2014. augusztus 10., vasárnap

[röpke] AHN Sun-kyoung: A Blind River (2009)

안선경: 귀향 

__________________

Írta: Ricemegatron Expert
_____________________


[Az ismertető erősen SPOILERES!]


Van olyan nap, hogy az ember kétszer is mellényúl (szerencsére azért nem nagyon). Úgy éreztem, hogy egy jó filmmel kompenzálni tudnám azt a hiányérzetet, amelyet Kim Ki-duk Amenje hagyott bennem. Valamiért az A Blind Riverhez vezetett a sors, és még a témát illetően is csöbörből vödörbe kerültem. Az anyaság vállalása körül tévelygett Kim Ki-duk, Ahn Sun-kyoung rendezőnő filmje pedig már felütésének is éppen egy leányanya szülési műtétjének tortúráját választotta, melyben azonnal megjelenít egy eléggé direkten közölt üzenetet: a lányanyát krisztusi prózban feszítik a műtőasztal keresztjére.





Ugyan nem sokat tudtunk meg arról, hogy a bevezető jelenetsor miként kapcsolódik a történet főszálához, mely egy harminc évvel korábban ausztrál szülőknek örökbeadott fiatalemberről szól. Főhősünk, akit Park Sang-hun alakít, koreai barátnőjének segítségével próbálja megtalálni biológiai édesanyját. A fiú gyerekkora óta komoly identitás-problémákkal küszködik, ezért a gyökereinek felkutatása a belső békéjéhez vezető út is. Nem tudja elfogadni barátnőjének ajánlatát a közös család alapítására, még a segítségét is elutasítja. Az egyetlen meglévő, bizonytalan nyomot követve egyedül indul el arra a helyre, amelyet az okiratok a szülőhelyeként rögzítettek.

A történet azonban váratlanul dimenziót vált, és hirtelen egy másik univerzumba csöppenünk. Hogy valójában mi is történik, ahhoz nem sok segítséget kapunk Ahn Sun-kyoung rendezőtől, aki úgy bánik filmjének résztörténeteivel, mintha olyan mozaikot rakna ki, amelynek a darabjai sehogyan sem akarnak egymáshoz illeszkedni. Pedig érződik a szándék, hogy egy nagy tablót szeretne formálni főként a nők kiszolgáltatottságáról, de ehhez nem igazán találja a megfelelő eszközöket.

Lucas Fedora, születési nevén Seong-chan azzal bocsátja el barátnőjét, hogy alvásra van szüksége. Ez a mondat akár arra is utalhatna, hogy elkövetkező utazásának története álombéli, bár ezen túl egészen a film legvégéig nem kapunk a továbbiak értelmezéséhez kapaszkodókat. Ugyanakkor a rendezőnőt rabul ejtette Albert Camus A félreértés című tragédiája, amelyet minden különösebb skrupulus nélkül beleszuszakolt a filmbe. Főhősünk megérkezik a világvégi kis település meglehetősen zord és lepukkant moteljébe, melyet Camus történetéhez hasonlóan két magányos nő üzemeltet. A megfáradt anya és a pszichésen minimum terheltnek mondható lánya múltjában és képzelgései mögött valami sötét titok lappang, mely egy gyermekhez kötődik. Az abszurd világába csöppentünk, ahol elveszítjük valós kapaszkodóinkat: megtörténhet-e mindaz, ami a szemünk előtt zajlik? Lucas, bár nem fedi fel a nők előtt, de úgy gondolja, hogy az anyját és a nővérét találta meg, akik nem ismerik fel benne az elvesztett hozzátartozójukat. A fiú nem tudhatja, hogy a nők mellett egyetlen betérő férfivendég élete sincs biztonságban. Ráadásul a motel baljós közegével párhuzamosan, abszolút reális rajzolatban követjük egy másik szereplő, egy másik motelben szülő leányanya történetét is, csak éppen arra nincs pontos utalás, hogy ez milyen időbeli vagy oksági kapcsolatban áll az abszurd mesével. Vajon Lucas születésének történetét látjuk szimultán peregni? A motelbeli történet tele van hol túl direkt, hol nehezen értelmezhető, hol a felfejtés minden kapaszkodóját nélkülöző szimbolikával. Sejtelmesség, misztikum és abszurd keveredik, de nem elegyedik, így kiugróan hatásos és már-már nevetségességbe hajló pillanatokat is megélünk.


PARK Sang-hun






PARK Ji-yeon



A film végül egy furcsa, körkörös valóságrajzot mutat, amelyben mindenki rosszul érzi magát. Ha nő, akkor a szexuális kiszolgáltatottság, a nem kívánt terhesség, a világra hozott gyerektől való kényszerű megszabadulás utáni lelki nyomor a kizárólagos problematika, ha pedig férfi az illető (nemigen találunk mást a filmben a főhősön kívül), aki anya-komplexusban és önazonossági válságban szenved, akkor vagy cserben hagyja a megejtett lányt, vagy olyan állati ábrázolást kap, mint az egyik durván csiszolatlan jelenetben az a férfi, aki meglátva az utcán ücsörgő nőt, azonnal gerjedő, állatias szexuális felindultsággal esik neki. Nem vitás, hogy a film nagyon komoly társadalmi problémára fókuszál, de mégis inkább a rendező saját prekoncepcióinak való megfelelési kényszerrel, mint alapos problémafeltáró szándékkal.


Ahn Sun-kyoung rendező


A film valójában Camus tragédiájának filmes adaptálása egy kerettörténetbe helyezve. Ahn rendező érezhetően nagy élvezettel és különös érzékenységgel bontja ki a motelben játszódó képtelen történetet, mely erős képi világú és hangulatfestő erejű. Hozzájárul ehhez a motelben dolgozó fiatalabb, pszichésen zavarodott nőt megformáló színésznő, Park Ji-yeon nagyszerű játéka, melynek szinte minden pillanata feledhetetlen. Még ezek közül is kiemelkedik a zárójelenete, melyben (SPOILER KÖVETKEZIK!) az utolsó cigaretta meggyújtása és elszívása vitán felül Oscart ér.
Olyan értelemben a férfi főhőst játszó színész nehezebb helyzetben volt, hogy a reális és abszurd közegben is tudnia kellett közlekedni, és Park Sang-hun jól is vette ezt az akadályt. 
A rendező sokszor festői képsorokkal ajándékozza meg a nézőket, különösen szép a sárguló mezőn a lányt magára hagyó fiú képi kompozíciója, vagy a fekete kőzetű hegyek drámai, lélekfestő ereje. Számos problémája ellenére a film nem hagy rossz nyomot maga után, igaz, hogy nagyon mélyet sem.



Készült a filmhez magyar felirat? - Tudtunkkal NEM. 
Ha mégis, akkor kérjük, hogy értesítsen erről. 





































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése