2018. április 22., vasárnap

[Filmekről] Benson LEE: SEOUL SEARCHING (2015)

벤슨 리: 서울 캠프 1986

_____________________

Írta: Ricemegatron Expert
_____________________



A film problematikája nem ismeretlen a számunkra, hiszen az elmúlt évszázad, vagy akár a közelmúlt történelmi és gazdasági viharainak következtében sokmillió magyar ember vándorolt ki a világ különböző pontjaira. Nagyon hasonló a koreai diaszpórák helyzete a nyugaton letelepedett magyarokéhoz, hiszen nagyjából hétmillióra tehető a Koreán kívül élő, koreai etnikumú emberek száma. Bár túlnyomó többségük a szomszédos Kínában és Japánban található, ez a film az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában és Európában élőkre koncentrál. Pontosabban arra a speciális problémára, hogy az anyaország és a főként másodgenerációs nyugati fiatalság mit tud kezdeni egymással.



Benson Lee rendező
@gettyimages

 

Benson LEE rendező közvetlen tapasztalatokat szerzett e téren, hiszen amerikai koreaiként tizenéves korában részese volt annak a néhány év alatt hamvába holt kísérletnek, amelynek keretében a koreai állam nyári táborokat szervezett az anyaországról vajmi keveset tudó, távolba szakadt fiataloknak, akiknek identitáskereső útja akár önként, akár szülői nyomásra visszavezetett Koreába.

A film a koreai háborút felidéző kezdő képsorai alatt azt is elárulja, hogy a nyári táborok megszűnésének oka leginkább az volt, hogy a nemes célkitűzés ellenére Korea egyszerűen nem tudott mit kezdeni azzal a kulturális, gondolkodási és viselkedési mixtúrával, amelyet a hazalátogató fiatalok már magukénak tudtak.

Bár direkten nincs kimondva, de a történet kibomlásának elején az anyaországbeliek nézőpontjából látjuk az érkező, majd a nyári táborban magukat feltalálni próbáló fiatalokat. A végsőkig sztereotipizált, időnként karikírozottan megjelenített, sematikus figurák láttán menthetetlenül felrémlik előttünk az elképedt és elborzadt koreai arcok látványa, ahogyan a sok csodabogarat szemlélhették. Hiszen minden felsorakozik előttük a 80-as évek nyugati ifjúságának alternatív világából: nagyszájú fickók, kihívó nők, szexuális szabadosság, műfajok szerinti klikkesedés, buli, punk, hip hop, némi agresszivitás, és mindent átitat az alkohol... Tudjuk, hogy a koreai lélek még ma sem vetkőzte le teljesen a sokévszázados remetekirályság következtében kialakult, tartózkodó életérzését, és bár az amerikai katonai jelenléttel együttjáró kulturális hatások akkor már évtizedek óta bombázták az országot, az 1986-os Korea még távolról sem hasonlított az ország mai valóságához. 

Romantikus komédia bomlik ki előttünk, persze koreai módra: a mulatságos és érzelmes összetevőket egyaránt nagy dózisban kapjuk, a nyelvi humor különösen szórakoztató. Egyre jobban belelátunk három kiválasztott fiú és három lány, valamint a táborlakókkal foglalkozó koreai tanár életébe, és nagyon visszafogottan, de rendkívül pontosan kapjuk a legfontosabb koreai problémák bemutatását is (a demilitarizált zónában játszódó jelenet és a vér szerinti anyával való talákozás egyaránt kiválóra sikerült).



 



A film tempós, és annak ellenére, hogy a sok szereplő háttértörténete csak karcolatként tud megjelenni, a rendező kiváló érzékkel adagolja az összes olyan momentumot, amely érzelmileg telibe találja a nézőket. Az egyéni sorsok pedig tettenérhető, de mégsem zavaró módon, szinte tételes pontossággal rajzolják ki a külföldre szakadt emberek életproblémáinak teljes tárházát. A fiatalok sorsán keresztül képet kapunk a szülők generációjáról is, ami azért különösen érdekes, mert az idegen társadalmakba, kultúrákba beilleszkedni próbáló első generáció még esszenciálisan hordozza a koreaiságát, és ezáltal sokszor a saját gyermekeivel is konfliktusba kerül, akik már az új közeg értékei és attitűdjei szerint nőnek fel. A film nagyon érzékenyen ábrázolja a táborozás idején keletkező felismeréseket és megértéseket, melyek a szülő-gyerek kapcsolatokra is visszahatnak.

Természetesen a fiatalok és a tanáraik is lépésről-lépésre vetkőzik le a kezdeti idegenkedést, és nem kevés küzdelem árán, de szót tudnak érteni egymással. Ami pedig a legfontosabb: megszületik a kulturális különbségeken túltekinteni tudó, egymás iránti tisztelet. A film nem mutat be kudarcélményt, ezúttal mindenki gazdagodva távozik: kirajzolódik az anyaországbeliek nemes jelleme, a "dühöngő ifjúság" pedig emberarcot nyer, mi több, tisztelettudóvá változik, és mindezt kölcsönösen felismerik egymásban. Talán lehetne mindezt túlzott idealizálásként a film szemére vetni, hiszen a táborok bizonyára tovább működtek volna, ha minden ezek szerint alakul.

De van egy további mozzanata a filmnek, amelynek következtében ez az idealizálás értelmet nyer. A táborbeli kapcsolatok nemcsak az anyaország és az egyes fiatalok kölcsönösségében épülnek, hanem hálózatosan is, a különböző országokból, így a legkülönbözőbb nemzeti háttérrel rendelkező fiatalok között is. A film még azt is nagyon pontosan megmutatja - hiszen a tinédzserek világában járunk -, hogy a tábor lakóinak első harcai az ifjúsági kultúra törésvonalai mentén alakulnak ki, mert nagyon nem mindegy, hogy valaki éppen melyik szubkulturális trendnek a követője. Itt kell megjegyezni, hogy a buliról bulira haladást kiváló zenei háttér kíséri, többek közt hallhatjuk a Clash és a Spandau Ballet számait is. Tehát a fiatalok nemcsak a koreaiság összekötő élményét tapasztalják meg, hanem az előítéletek lebomlásának következtében egy átfogóbb, talán globálisnak is nevezető humanitás élményét, mindezt az internetet megelőző televíziós hőskorban. A film végére elolvadnak a kezdeti sztereotípiák, a szereplőkről lehámlanak a szubkulturális jelmezek. Egyszerű, tiszta arcú fiatalok indulnak hazafelé, akik között barátságok alakultak és szerelmek szövődtek - a világ szép és érdemes élni benne. (Kérjük is vissza a 80-as évek életérzését...)

A főszereplők között elsősorban nyugati születésű vagy ott nevelkedett koreai van, nem mindenki színész közülük, és érdekesség, hogy néhányukat a YouTube-on keresztül találták meg. Justin Chon a Twilight Sagaból is ismerős lehet, a további szerepeklők közül néhányat említve: Jessika Van, Teo Yoo, Esteban Ahn, Rosalina Lee, Kang Byul, a tanárt pedig Cha In-Pyo játssza.

A film világpremierjét 2015-ben tartották a Sundance Filmfesztiválon, ahol mindhárom vetítését álló ováció követte.

A film angol felirattal megtalálható a Netflix kínálatában.



Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint NEM.









    


































































1 megjegyzés:

  1. A filmhez 2019 júliusában készítettem magyar feliratot:
    https://birikorea.blogspot.com/2019/07/seoul-searching.html

    VálaszTörlés