2016. január 18., hétfő

[röpke] JK YOUN: Ode To My Father (2014)

윤제균: 국제시장 

__________________

Írta: Ricemegatron Expert
_____________________


Zavarba ejtő nehézséggel indult a találkozásom ezzel a filmmel, mert a jó híre hallatán támadt érdeklődésemet a kezdő jelenetek többször lelohasztották. Így fordulhatott elő, hogy talán csak a harmadik nekifutásra tudtam átlendülni az indító képsorok közhelyességén, valamint azon a tényen, hogy egy kivételesen rosszul sikerült módon idősre maszkírozott színész emiatt nem túl hiteles látványával indul a film. Még az első flashback nézése közben is támadt olyan érzésem, hogy nem is nagyon titkoltan egy terepasztalt látok, ám szerencsére ez gyorsan elmúlt, és magával ragadott a történet.





A történet, melynek a főszereplője maga a történelem. Hőse pedig a kisember, akinek az élete hordozza a történelmet. A hős kifejezés egyáltalán nem túlzás, mert a XX. század valódi héroszai azok az átlagemberek lettek, akik képesek voltak egyáltalán túlélni ezt a századot. Különösen igaz ez Koreára és a koreaiakra, akik ebből az emberpróbáló időszakból is a legtöményebb sűrítményt kapták.

A film tablószerűen mutatja be egy életút eseményeit, és ki ne szeretne képeskönyveket lapozgatni, ha mégoly tragikus eseményeket is láttatnak a képek? A filmnek ez a jellemzője egyszerre erénye és gyengesége is. Mivel a főszereplő visszaemlékezéseiből építkezik, így van egy bizonyos tét-nélkülisége, hiszen tudjuk, hogy hősünk (a főbb szereplőkkel együtt) az összes helyzet szerencsés túlélője közé tartozik. Ez sokat levon a sorsáért aggódás izgalom-faktorából, amelyet a rendezőnek valamiképp pótolnia kellett. Amivel a nézői figyelmet folyamatosan ébren tudja tartani, az a ritmus, mellyel a magánélet eseményeit és a beléjük ágyazott, életre keltett történelmi diorámákat váltogatja. Kötéltáncot jár a családi drámák és a túlheroizált háborús mozik között, de nem esik le a kötélről. A túlcsorduló szentimentalizmust, mellyel a főszereplők historikus stációkban való részvételét mutatja a film, kiegyensúlyozza a privát életük csetlés-botlásait kísérő humor.
A forgatókönyv kiragadja a markáns generációs élményeket jelentő eseményeket, és mint Dante poklának bugyraiba, úgy merülünk alá ezekbe. Egyik jelenet grandiózusabb, mint a másik, bár más-más módon. Az 50-es évekkel indulunk, és az északi területek kínai megszállása elől menekülők első nagy tablója a filmes tömegjelenetek markáns darabja. Az exodus ábrázolásának minden képkockája elemi erővel bír, és mivel filmről beszélünk, meg kell említenem azt a tényt is, hogy a statiszták mindegyike olyan átéltséggel van jelen, mely szinte dokumentumfilmes érzetet kölcsönöz a jelenetsornak.

Nem marad el erőteljességben ettől a 60-as évek Németországban játszódó tablója sem, mely a megélhetésért bármilyen munkáért távoli, ismeretlen tájakra vándorlók életét hivatott érzékeltetni. A szénbányászok fekete pokla és az átizzadt szénportól csillogóan ébenfekete bőrükre hulló könnyek nem feledhetők, és sokkal erősebbek még a bekövetkező baleset képeinél is.

A 70-es évek vietnami háborúja a következő nagy stáció, mely mintha koreai tükörben mutatná meg azt a két szélsőséget, melyet a M.A.S.H. és A szakasz képviselt eddig a mi számunkra. A forgatókönyv írója itt rendkívüli ügyességgel szövi egybe az eseményszálakat a történet eddigi vezérmotívumaival, és tükrözteti azokat a felnőtté érett főhős cselekedeteiben.

Ha azt gondolná bárki is, hogy végre nincs tovább, hiszen a beköszöntő kvázi békeidő már nem hoz szenvedést, akkor nagyot téved. A film még csak most rohan bele a legmegrázóbb tablóba, melynek érzelmi töltete a legerősebb biztosítékokat is kiveri. Pedig "csak" annyi történik, hogy felidézik a szétszakított, a szélrózsa minden irányába szétszóródott koreai családok tagjainak reményteli egymást keresését, a gyakori kudarc érzelmi nihilizmusát, és a ritka, szerencsés egymásra találás leírhatatlan eufóriáját. A főhőst szereplőjévé teszik az 1983-ban, élő adásban sugárzott tévéműsornak, mely ezekről az eseményekről tudósított. Ez a "valóságshow" olyan intenzív, hogy a vászonra szögezi a döbbent nézői tekintetet. Közben persze érzékeljük, hogy a film milyen eszközökkel támogatja az érzelmi kataklizma újra átélésének könnyfakasztó hatását, de nagyon kiégettnek kell lenni ahhoz, hogy képesek legyünk mindezt a filmkészítők szemére vetni.

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a film egésze rájátszik arra, hogy a koreai közönség kellőképpen elérzékenyüljön saját sorsán, és ezt kendőzetlen heroizálással, a melodramatikus zenei eszközök túlzó szerepeltetésével teszi. Fokozza mindezt, hogy az összes stációt egyazon hős életébe sűríti, aki így a nemzet történelmi közelmúltjának szimbolikus alakjává válik. Jelképesen pedig az elvesztett apa uralja a történetet, akinek nemes önfeláldozása előtt a történet fejet hajt, akkor is, ha a megélt életet a főhős mindennek nyomasztó terhe alatt élte végig. A film a végsőkig való kitartást követő megértés és megbékélés, valamint az ebből fakadó továbblépés gesztusával zárul. 

Mindent összevetve JK Youn kísérlete a nemzeti filmes eposz egy újabb darabjának megteremtésére sikeresnek nevezhető, különösen azt tekintve, hogy a nemzeti önazonosság-tudatnak úgy tűnik, hogy rendre szüksége van az ilyen típusú összefoglaló munkákra.


JK Youn rendező


A már eddig is figyelemre méltó alakításokat nyújtó (közöttük a nagyszerű A Bittersweet Life és a My 11th Mother szerepeiben) Hwang Jeong-min a főszereplő alakjában sikeresen veszi a teljes életút ábrázolásának akadályait. Játéka mértéktartó a heroikus jelenetekben is, és igazán szívmelengetően jeleníti meg az udvarlás esetlenségét csakúgy, mint a párkapcsolata vagy a családtagjaival játszódó összes jelenetét. Feleségének szerepében Kim Yoon-jint láthatjuk, akit a Lost című tévésorozatban ismerhetett meg a világ, és a lénye csakúgy, mint a színészi játéka, izgalmasan gazdagítja a koreai színészet megszokott repertoárját.

 




A film finoman, de tovább élteti a kötelező, humoros szereplő tradícióját is. Oh Dal-soo a "titkos fegyver", aki igazi kaméleonként tűnik fel a különböző időszakokban a főhős barátjának alakjában, és minden egyes jelenete izgalmas ízekkel bír. Sok esetben az ő alakja jeleníti meg a generációs vágyképeket is.

A film nagyon apró és hiteles mozzanatokkal tudja érzékeltetni a társadalom változásait is, néha figyelemfelkeltően ki is ugratva azokat a spontán történetszövésből. Ilyen a "másmilyen koreai" feleség, aki felér egy külföldivel, vagy az első ténylegesen vegyes koreai-vietnami házasság beleírása a forgatókönyvbe, csakúgy, ahogy váratlanul feltűnik benne a Hyundai alapítója, Jung Ju-young, az első világhírű koreai divattervező, Andre Kim vagy a ssirum birkózó Lee Man-ki is, mintegy érzékeltetve azt, hogy a történelem kereke forog tovább, és nem kell félni a szokatlan fejleményektől.




Készült a filmhez magyar felirat? - Tudomásunk szerint NEM. 
Ha mégis, akkor kérjük, hogy értesítsen erről.  












































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése