2014. augusztus 10., vasárnap

[röpke] KIM Ki-duk: Amen (2011)

김기덕: 아멘

__________________

Írta: Ricemegatron Expert
_____________________

(Figyelem: spoileres ismertető!)



Kim Ki-duk két rendhagyó filmmel jelentkezett a 2011-es évben, az Arirang című életválságot feldolgozó dokumentumfilmmel és az Amen című kisköltségvetésű, függetlenfilmes drámával. 






Valószínűleg nincs olyan rendező, aki ne szeretne kísérletezni, vagy legalábbis arra törekedni, hogy a film készítésének teljes spektrumát a kezében tartsa. Kim Ki-duk az Amenben élte ki ezt a vágyát. Az természetes, hogy jelen esetben is saját forgatókönyvből dolgozott, de a rendezői feladatok mellett most operatőrként és vágóként is jegyzi a kész alkotást, sőt a férfi szereplő bőrébe is maga bújt bele.

A film több szempontból is elüt az életmű addigi darabjaitól. A történet helyszíne Európa, a maga sajátos kulturális közegével. Bár szépen komponált látványokban itt sincs hiány, a korábbi filmek festőiségét alig nyomokban fedezzük csak fel. Az Ament minden ízében a filmes kísérletezés szelleme hatja át, és valahogyan ez az elszántság, és az ezzel kéz a kézben járó "filmőrült" lelkesedés okozza, hogy a filmet végülis meg lehet nézni, bár maradandó, nagy élményre ne számítson senki. 

A történet főhőse egy koreai lány, aki Párizsba érkezik. Valószínűleg a kedvesét keresi, akit nem talál a megadott címen. Innentől kezdve a kaputelefonokon kapott információkat követve nyomába szegődik az utcai festőművész férfinak, keresztül-kasul utazva néhány emblematikus európai turistacélpontként is megjelölhető városon (Velence, Avignon). Maga a keresés - bár főmotívuma a filmnek - szinte másodlagos lesz a történetben, a hangsúly sokkal inkább a lány magányos útjára és elszigetelt küzdelmére koncentrál. Nagyon nehéz eldönteni, hogy a történések valósak-e, vagy azok inkább a lány belső félelmeinek kivetülései. A szerelmi drámának vagy az idegen kulturális közegben való izoláltság feldolgozásának induló sztori rövidesen bűnügyi történetnek mutatja magát, mivel a vonat hálókocsijában alvó lányt egy furcsa, gázmaszkot viselő fickó kirabolja és meg is erőszakolja. A lány reagálása, azaz nem a valós élet logikájának megfelelő reagálása a történetet irracionális síkra tolja. Nem szokatlan Kim Ki-duk filmjeiben a "néma" főhős, itt is ezzel találkozunk. A lány természetesen tud beszélni, hiszen kedvese nevét többször kiáltozza a nagyvárosok visszhangtalan terébe, és halljuk őt több nyelven is megszólalni a kaputelefonos beszélgetésekben. A kommunikációról való lemondás a rendezői koncepció része, ebben a filmben azzal súlyosbítva, hogy titokzatos követőjén kívül a lány szinte senkivel sem lép interakcióba a film során. Érződik egy erős reflektálás is bizonyos filmes előképekre, mint például Dreyer szinte kizárólag arcközelikből felépített Szent Johanna-filmjére.

Gázmaszkos támadója viszont a lány nyomába szegődik, és a kamera szubjektívvé változik, a lányt ezentúl többnyire a gázmaszkos szemével látjuk, pontosabban "kukkoljuk". Némi játszadozás belefér ebbe a voyeur megfigyelésbe a kézikamera szándékoltan "amatőr" használatával, megidézve néhány, leginkább horrorfilmekre jellemző hangulatot. Ugyanakkor a támadó kissé ijesztő, de mégis védelmező alakká változik, aki a lány végső döntéséhez vezető útját egyengeti. Ennek stációiként több kört járunk be, időnként önismételgető képsorokkal, majd végső elemként megjelenik az európai katolicizmus is, hőseinket Szűz Mária és gyermeke szobrához vezetve. Az eddig csak a környezet hangkulisszáival dolgozó film innentől erős zenei aláfestést kap. A történet szimbolikája nem a bonyolultsága, hanem a kidolgozatlansága miatt követhető nehezen, mert mint a film egészére, erre is talán a következetlenség a leginkább jellemző. A film valahol megreked a racionális és irracionális határmezsgyéjén. Szereplői bosszantóan életszerűtlenek a való világban, viszont nem is elég elvontak ahhoz, hogy egy szimbolikus mezőben értelmezhetőek legyenek. Emiatt a film sokszor öncélú művészkedésbe, idegesítő köldöknézésbe fordul, és ezáltal a rendező magánügye marad.


Kim Ye-na


Bár a főszereplő színésznő valóban érzékenyen próbálja megvalósítani a rendezői elképzeléseket, és Kim Ye-na feszültséget tartó alakítása nélkül a film egyszerűen nézhetetlen lenne, a történetben szereplő szerelem-értelmezéssel és anyaság-vállalási problematikával ő sem nagyon tud mit kezdeni. Az a kimódoltság, a megcsináltság térfelén marad, éppen úgy, mint a film egésze. 

Összességében azoknak ajánlom az Amen megnézését, akik a teljes Kim Ki-duk életművet maradéktalanul magukénak szeretnék tudni, vagy az olyan "bennfenteseknek", akiket filmes szempontból izgat, hogy egy kiváló rendező miként veszi tudatosan a bátorságot ahhoz, hogy "profi módon amatőr" lépéseket tegyen az általa felfedezni vágyott területeken, és elkészítse élete "diákfilmjét".



Készült a filmhez magyar felirat? -  Szöveg híján a film nem igényel feliratozást.









Kim Ki-duk és Kim Ye-na a San Sebastien Film Festivalon, amelynek keretében a filmet bemutatták



Kim Ki-duk és Kim Ye-na







































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése