dal) megnevezésének. A név japán változata nem hangzik el a filmben (bár ismeretes, hogy azt közel a Japánba érkezését követően vette fel történetünk hőse), viszont nem is a születési nevén nevezik, hanem a japán név koreaira való visszafordításával, Choi Bae-dalként. Hogy ez a megnevezés becenévként vajon rajta ragadt-e már a Koreában töltött fiatalkora során, nem tudjuk meg, mindenesetre a film ezzel áthidalja a japán néven nevezés problematikáját. 




Mindez azért érdekes, mert ismét egy koreai nemzeti identitást építő filmmel állunk szemben. A gazdasági prosperitásban magára találó és nemzetközi elismertségét kivívó Koreának a (nép)lelki magabiztosságát is meg kell lelnie, és ez a nehezebbik feladat. Hiszen az ország történelmi távol- és közelmúltja nem rejt mást, csak vért és könnyeket, egészen a végső megaláztatásig, amikor a japán annektálás következtében a nemzetállam meg is szűnt létezni. Csoda-e, ha a nehezen kivívott szabadság birtokában a nemzeti önbecsülés visszaszerzése a legfontosabb feladat? Minden mozzanat fontos, ami hozzájárulhat a nemzeti önazonosság újradefiniálásához - legyen az bármilyen szellemi érték, vagy Koreában gyökerező, oda visszavezethető, sikeres, méginkább hősies életút, akár a múltról, akár a jelenről legyen szó. A feladatot ráadásul a két nagyhatalmi vetélytárs: Japán és Kína mellé felnőve, sokszor nem is titkoltan, rajtuk revansot véve kell végrehajtani.

A 'Harcos a szélben'-t 2004-ben mutatták be, a mester halálának tizedik évfordulóján, és ezzel egy csapásra két legyet is ütöttek: emléket állítottak a harcművészet nemzetközi nagyságának, valamint kicsit "vissza is szerezték" őt Koreának a japánoktól. Hogy ez mit is takar, annak néhány aspektusát megpróbálom érzékeltetni ebben az ismertetőben, habár a téma messze túlmutat még a film alaposabb elemzésének keretein is.

Úgy tűnik, mintha hiteles életrajzi filmet látnánk, de valójában a történet alapja egy japán manga, a Karate Baka Ichidai (Egy karate-őrült élete) amelyet Ikki Kajiwara írt, a rajzait Jiro Tsunoda és Joya Kagemaru készítették. Igaz, hogy a képregény Choi fiatalkorának életrajzi elemeire épült, de a manga ismerete nélkül nehéz eldönteni, hogy a filmes adaptáció valójában mennyiben követi azt. Azt pedig szinte lehetetlen ellenőrizni, hogy a manga mennyire képezi le Choi valós életét, mert bár a könyveiben maga Oyama is írt az ifjúkoráról, mégis kevés megbízható elemre lehet támaszkodni azokból az időkből.

YANG Dong-keun


A film Bae-dal harcművészi hitvallásának megismételt keretébe helyezi az eseményeket, melyeket 1938-ban indít. Az ekkor 15 éves, pilótának készülő fiú a bátyját követve átszökik a japánok által megszállt Koreából Japánba, és megérkezik a légierő egyik kiképzőbázisába.

Érdemes megállni egy pillanatra a következő jelenetnél, mert tetten érhető benne a hőscsináló igyekezet. A filmben egy kis időugrással máris 1945-ben, a második világháború vége felé járunk, amikor is a légibázison néhány koreait látunk kivégzőoszlopokhoz kötözve. Az a vád ellenük, hogy megtagadták kamikazeként való bevetésüket. Megtörténik Bae-dal összecsapása az arrogáns japán tiszttel, aki a filmbeli antagonista. Tehát: a Japánba átszökő, az ellenséges hadseregben szolgálni akaró fiúból hirtelen ellenálló lesz, aki fellázad a parancs ellen, és kiáll a koreai sorstársaiért. Akár hiteles a történet, akár nem, a forgatókönyvben kiváló érzékkel ragadták meg az első, koreai szíveket megdobogtatni képes momentumot.


Masaya Kato


Azonban nagy a valószínűsége, hogy nem így történt. Choi a koreai nemességhez tartozó családból származott. Kamaszként lenyűgözték Bismarck német kancellár elgondolásai és birodalomegyesítő tettei, és arról fantáziált, hogy ő lesz a "Kelet Bismarckja". De a pán-ázsianizmusból is táplálkozó képzelgéseit nem tudta a kissé lenézett, feudális koreai viszonyok közé álmodni, ezért választotta Japánt új hazájának, ahol először is szeretett volna pilótává válni. Ahogyan ezen az indítékon átsiklik a film, ugyanúgy nem ejt szót arról sem, hogy a fanatikus japán eszmék által megtévesztett Choi tizennyolc évesen önként jelentkezett speciális katonai szolgálatra a japán hadseregbe, mert még mindig a katonai előrejutással tudta a biztos jövőjét elképzelni. Azt viszont erősen hangsúlyozza, hogy Choi kezdeti pilótai vágya azért halt gyorsan hamvába, mert lenézett koreaiként esélye sem volt a japánoknak fenntartott elit képzésbe bekerülni. Choi a katonai szolgálat alatt valóban konfrontálódott egy őt provokáló japán tiszttel, akit megütött. Ahogyan a filmben a légitámadás a kivégzéstől, a valóságban a háború vége a Csendes-óceáni térségbe való áthelyezéstől mentette meg. A filmből hiányzó repülőiskolai és katonai szolgálat közötti időben viszont Choi karate-tanulmányokat folytatott, amikor a megélhetését alig tudta biztosítani. 

A film ezután erősen fókuszál a háború befejezését követő kaotikus állapotokra, melyek egyaránt uralták Choi külső és belső életterét. Látjuk a civil lakosok mindennapi létharcát a jakuzák és az amerikai megszállók által uralt Tokióban, azonban mégsem egészen világos, hogy Choi miért annyira zavarodott. Ismét nem jelenik meg a fő motívum: az a szégyen és csalódottság, amelyet a hadseregben gondolt karrierlehetőség elvesztése, valamint az új hazaként választott Japán csúfos veresége miatt az összekuszálódott értékrendű, teljes perspektívátlansággal küzdő fiú érzett. Így a nyomorultsága érzetének kiváltása a yakuzák nyakába lett varrva, míg az agresszió, amellyel a terveit füstté változtató amerikai katonák felé fordul, jótékony színezetet nyer, habár a nők láthatatlan védelmezőjeként való megjelenésének tényleg volt valóságalapja.


JUNG Doo-hong


A legszebb forgatókönyveket mégis a sors írja, mert a megtévedt, útját vesztett Choi ki másban is találhatott volna támaszra és útmutatóra, mint egy másik koreaiban? Ahogyan a filmben megjelenik Bum-soo, JUNG Doo-hong karizmatikus alakításában, a valóságban So Nei-chu állt Choi mellé. Az ő tanácsát és útmutatásait követve ment Choi a hegyekbe, ahol a természet által készen nyújtott megpróbáltatások között két szakaszban (14 és 18 hónapig tartó) eszelős edzések mellett újragondolva az életét, elmerülve a test képzésében, valamint a zen és a harcművészet szellemiségében, végül megtalálta önmagát és a saját útját.





A Choi-t megformáló YANG Dong-keun ezekben a jelenetekben talál magára igazán, és a film festői képsorokkal kíséri azt az eszelős küzdelmet, amit Bae-dal önmaga legyőzésével és a természet erőivel folytat. A színész mindvégig erősebb az akciójelenetekben, melyekben igazán meg tudja mutatni Choi nagyságát. Kissé tanácstalanabbnak tűnik a szerelmével játszott intimebb jelenetekben, és az alávetett helyzetekben sem éreztem benne legalább takarékon lobogni azt a tüzet, melynek mindvégig égnie kellett ahhoz, hogy később ilyen nagy lángra tudjon kapni. Amit viszont tökéletesen sikerült megvalósítani: a vademberes külső ellenére a hegyi tartózkodás léleknemesítő hatását Bae-dal egyfajta fizikai megszépülésében is le tudta képezni, természetesen az operatőrök láttatásának hathatós közreműködésével.

A film második fele akciókban még gazdagabb, mivel annak a folyamatát követhetjük végig, ahogyan Bae-dal a japán harcművészeti klubokat járva, kihívva azok harcosait vagy elfogadva azok kihívásait, sorra nyeri a küzdelmeket. Mivel full contact, azaz valós testi érintkezéssel, teljes erővel végzett párbajokról van szó, Bae-dal útját sérülések okozása és elszenvedése kíséri. Valamint a növekvő népszerűség, mely kiváltja a gonosz mesterkedést is, hogy megállítsák a legyőzhetetlennek tűnő "kívülállót".   

A csontok törésének ropogása közepette kapunk egy igazi meglepetést is: megható szerelmi történet bontakozik ki előttünk, elsősorban Aya Hirayama tüneményes alakításának köszönhetően.


Aya Hirayama és Yang Dong-keun


A mellékfigurák között is találunk emlékezeteseket, különösen ilyen LEE Han-sol, akivel Bae-dal a halálos kimenetelű küzdelmet folytatja. Ez ugyancsak valóságelemekre épülő szál, mert Choi tényleg megölt egy utcai bajkeverőt, aki kést rántott ellene. Felmentették, ahogy az a filmben is látható, és hiteles az a kanossza is, melyet az áldozata családjánál járt, ténylegesen hónapokig szolgálva őket és elnyerve bocsánatukat.


LEE Han-sol



YANG Yun-ho rendező pedig ügyesen eljátszik egy western-sémával is. Bae-dal útját végigkíséri a nagy ellenfél, és nem kétséges, hogy minden egyes lépéssel közelebb jutunk a végső szembenézéshez. Kato, a karate japán földi helytartója nem gonosz, van érzéke ahhoz, hogy felismerje és elismerje a méltó ellenfelet. Viszont megszállott a japán felsőbbrendűség hite által, és ez emiatt közte és Bae-dal között vibráló állandó feszültség az, ami a film alaprezgését adja, egyértelmű üzenetként főként a koreai közönség számára. Bae-dalnak bizonyítani kell, hogy minden lenézettség és semmibe vettség ellenére egyenértékű, sőt jobb, mint az ellenfél. A klasszikus westernsémáknak megfelelően hol fekete, hol fehér ruhákban látjuk megjelenni a szembenállókat. Masaya Kato, aki Kato erőteljes megformálója, a kínosan elegáns figurában is hihetővé tudja tenni a harcművész lelket. Azonban a rendező nem bírt ellenállni a nagy összecsapás során a kísértésnek, és egy pillanatra nyilvánvalóvá tette a western-leszámolásokkal való párhuzamot. A hatás bár mosolygásra ingerel, ám kissé kilóg a film hangulatának egészéből. Viszont szavaknál is többet mond a vereséget szenvedett japán harcost kitakaró, annak kíséretét maga mögé felsorakoztató Bae-dal látványa.



YANG Yun-ho rendező


Oyama tanításának alaptézisei áthatják a filmet, a java részük elhangzik, szerencsére nem didaktikusan, hanem valós szituációkba építve. Azzal mégis kissé adós marad a film, hogy megvilágítsa, mitől is más a kyokushin karate a karate egyéb ágazataitól. Vagyis benne van a filmben, de annak kiolvasása nem evidens, igényli a témában való alapfokú jártasságot.

A film előéletéhez kötődő érdekesség, hogy eredetileg egy másik színész készült a főszerep eljátszására, akinek részvételével meg is tartották a filmet beharangozó sajtótájékoztatót. Azonban JUNG Ji-hoon (Rain) kénytelen volt lemondani a forgatást, viszont a róla készült híradásokban láthatjuk, hogy miként járta végig a szerepre való felkészülés útját, beleértve a japán hegyekben történő téli kiképzést is. Láthatóan ezt az emberpróbáló folyamatot Yang Dong-keun is sikerrel teljesítette. 


Jung Ji-hoon (Rain) felkészülése a szerepre



Bae-dal története a filmben azelőtt ér véget, hogy a valóságban megalapította a saját dojo-ját, éppen ezért a kyokushin karate világhódító útjáról nem esik szó. Még felvillantják a karatemester későbbi életének legendássá nőtt tusakodásait, amelyeket hatalmas bikákkal folytatott. Avatatlan néző azonban kissé bizonytalan maradhat abban, hogy a lezárásban mutatott küzdelem tényleg megtörtént-e. A mesterről készült dokumentumfilm ezért remekül kiegészíti a "Harcos a szélben"-t, és megadja a választ a felmerülő kérdésekre.

A film maradéktalanul teljesítette a küldetését, a koreai nézők hatalmas számban tódultak a megnézésére. A világban is híre ment, hogy a japánnak hitt mester valójában koreai, így a koreai talentumok Pantheonjában újabb hősre tekinthettek büszkeséggel.

Choi Bae-dal pedig többször járt ismét Koreában, ahol már 1967-ben állami elismerésben részesítették. 




Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint IGEN.




















































































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése