2016. október 7., péntek

[Filmekről] KWAK Jae-yong: TIME RENEGADES (2016)

시간이탈자

_____________________

Írta: Ricemegatron Expert
_____________________






Némiképp vitatkoznom kell a Time Renegades rendezőjével, KWAK Jae-yonggal, amikor a vele készült interjúban azt mondja, hogy őt rendezőként a sors a melodrámára rendelte. Bármily furcsa, a filmet látva bennem egészen más benyomás keletkezett.

KWAK rendező nyolcévnyi japán és kínai szakmai kirándulást követően ezzel a filmmel tért vissza ez év áprilisában a hazai, koreai filmpiacra. Nálunk talán, ahogy a világ számtalan helyén is, leginkább a My Sassy Girl című filmjének rendezőjeként ismerik őt, de minden eget verő sikere ellenére az nem tudott az én filmemmé válni. Azonban ezzel a mostanival levett a lábamról.



KWAK Jae-yong rendező


A Time Renegades meglepő alkotás. Bár a koreai rendezők műveiből már végtelen sort tudnánk idézni a műfaji "szabályok" felrúgásának példáira, vagy arra a fesztelenségre, amellyel látszólag össze nem illő műfajokat kevergetnek összeálló eleggyé, jelen alkotás mégis frissnek tűnik e téren, annak ellenére, hogy maga a találmány, a melodráma és a thriller párosítása nem új keletű. Maga a rendező is hivatkozik a legnagyobb előképre, Alfred Hitchcockra, akinek filmjeiben sok esetben társul a szerelmi szenvedély és a borzongás.

Sajátos idő-összecsúszást követhetünk figyelemmel, amelyben két férfi között keletkezik egy idő-híd 1983 és 2015 között: egymás álmaiban tapasztalják meg a másik által megélt valóságot. Egyikük tanár, a másikuk nyomozó, aki a munkája során lépésről lépésre deríti fel a korábbi történéseket. 

A film több mint kétharmadában elképesztő feszességű, izgalmas, bonyolult, sokszor zsákutcába is vezető nyomozás részesei lehetünk. Mindent megkapunk, ami a figyelmünk és az érzelmeink magas feszültségen tartásához szükséges. Már régen éreztem azt a hatást, amit ez a film ki tudott váltani: a fizikai tünetek tovább éltek bennem annak ellenére, hogy maga a film már régen véget ért. 

Gyilkos kegyetlenségek viselhető mértékűen ábrázolt naturalizmusa keveredik misztikus déjà vu élményekkel, amelyek beleszövődnek a lágy érzelmekkel és a szerelmi kapcsolatok hétköznapi jeleneteinek bájával átszőtt történet bonyolult szövedékébe. Néha kissé talán túl is bonyolítva, mert nem minden részletében követhető könnyen a történet teljességének a kibomlása, és a film tempója nem is hagy időt a töprengésre. A remek vágások kiváló ritmust adnak a filmnek, amelynek a látványvilága pazar eszköztárral, finom részletekig kidolgozottan érzékelteti a két idősík különbözőségét. Itt kell kiemelten megemlíteni azt a rendkívül látványos technikai megoldást, amellyel az egyik csúcsjelenetben a két idősíkot átfordítják egymásba.



JO Jung-suk és IM Soo-jung


A színészek egytől egyig kiválóak, az erős alakítást nyújtó férfi főszereplők, JO Jung-suk és LEE Jin-uk épp olyan árnyalt érzelmeket mutatnak a párkapcsolati jelenetekben, mint amilyen erőteljesek az akciók során. De még az ő játékukat is felülírja IM Soo-jung a kettős szerepében, amely során az eltérő idősíkban élő, egymásra megtévesztésig hasonló két nőt kelti életre. Kedvesség, báj és szépség jellemzi, de a könnyedsége nem nélkülözi a humort és az erőt sem. 



LEE Jin-uk és IM Soo-jung


A mellékszereplők sorából ki kell emelni JUNG Jin-youngot, aki rendőrparancsnokként a film talán legizgalmasabb figurája. Előélete indokolja a komor és titokzatos megjelenést, de mindvégig el tudtam képzelni, hogy váratlanul a sötét oldalon találjuk vele magunkat szembe. Ugyancsak nagyon erős JUNG Woong-in alakítása, aki a neki jutó rövidke jelenetekben teljes személyiséggel tudja felruházni a karakterét. Különösen emlékezetes marad a börtönben vele folytatott rövid beszélgetés.



JUNG Jin-young


JUNG Woong-in


A rendezőt csak bátorítani tudnám a thriller területére tett műfaji kirándulás többszöri megismétlésére, annyira biztos kézzel navigálja a filmet - egészen a bűnös kilétének felfedéséig. Ekkor azonban valami történik, ami számomra nagyon zavaró eredménnyel zárult. Az addig töretlenül vágtázó thriller hirtelen túl nagyra akarja növeszteni a gazember alakját, és ezzel arányt és megmagyarázhatatlan módon műfajt is téveszt. Mert talán nem állt szándékában a rendezőnek a zombifilmeket megidézni, de mégis sikerrel megtette. A szinte elpusztíthatatlanná váló ördögi lény ebben a megjelenítésben a komikum határát súrolja, de a kivitel mégis annyira komoly marad, hogy nem tudom elképzelni mögötte a fekete humor vállalásának szándékosságát, különösen azért nem, mert ez a jelenetsor éppen a tragikus véget jelenti egyik szimpatikus hősünk számára.

Amíg a thriller dominanciája alatt álló szakaszban - amely majdnem a film egésze -, hibátlanul sikerül belevegyíteni a melodráma-elemeket, addig a thriller véget értével a záró melodrámai befejezés "lelóg" az alkotás egészéről, annak ellenére, hogy nagyon is nézhető jelenetsorok részesei lehetünk. Talán a kiegyensúlyozás szándéka miatt, ez a rész kissé túlmagyarázó és túlontúl hosszadalmas is. Így az az érzésünk támad, hogy hirtelen egy másik filmbe néztünk bele. Ez pedig azt jelzi, hogy a thriller és a melodráma elegyítésének műfaji kísérlete még nem sikerült maradéktalanul, de a megítélésem szerinti 80-90 százalékos teljesítmény egyáltalán nem nevezhető rossz eredménynek. 

A rendezővel készült interjú itt olvasható, amelyből további érdekes részletek is kiderülnek például a filmhez inspirációt nyújtó egyes elemekről.



Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint NEM. 
Ha mégis, akkor kérjük, hogy értesítsen erről.