2016. január 17., vasárnap

[röpke] LEE Hae-jun: Castaway On The Moon (2009)

이해준: 김씨 표류기

__________________

Írta: Ricemegatron Expert
_____________________



Némi spoilerveszélyt ugyan rejt a jelenlegi írásom, de biztosan nem veszélyezteti a film élményét, mivel az nem a konkrét és minimalista történetben rejlik.  

Egy korábbi cikk néhány mondata hívta fel a figyelmemet erre a filmre. Az írás arról szólt, hogy van egy valóban lakatlan sziget Szöul zsúfolt nagyvárosának kellős közepén, és ez miként indította el egy rendező fantáziáját egy különleges forgatókönyv megírására. Az ötlet olyannyira zseniálisnak tűnt, hogy ellenállhatatlan vágyat éreztem a film megtekintésére, és örömmel jelenthetem, hogy nem is csalódtam.


 



A Castaway On The Moon (2009) egy rendhagyó szerelmi történet, még a koreai filmek bravúros ötleteinek különleges tárházát tekintve is. Valamint egy mese arról, hogy soha sincs semmi veszve. És még sok egyébről is, például, hogy önerőből mi mindenre vagyunk (vagy lennénk) képesek, és hogy mi is a valódi elégedettség öröme.  

Kevés olyan film van, amelynek szereplőgárdáját ennyiben össze lehet foglalni: férfi Kim, nő Kim, anya, ételfutár, portás, városi takarítók, buszvezető. A felsorolás utóbbi öt eleme szinte elhanyagolható tényező, a két KIM uralja a terepet, mindkettő a maga sajátos közegében.

A sziget-motívum egyrészt valóságosan, a férfi Kim élettereként, másrészt a két főszereplő elszigetelt élethelyzeteként van jelen a történetben. Mélypont a javából mindkettő. Férfi Kimünk egy csődtömeg, aki mély eladósodása miatti reménytelenségében öngyilkosságot kísérel meg, de sikertelenül, és bal- vagyis végül mégis inkább jósorsa a lakatlan szigetre veti. Karnyújtásnyi távolságra a metropolisztól, látó- és hallótávolságra a mellette elhajózóktól lesz belőle egy modern Robinson, aki a túlélési ösztöntől vezérelve rendezi be az egyik legbizarrabb élőhelyet, amit valaha filmen láthattunk, mindent hasznosítva a nagyváros odasodródott hulladékaiból. Addigi életének legértékesebb darabjai válnak kacattá, illetve új funkcióban nyernek értelmet, ahogyan az megesik például a plasztik bankkártyával. Láthatatlanná válva, kiszakadva a civilizált társadalomból, elkezdi felfedezi a testét, a földet, az élet puritán, naturális lehetőségeit. Ez a megvilágosodási folyamat egyre mélyebb lesz, a kezdeti komfortérzet a homokba vésett HELP felirat HELLO-ra módosításában jelenik meg.


JUNG Jae-young színész a férfi Kim szerepében











Modern Robinsonunkat azonban sokként éri a felfedezés, hogy van egy láthatatlan megfigyelője. Ugyanis egy másik, női Kim is éli izolált életét a nagyvárosban, de ő a saját szobájába száműzte magát ember-fóbiája miatt, és ott éli sterilnek éppen nem mondható körülmények között virtuálisan felépített "valós" életét. A Hold fotózása a szenvedélye, mivel az az egyetlen lakatlan hely, mely az ablakából látható. Valamint évente kétszer a légiriadó miatt kiüresedő Szöul, melyet végre ilyenkor szemügyre vehet. Egy ilyen alkalmával látja meg a Földönkívülit, akit nyilván csak az ő számára küldhettek. Dokumentálni kezdi annak életét, miközben egyre inkább átéli a férfi küzdelmét az életben maradásért, örömeit, bánatait az elemekkel és saját magával folytatott harcában. Ellenállhatatlan vágy keletkezik benne, hogy felvegye vele a kapcsolatot, és észre sem veszi, hogy ez őt magát is kimozdítja a mélypontról.


KOO Kyo-hwan színésznő a női Kim szerepében


Kim és Kim bravúros módon lép egymással kapcsolatba, és a történet szövésének köszönhetően számtalan humoros, valamint esendőségünk, ugyanakkor mégis nagyszerűségünk felett érzett megindító helyzeten át haladunk a végkifejlet felé.

A két szereplő briliáns alakítása olyannyira lebilincselő, hogy a film végeztével meg kellett néznem, hogy tényleg láttam-e mindkét óráját, mert a nézési idő a felének sem tűnt. A film nálam felsorakozott a legnagyszerűbb romantikus komédiák, egyúttal a koreai filmek élvonalbeli darabjai közé.


LEE Hae-jun rendező


Mindenkinek csak ajánlani tudom, bónuszként azért az élményért, hogy ezentúl közösen lábadjon könnybe a szemünk a babpasztás tészta láttán... E jelenetért külön hála Jung Jae-young színésznek, akit hazai közönségünk a két évvel későbbi Glove főszerepében már biztosan a szívébe zárt. A törékeny, de mégis nagy belső erővel bíró lány szerepében Koo Kyo-hwan játékát élvezhetjük, akinek ez volt nagyfilmes debütálása, ám a filmes szakmában rendezőként is működik.  

Lee Hae-jun rendezőnek pedig nagy szeretettel kívánunk sok-sok olyan termékeny sétát, mint amelyik a sziget láttán e történetet juttatta az eszébe.



Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint még NEM














































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése